Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-282

540 A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, pénteken. És ha most már azt nézem, hogy kinek megfogható érdeke kívánta, hogy ezek a lapok betiltassanak és elnémittassanak, ha a dolognak mélyére hatolok és megkeresem a dolog üzleti hátterét is, — mert ilyen is van — (Felkiáltások a balközépen: Ez az!) akkor azt látom, hogy a Budapesten ma futó összes nyomdai gépek 68 százaléka egy tröszt kezében van összpontositva. Ezek a vállalatok, amelyek egy trösztben vannak egyesítve, a következők: Athenaeum, Ujságüzem, Kultúra, Thália, Községi nyomda, Franklin Et., Grafikai Műintézet és a Rigler-féle grafikai műintézet. Mondom, a Budapesten futó nyomdagépek 68 százaléka egy cégnek, egy vállalatnak vezetése alatt és tulajdonában áll, amely cégnek vezetőségével mi, fajvédők még annak idején, mikor az egységespiárt kebelén belül voltunk, állandóan a legélesebb harcot hirdettük, s amely cégnek vezetőjéről Zsilinszky igen t. barátom nyíltan azt irta egy vezércikkben, hogy: hazaárulással vádolom és követelem, hogy állítsák bíróság elé. Ugyanennek a vállalatnak vezetője soha még velünk szemben egyetlen megtorló intézkedést sem merészelt tenni, nyilvánvalóan elismerve és tudva, hogy nincs bíróság Magyarországon, amely ennek a hitvány egyénnek erkölcsi elégtételt szolgáltasson. (Zaj a jobboldalon. — Hajós Kálmán: Mi közünk hozzá! — Zsilinszky Endre: Micsoda gazembernek kezében van a magyar sajtó 68 százaléka! — Ulain Ferenc: Büszkék rá! — Nagy zaj.) Elnök : Zsilinszky képviselő ur sértő kifejezést használt, ezért kénytelen vagyok őt rendreutasitani ! (Lendvai István : Kivel szemben használta ! — Ulain Ferenc : Klein Árminnal szemben ! — Zsilinszky Endre : Ismétlem, hogy gazembernek tartom.) A képviselő urat kénytelen vagyok másodszor is rendreutasitani. Ulain képviselő urat pedig figyelmeztetem, hogy ő már szintén két rendreutasitásban részesült. Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a rendet zavarni, mert különben kénytelen leszek a házszabályok szigorát alkalmazni. (Zaj a balközépen.) Lendvai képviselő urat rendreutasítom ! Eckhardt Tibor : Miklós Andornak és a hozzátartozó sajtótrösztnek ez az elterpeszkedése a magyar szellemi élet és kultúra vezetésében meg kell, hogy döbbentsen mindenkit, és ha arról van szó, hogy valamelyik fél részére kormányzati beavatkozást kell igénybevenni, nem hiszem, hogy a nemzeti érdek és a keresztény erkölcs azt irná elő feladatul egy magát nemzetinek és kereszténynek nevező kormányzat részére, hogy ennek a nyilvánvalólag hazaáruló egyénnek segítségére sietve tisztességes lapokat elnémítson csak azért, hogy az ő üzleti érdekét szolgálja. (Igaz! Ugy van! a balközépen.) — Ulain Ferenc : A nagybankok után Klein Ármin ! — Nagy zaj. — Gr. Bethlen István ministerelnök : Ez nem egyéb aljas gyanúsításnál, ami méltó az urakhoz ! — Ulain Ferenc : Tudjuk, hogy az urak mit csinálnak !) Én tényeket állitok és nem gyanúsítok, ministerelnök ur. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez aljas gyanúsítás.) Kijelentem önnek, hogy ön tényeket kapott, ám cáfolja meg azokat! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ki az az Ön! — Berki Gyula: Itt »ministerelnök ur« van, nem pedig »Ön!« — Erdélyi Aladár: Eay volt sajtófőnöknek tudnia kell, hogyan kell beszélni!) Én tényeket állitok, amelyeket hajlandó vagyok bíróság előtt, vagy bárhol bizonyítani. Én azt állítom, hogy Miklós Andor a tulajdonosa a ma Budapesten futó nyomdagépek 68%-ának. (Hajós Kálmán: Mi közünk hozzá! — Ulain Ferenc: Nem támogatják! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Allitom és bizonyítani fogom, hogy Miklós Andor egyoldalú üzleti érdeke volt az oka és kiinduló pontja a mostani helyzetnek. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez gyanúsítás! — Peyer Károly: A művezetőjének prepotenciája ! — Nagy zaj.) Bebizonyítom. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Megpróbálja, de tudja, hogy nem fogja tudni bebizonyítani! Ez a szokott módszer, szokott fegyver! A gyanusitás a szokott módszerük! — Hajós Kálmán: Mondja meg ezt Miklós Andornak! Mi köze ennek a napirendhez! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Hogy Miklós Andor rideg elzárkózása vagy pedig politikai szempontok után való igazodása-e, azt nem tudom, de hogy a kettő közül egyik az oka a sztrájknak, azt bizonyítják a következő tények. Azt a munkabéremelést, amelyet a Miklós Andor vezetése alatt álló konszern legelőször a legridegebb formában utasított vissza, a Légrády testvérek nyomdájában már a sztrájkot megelőzően két hónappal előre megadták és fizették (Ugy van! a szélsőbaloldalon.). Rámutatok arra is, hogy a Reggeli Újság hat héttel a sztrájk megkezdése előtt már azt a bért fizette a munkásainak, melyet a munkások utóbb követeltek. Rámutatok arra, hogy a Stádium vezetősége is üzleti szempontjainak rideg mérlegelése után arra az elhatározásra jutott, hogy a gazdasági egyensúly megbillenése nélkül meg lehet adni a munkások követelését. (Zaj.) Kéírdem: mikor számos helyen a nyomdásziparban, a lapkiadóknál azt tapasztaljuk, hogy a munkásságki vánságát elfogadhatóknak tartják, szabad-e akkor kormányzati hatalommal közbelépni a sztrájk letörésére! (Gr. Bethlen István ministerelnök: Az összes lapkiadók megbízottai jártak nálam ós kijelentették, hogy a munkások követelése nem teljesíthető. — (Nagy zaj a balközépen.) l Elnök : Kiss Menyhért képviselő urat rendreutasítom ! (Ulain Ferenc : Kaposvári demokrácia !) Eckhardt Tibor : És ha megállapítjuk, hogy a szemközt álló félnél az egész túlsó tábor, az egész sztrájkoló sajtóüzem majoritása, részvényeinek többsége Miklós Andor tulajdonában van, azt kérdem : egy ilyen meg nem engedett intervenció, egy ilyen, a dolgozni akaró munkásokat visszatartó, dolgozni akaró vállalatokat elnémitó kormányzati intézkedés kinek az üzleti érdekeit szolgálja ! (Zaj a balközépen.) Engem nem érdekel, hogy tudva vagy öntudatlanul csinálják-e ; engem az eredmény érdekel, mert a politikában és a gyakorlati életben az eredmények számítanak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. — Dénes István : Itt az eredmény ! Tessék !) Bátor vagyok rámutatni arra, hogy ha a kormány a dolgozni akaró vállalatokat elnémítja, ha a kormány azt a közeledést, amely a keresztény munkások és a munkaadók között létrejött, erőszakosan megakadályozza, akkor sem a keresztény munkás, sem a keresztény munkaadó érdekének nem tesz szolgálatot, mert ha a sztrájk 4—5—6—10 hétig talál tartani, abba a gyengébb vállalatok feltétlenül belepusztulnak. Itt ismét annak a nagy. sajtótrösztnek malmára hajtják a vizet — ismétlem, öntudat-