Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-282
'A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, pénteken. 519 lyos hántásnak, súlyos gúnynak érezheti, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Az is!) ugy hogy a munkaadók eme ajánlatának az volt a következménye, hogy a munkások most már kifejezetten bérharcba léptek és a bér megfelelő emeleset követelték. Hogy a béremelésre való törekvés, vagy annak követelése indokolt volt-e, vagy sem, arra nézve néhány megjegyzést kivánok majd tenni. Elöljáróban azonban meg kell állapitanom, hogy önkényes valami az, hogy a> nyomdafőnökök egyesülete a különböző paritásokkal operál és az index-paritás, aranyparitás, békeparitás, világparitás és egyéb paritások közül az egyiket kiráncigálja és ennek alapján kimutatja, hogy a munkások nem tudom, e sokféle paritás közül valamelyiknek hány százalékához jutnának a bérek tekintetében. (Kiss Menyhért: Megélhetési paritást adjanak!) Mondom, önkényes valami az, hogy épen azt a paritást vesszük elő, amely szám szerint a legkedvezőbb. Én ugy látom, hogy az ezekre a paritásokra való utalás a munkásságot nem elégítheti ki, mert pl. a cukorkartellt a markában tartó bankérdekeltség is fütyül béke-, arany-, világparitásra és mindenféle paritásra, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) mert mig a kormány pl. az aranyparitást nem minden erőszakosság nélkül 16.000-szeresben állapította meg, addig a cukorkartell 25.000-szeresre emelte a cukor árát, úgyhogy minden ilyen paritással való clownkodás komikussá válik. A döntő fontosságú — azt gondolom — nem lehet egyéb, mint a nemzetgazdaság fundamentumát képező munkaerőnek épségbentartása, mert ha ez tönkremegy, ezt pótolni semmiféle politikával nem lehet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A megélhetési viszonyok tekintetében a helyzet az, hogy — mint emlitettem — 1918 elején, tehát a háború negyedik évében a nyomdafőnökök és a munkás-szakszervezet között megállapodás jött létre, amely a drágulást vette alánul és amelynek az volt a célja, hogy az 1918. februárjában megrögzített élet-standardot a munkásság részére további rosszabbodással szemben biztosítsa. Nem kell hangsúlyoznom, mindnyájan átéltük, tudjuk, hogy 1918. februáriában a drágulás már nagyon tekintélyes mérvet öltött, az akkori állapot lerögzitésével tehát a munkásság már számot vetett a háboruszülte nehézségek minden konzekvenciájával. Akkor ez az indexmegállapodás nagyon alapos tudományos munka alapján jött létre ^s pbből a munkálatból állapítom meg, hogv különböző felvételek eszközöltettek az idők folyamán a külföldön a tekintetben, hogy a munkásságnak milyen az életszínvonala, az egyes országokban a munkásság mennyi kalória értékű élelmiszert tud magához venni. Ezekből a kimutatásokból az tűnik ki, hogy Gold szerint egy középszerű munkás Münchenben 1877-ben fehérje-, zsír- és szénhidrátban naponta 3054 kalóriát vett m?gáho7. Erism^n szerint egy orosz gyárimunkás 1889-ben 3436 kalóriát, Altvafer szerint egy közepesen dolgozó amerikai munkás 1896-ban 4060 kalóriát és Gauthier szerint egy erősen dolgozó párisi munkás 1904-ben 3884 kalóriát. Ezzel szemben, számolván a háborús nehézségekkel, Magyarországra nézve 1918-ban megállapították, hogy egy embernek az életfentaríashoz 2370 gram fehérjére, 1590 gram zsirra és 12.428 gram szénhidrátra van szüksége, ami összesen 2759 ^ kalóriát ad. Nvilvánvaló, hogv a 3000-en jóval felül levő, sőt a 4000-es kalóriával szemben, , amelyeket az előbbi adatokban ismertettem, J már a háborús viszonyokkal számoló és lényeI gesen leszorított kalóriamennyiségen alapult i ez az index-megállapodás. Az ebben az indexben megállapított 2700 egynehány kalória előteremtése céljából — ugyanezen munkálat szerint — az öt tagú munkáscsaládnak hetekint a következő élelmiszerekre volt szüksége — az árakat elhagyom, azokat végösszegben egyszerre fogom feltüntetni — : 4ésy 2 kg. főzőliszt — tésztaliszt tehát semmi, — 6 és V> kg. kenyér, 1 kg. másodrendű marhahús, V2 kg. sertéshús, karaj kivételével, mert az már luxus, 1 kg. füstölt kolbász, 1 /t kg. belső rész, 825 gr. zsirszalonna, 9 drb. tojás, 3 és Vs liter tej — egy hétre öt személyről van szó — (Zaj a közéven. — Propper Sándor : Halljuk! Halljuk! Ilyen kosztra kellene fogni az egységes pártot) — Vs kg. liptói túró, 10 és Vá kg. burgonya, 1 kg. bab, 1 kg. savanyukáposzta, 1 kg. kelkáposzta, V2 kg. árpagyöngy, Vs kg. köleskása, V2 kg. sárgarépa, petrezselyem, V2 kg. vöröshagyma. 875 er. cukor, 350 gr. kávé, 175 gr. malátakávé, 0.05 gr. paprika, V2 kg. szilvaiz, Va kar. só, 875 gr. aszaltszilva, 1 kar. másodrendű alma, Ez az élelmiszer az általános fogyasztási szövetkezet árai szerint, amely az árakat a. lehetőségig alacsony nivón tartja, a tegnapelőtti nap folyamán 376.930 koronát ierényeit, Eery nyomdásznak a munkabére ezzel f szemben ténvleg 375.000 korona ugyan, de azt j hiszem, senki nem vonja kétségbe, hogy egv ; nyomdász munkásnak nemcsak joga van egv napilapra, hanem kötelessége is. hoe-y napilapot olvasson, mert foglalkozását a nélkül nem űzheti, tehát namlaTvrq hetenkint 7500. kieseti adó^a 5500- kerületi -néuziári iUptá^-rc S500 po-vpg!iíleti illetékre» 12-200 és pc^éb íilp+ékekre 455O. összes°n te^^t Pfi„25fl ko^n-nát piftvoï. u^vhoí?*v a í=7ámot fplfolé kikerpkitvp 340 000 koronája marad a létfentartásra. (Propper Sándor: Hol van még a borbélv. ruha, házbér !) Amint tehát méltóztatnak látni, a fizetése 340.000 korona, ellenben tisztára csak az életfentartás, az állati lét biztosítása 376.930 koronát igényel, ugv hogy itt már 36.930 korona hiány jelentkezik. (Laticz Gyula: Hol van még a cipő, ruha, szappan.) Ugyancsak tudományosan meg van állapítva, hogy a háztartás szükségletei 5 főcsoportra oszlanak. Az első az élelem, a második a fűtés-világítás, a harmadik a ruházat, a negyedik az egyéb ^ r agy veer\e- kiadások és az ötödik a lakáskérdés. Méltóztatnak látni: fűtésre, világításra, ruházatra, vegyes költségekre, lakásra, amelyekre tudományos alapon a heti keresetnek 30 százaléka van szánva, nem jxii egv fillér sem, s'Vt maga az élelmiszerszükséglet sincs biztosítva a heti kereset ösz^ZPgéVfl. Amikor így áll a bérharc kérdése, jelentkezik a belügjminister ur és beleavatkozik a munkásságnak ebbe a kenyérharcába a következő rendelettel (olvassa): »Sz. 82.500/924/VII. Tárgy: A Budapesten megjelenő időszaki lapok megjelenésének és terjesztésének eltiltása. A Budapesten megjelenő időszaki sajtótermékek további megjelenését és terjesztését a kormány által kiadott Reggeli Hírek és Esti Hirek kivételével megtiltom.« (Hegymegi-Kiss Pál : Minő alapon ? — Pikier Emil: Rettenetes Iván!) Ki fogok terjeszkedni erre a kérdésre is ; itt csak mellékesen kívánom felhívni a belügyminister ur figyelmét arra, hogy a rendeletében NAPLÓ XXIII. I
