Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-282

b30 A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, péntehen. kiállások jobbfelől: Németországról van szó ! —- Peyer Károly: Kormánypénzen hazudik ! — Zaj.) mind a ketten szidják a gazdagokat, hadat üzentek a kapitalizmusnak és a nagybirtoknak, hogy a munkásosztályt és a szegényebb rétegeket a maguk számára megnyerjék.« Aki ért valamit az újságíráshoz, tudja, hogy ez nem a németországi helyzet vázolására szánt cikk, hanem ez azért van megírva, hogy ia felületes olvasónak — aki a cikk címét már el is felejtette, amikor ez,t olvassa — bebizony itsák azt, hogy igenis a magyarországi fajvédők és szociáldemokraták azok, akik szövetkeztek a nagybirtok, a gazdagok és a kapitalizmus ellen. (Dénes István: Bár szövetkeznének! — Zaj.) , Beszéljünk erről a kérdésről is világosan. Szociális problémák vannak, azoknak az elintézésével foglalkozni kell. Azt hiszem, hogy aki a történelem szemüvegén át csak egy kicsit is lát, az tudja, — s éppen a szociáldemokrata pártnak kell ezt tudnia — hogy a világháború egyrészt, másrészt pedig az események azután bebizonyítottak azt, hogy a szociáldemokrata pártnak reconsideratio tárgyává kell tennie egész programmját, elsősorban politikai szempontból és nemzeti szempontból és hogy ebből kifolyólag a kibontakozás csak a nemzeti irány mellett lehetséges, amely újból rá kell hogy süsse bélyegét a szociáldemokrata párt további fejlődésére. (Peidl Gyula: Ezt mi nem látjuk bizonyítva! -— Zaj a jobboldalon,) Ez a különbség közöttünk. (Zaj.) Én kijelentem ünnepélyesen, — bár feleslegesnek tartom, — hogy magam is a kapitalizmus gondolatát helyesnek tartom, azonban esküdt ellensége vagyok annak a kapitalizmusnak, amely uzsoráskodik, amely nem nemzeti amely a szellemi és fizikai munkások verejtékes munkájából dőzsöl . . . (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Erdélyi Aladár: Ezt mindenki vallja, mi is ezt valljuk! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De nem ezt csinálják! — Erdélyi Aladár: Csináljuk is! — Zaj. — Pikier Emii: Kotschildhoz mennek koldulni!) Elnök : Csendet kérek ! Gömbös Gyula : ... dőzsöl akkor, amikor a kormány és az ellenzék is megállapítja az ország nyomorát. T. Nemzetgyűlés! Ezek után a hisztorikumot vagyok bátor én is elmondani. Nem terjeszkedem ki egyéb kérdésre, mint arra, ami történt velem is, rajtam keresztül is. Helyes az, amit megállapitotak, hogy a Miklós Andor-féle nyomdavállalatban részleges sztrájk tört ki azzal, hogy a munkások megszegték a kollektiv szerződésit. Ennek előzményeként megállapítom, hogy többszörösen kértek béremelést a munkaadótól, a munkaadó azonban ezt a kérést ridegen visszautasította s (Peyer Károly : Durva volt !) amidőn a munkásság munkáját fel akarta venni, igazi zsidó pökhendiséggel a munkásságot kiutasította. (Zaj. — Lendvai István : Más országban őt utasították volna ki ! — Zaj ! — Szeder Ferenc : Tapsoljanak ! — Moegás a jobboldalon.) Elnök : Szeder képviselő urat kérem, méltóztasék csendben maradni ! - Gömbös Gyula: Mi ennek ellenére vállaltuk a szolidaritást a főnökegyesülettel. Azt mondottuk: Helyes, hiszen az úgynevezett polgári front, a. kapitalisták bizonyos érdekei összeköthetnek bennünket, ennek következtében _ akceptáljuk az önök elhatározását, bár túlridegnek és túlerő szakosnak tartjuk épen akkor, amikor valamennyien a termelés folytonosságáról beszélünk. Epen, amikor én magam elvileg ellenfele vagyok a sztrájknak, mert munkamegszakitást jelent, mégis vállaltuk a szolidaritást mindaddig, ameddig meg nem győződhettünk arról, hogy más megoldás gyorsabban vezethet célhoz. Én magam beszéltem a főnökegyesület vezetőjével, és azt mondtam: tudomásomra jutott, hogy a munkásság beismeri azt a tévedését, hogy megszegte a kollektív szerződést, hajlandó feltétel nélkül munkába állani — ez aláhúzandó — (Ugy van! Ugy van a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Ez a; fontos!) — tehát ha ez így van, akkor nekünk munkaadóknak kötelességünk azonnal .munkába állítani a munkásságot és azután vele a tárgyalásokat megkezdeni. (Ugy van! Ugy van! a balközépen, a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy a munkaadók bizonyos csoportja mereven ellenszegült ennek a javaslatnak. (Horváth Zoltán: A szanálási javaslatok miatt! — Peyer Károly: Tessék tapsolni, t. egységespárt ! — Pikier Emil: A kormány biztatására! — Zaj a jobboldalom. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Nem igaz! — Tankovics János: Gyanúsítás! — Nagy zaj. — Saly Endre: Megegyeztek a Magyar Sajtóval!) Elnök : Csendet kérek ! Gömbös Gyula : Ismétlem, a munkaadók egy. része ellene szegült ennek a javaslatnak, azt mondván, hogy térdre kell kényszeríteni a munkásságot. (Propper Sándor : Tessék tapsolni, t. egységespárt ! — Mozgás a jobboldalion.) Én az erő politikájának vagyok a hive, szeretem az erős elhatározásokat, de pszihológiailag bizonyos kellemetlen atmoszférában érzem magamat, amikor mint munkaadó szemben állok azzal, aki nekem termel. Nekem az az ideálom, hogy a tőkés és a munkás testvériesen együtt oldják meg a problémákat és mert én vagyok az erősebb, mint pénzember, pszihológiai okokból nekem kell toleránsabbnak lennem. {Ugy van ! Ugy van ! Taps a balközépen és a baloldalon. — Kassay Károly : Igaza van!) Arra való tekintettel, hogy mögöttem egy polgári társadalom áll a maga állami erejével, a maga megszervezettsélgével, fokozottabb mértékben vagyok kötelezve arra, hogy toleráns legyek, mert gyávaságnak minősítem azt a bátorságot, amelyet az, tanúsít, akinek kizárólagos hatalom van a kezében és bátor mer lenni! {Ugy van! Ugy van! T

{

aps a botiközépen, a bal- és a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil : Tanulhatna valamit a minister elnök ur ! — Peyer Károly : Főként a belügyminster ur ! — Fábián Béla : Csakhogy itt tartunk !) Megmondom őszintén (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) kijelentem, hogy mndig itt tartottam. (Drozdy Győző : Kivéve a választásokat !) Nekünk tehát ez volt a kötelességünk. Amikor azt láttam, hogy bizonyos szadisztikus örömöket érez ez a tőkecsoport, amellyel való kooperáció reám nézve bizonyos fokig erkölcstelen, mert amikor én itt merőben szemben állok az interanacionális zsidó kapitalizmussal, nézetem szerint összeférhetetlen, hogy vele olyan szoros együttműködést tanúsítsak ilyen kérdésekben, inert nekem nem a polgári front fontos, hanem a magyar front fajvédelmi szempontból, (Ugy van! Ugy van! — Taps a balközépen.) munkás és polgár egyformán. (Ulain Ferenc: Keresztény front! — Helyeslés a balközépen és a balodalon. — Griger Miklós: A dolgozó emberek frontja! — Zsi-