Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-282

526 A neniëèïgyuiés 282. ülése 192 újból leállottak. Ennek volt azután a következménye, hogy a kormány indittatva érezte magát arra, hogy minden prejudicium nékül mindjéét féllel szemben a munkaadók és a munkások képviselőit meghívja. Ezt tette a kereskedelemügyi minister ur, hogy a közvetitést közöttük megpróbálja. (Gömbös Gyula : Minket nem hívtak meg !) önök, ugy tudom, se munkások, se munkaadók, önök képviselők ! (Gömbös Gyula : Én véletlenül munkaadó vagyok ! — Eckhardt Tibor : A Stadium elnöke !) Én ugy tudom, a t. képviselő ür részvénytulajdonos, de nem nyomdatulajdonos. Én ebben a tekintetben elégtételt a t. képviselő urnák nem adhatok s hogy nem hívták meg, ezért nem vagyok felelőssé tehető. így történt az, hogy a kereskedelemügyi minister felajánlotta a két félnek a kormány közvetítését és megkísérelte a közvetitést. (Ulain Ferenc : Egyoldalúan !) Nem egyoldalúan, mert végeredményben itt megegyezés jött létre, amelyhez a munkaadók és a munkásszervezetek hozzájárultak azzal, hogy végeredményben még a munkásoknak is hozzá kell ahhoz járulniok. (Rothenstein Mór : Tévedés !) Erre következett a főbizalmiaknak közbelépése. Hogy ezekről a főbizalmiakról egypár szót mondjak, (Halljuk! Hadijuk! jobbfelől.) régebben a munkásságnak voltak bizalmiférfiai minden egyes bransban, akik letéteményesei voltak az ői akaratuknak a munkaadóval szemben. Itt különleges helyzet alakult ki a legutolsó időben, amennyiben a bizalmiférfiak maguk közül úgynevezett főbizalmi testületet választottak. (Peidl Gyula : Annyian vannak, hogy másképen nem tudnak tárgyalni !) Én csak a historikumot adom elő. Ha valamit elmondok, még nem jelenti, hogy azt el is Ítélem vagy pedig dicséretreméltónak tartom. Méltóztassanak tehát egy kissé várni, aiaig az Ítéletemmel is előjövök. Ekkor történt az, hogy a főbizalmi férfiak a szakszervezet és a munkaadók által elfogadott megállapodást egyhangúlag visszautasították. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások : Ad notam vett megállapodást !) Mondtam, hjogy azzal az utólagos bejelentéssel történt a megállapodás, hogy ezt a munkásságnak: is a maga részéről helyben kell hagynia. (Rubinek István : így mondta ! — Gr. Szapáry Lajos: Nem kell zajongani, akkor megértik!— Erdélyi Aladár : Tessék a Naplót megnézni ! Nem kell kiabálni !) Ez a főbizalmi testület nemcsak hogy nem fogadta el ezt a megállapodást, de kijelentette, hogy megtiltja, hogy a munkásság erre leszavaztassék. Azt hiszem, hogy amikor a szakszervezet vezetői... (Rothenstein Mór : Nem a bizalmiak döntenek! — Rubinek István: Hát ki? — Saly Endre : Rosszul van informálva !) Én nem tudom, a t. képviselő ur a főbizalmiak testületéhez vagy a szakszervezetek testületéhez áll-e közelebb, tőlem mind a kettő egyformán távol áll, tehát megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy én mind a kettővel szemben egészen objektiv tudok lenni bizonyos határig, amennyire minden ember objektiv tud lenni. Most ez a főbizalmi testület kimondta, hogy nem engedheti meg, hogy a munkásság megkérdeztessék egy olyan kérdésben, amelyben a szakszervezet vezetői egy megállapodást elfogadhatónak tartottak, mert hiszen, mint olyant ajánlottak a munkásságnak; úgyhogy tulaj donképen egy konfliktus származott magában a munkásság körében a szakszervezet vezetői és a főbizalmi testület között, amelv konfliktusban azonban a szakszervezet vezetői a főbizalmi testületnek deferáltak, mert ez a hangosabb, ez a szélsőbb irányzatú testület. i. évi május hó 2-án, pénteken. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Lendvai István: Ezért kellett a Szózatot betiltani!) Mindenki tudja, hogy a szociáldemokrata pártban az a nagy egység, amely itt a parlamentben mutatkozik, nem fenékig tejfel (Peyer Károly: Halljuk a leleplezést!) és ott, a szociáldemokrata pártban is vannak nemcsak nüanszbeli, hanem messzemenő felfogásbeli különbségek is. (Peidl Gyula: Főként van véleményszabadság és demokrácia! — Erdélyi Aladár: Csak nyilvánítani nem szabad!) Én mindjárt a nemzetgyűlés összeülésének elején kérdeztem egyszer a t. képviselő urakat, (Zaj a szé l sőb alo Idaion.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök: hogy tulajdonképen milyen programmât képvisel hivatalosan a párt, melyik internacionálé* vallja, az internacionálé határain belül milyen árnyalatok vannak a pártban. Erre a t. képviselő urak velem szemben a hallgatás leplébe burkolóztak (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) és csak annyit mondtak : nyilvánvaló, hogy mi a II. Internacionálé alapján állunk. De én nagy hibának tartottam akkor is, hogy a t. képviselő urak nem bírtak elég energiával ahhoz, hogy a saját portájukon rendet csináljanak, és azokat az elemeket, amelyek nem ennek a programúinak alapján állanak, de amelyek ma is benn vannak a pártban és a párt vezetéséért elkeseredett küzdelmet kezdtek és fognak folytatni a jövőben, a t. képviselő urak onnan ki nem tessékelik. _ (Peyer Károly: Borzasztó tévedés!) Ennek jelei nyilvánultak meg azután gazdasági téren is. (Zaj. — Peyer Károly : Mennyi laikusság !) Itt, a gazdasági küzdelmeknél nyilvánulnak meg azután azok a mélyreható világnézletbeli és felfogásbeli különbségek, amelyek kiütköznek egymással szemben s amelyeknek hasznát valóban nem a munkásság látja, így következett be az, hogy a főbizalmi testület, szembehelyezkedve a szakszervezet vezetőivel, mást decidált (Rothenstein Mór: Nem áll!) ennek a szakszervezet vezetői alávetették magukat és a munkásságot nem kérdezték meg, holott ugçr tudom, épen a szociáldemokrata párt az, amely büszkén hivatkozik arra, hogy adott esetben leszavaztatna az összes hozzátartozókat, mindazokat, akik érdekelve vannak. Ez volt tehát az a helyzet, amely a kormányt ujabb közbelépésre inditotta. (Peyer Károly: Megvárta a szavazás eredményét, este adta ki a rendeletet!) Ugyanakkor, illetőleg már előzően — milyen megállapodások folytán, nem ííudni — de akkor, amikor a sztrájk folytán az egész sajtó el van némitva. (Pikier Emil: Önmagát némította el!) Kérem szépen, majd rátérek mindenre, méltóztassék megvárni! (Rothenstein Mór: Miklós Andor elnémította! Igen!) Akkor, amikor az egész sajtó el volt némitva, egyszerre meglepetésszerűen, a szociáldemokrata párt világnézletétől legtávolabb álló szélsőjobb orgánumok a szociáldemokrata párt jóvoltából egy szép liánon megjelentek. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon és a balközepen. — Zsilinszky Endre: Ez nem igaz! — Peyer Károly: A 8 Órás is megjelent!) Erre következett be az, hogy a kereskedelemügyi minister ur újból indittatva érezte magát arra, hogy felhívja a munkásokat és a munkaadókat s komolyan figyelmeztesse őket arra, (Rothenstein Mor: De csak a munkásokat!) hogy itt megegyezésre szüksége van az egész országnak, a közérdek szempontjából van szükség* egy megegyezésre és a veszélyeztetett közérdekek szempontjából kénytelen lesz erősebb