Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-280
A nemzetgyűlés 280. ülése 1924, évi április hó 17-én, csütörtöJcön. 50Í alaptörvényben megállapított 7 éves korhatár dolgában is intézkedhessek. Tisztelettel azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ezt a kérdóst kétségkívül teljesen rendezni kell, nemcsak tisztán financiális szempontból, amire az előadó ur szives volt különös világossággal rámutatni, hanem egyéb vonatkozásokban is. Nevezetesen nézetem és tervem szerint összeköttetésbe kell hozni az állami gyermekvédelmet az úgynevezett óvodás gyermekvédelemmel, az állami gyermekvédelemnek és nevelésnek ezzel a másik ágazatával. Ebben az irányban már tárgyalások kezdődtek a kultuszministeriummal és meg vagyok győződve, meglesz a lehetősége annak, hogy ez a kérdéskomplexum a maga egész szélességében uj rendezést kapjon, különösen abban az irányban, hogy az egész magyar közegészségügyet megalapozó szervezet hozassék létre a már kiépített óvodák rendszerének bevonásával is. Erre való tekintettel különösen kérem a felhatalmazást a törvényhozástól arra, hogy esetleg a korhatár kérdésében is beleszólhassak. Ami Esztergályos és Peyer képviselő uraknak a lakásügyben előterjesztett határozati javaslatát illeti, sajnálattal kell kijelentenem, nem vagyok abban a helyzetben, hogj 7 ehhez hozzájárulhatnék. Szeretném eloszlatni aggodalmaikat. Meg vagyok győződve róla, hogy a nemzetgyűlés immár politikamentes magaslatról tekinti ezt az egész lakáskérdés matériát és bizonyos megnyugvással méltóztatnak tudomásul venni annak a vágynak és sürgető kívánságnak teljesedését, amely különösen ezekből a padokból hangzott fel azokban az esetekben, amikor én rendeleti utón rendeztem ezt a matériát. Minden eg} T es alkalommal azt a vádat kellett hallanom, hogy nem kell ezt a kérdést örökösen rendeletekkel adminisztrálni, hanem hozzam végre valahára a nemzetgyűlés elé, hogy törvényt alkothasson erre vonatkozólag. Most elhoztam ide a nemzetgyűlés elé és amikor abban a reményben voltam, hogy épen arról az oldalról zajos tapsviharokat fogok aratni, amiért ide hoztam, csodálatosképen határozati javaslatot nj'ujtanak be, hogy ne rendeztessék a kérdés, vagy legalább is most ne, törvényhozási utón. A kívánság tehát az, hogy rendeleti utón szabályozzuk tovább is, (Peyer Károly : Külön törvényben !) mert hogy szabályozni kell, tekintettel május elsejének veszedelmes közelségére, az egészen bizonyos. Ha most nem szabályozzuk törvényhozási utón, még azzal a feltétellel is, hogy majd valamikor később törvényhozási aktusnak tárgya lesz ez a matéria, rendelettel mégis csak szabályozni kellene május l-ig. Mivel pedig az igen t. szociáldemokrata képviselő urak épen azt méltóztattak minduntalan kifogásolni, valóban nem értem a logikát. Ami a szabadforgalmat illeti, tisztelettel kérem, méltóztassék a javastatot azzal e kiegészítéssel, amit az előadó ur szives volt előterjeszteni, elfogadni. Végre is van egy biztosító záradék, hogy ugy fejezzem ki magamat a C) tabellának végső bekezdésének végén, amelyben a kormány kimondja, hogy amennyiben látná az igy megállapított szabadforgalmi terminus előtt, és tapasztalatokat gyűjtve az arany alapra áthelyezett lakbérek területén, látná, hogy bizonyos gazdaságilag gyenge egyedek ettől eltérő különleges védelemre szorulnak, e törvény után is rendeleti utón eljárhasson, felhatalmazást kap, megvan tehát a lehetőség, hogy amennyiben tényleg verifikálódnának azok az aggodalmak és oly mértékben, amint t. képviselőtársaim itt a jövő helyzetet lefestették, a kormány akkor abban a helyzetben legyen, hogy a törvényhozás utján, törvényaktusi megkérdezés nélkül enyhíthessen ott, ahol szükséges. Ugy, hogy meg vagyok győződve, hogy bár most május 1-én igeu érzékeny és jelentékeny terhet ró a lakbér aranyalapon való rendezése, valamint a közüzemi díjaknak szintén aranypercenttel való megállapítása a városi lakosságra, mert elsősorban ez jön számításba, mindamellett bizonyos megnyugvást kelthet tehát ugy a lakosságban, mint az érdekelt másik felnél, hogy a nemzetgyűlés bölcsessége végre megtalálta, hogy ugy mondjam azokat a vassíneket, amelyekre ráhelyezte a kérdést, és amelyeken elindulva kétségkívül meg fog oldatni ez az egyébként adminisztratív utón meg nem oldható kérdés. Szívesen kijelentem a nemzetgyűlés színe előtt, hogy a gazdaságilag gyengébb egzisztenciák, egyének, egyedek neve alatt meglehetősen széles fogalmat kívánok jelezni. Megtörténhetik az, hog} 7 gazdaságilag legyöngül mondjuk 1925 végéig vagy elején oly egzisztencia, amely nem esik a kisegzisztencia fogalma alá. mondjuk például az értelmiség középklasszisához tartozó bizonyos rétegek kerülhetnek — bár nem hiszem — oly viszonyok közé, hogy különleges védelmet fognak igén}'elni. De a kis egzisztenciák mutatkoznak bizoii3 r os vonatkozásban olyanoknak, amelyek mint gazdaságilag gyengébb egyedek nem birják az akkor együtt halmozódó aranyalapú házbéreket, akkor megvan a mód, hogy a kormány közbeléphessen és erélyesen védelmére menjen rendeleti utón ezeknek, akiknek védelemre szükségük van. A szabadforgalom terminusainak megrögzitésére azonban szerény meggyőződésem szerint teltél len szükség van. Őszintén meg kell vallanom, hogy a rendeletekben többizben kimondott szabadforgalmi terminusok helyett, amelyekben az érdekeltség, különösen a tőke, amely meglehetősen érzékeny, ideges és óvatos szokott lenni a vállalkozásaiban, nem bízott eléggé, nekem a nemzetgyűléshez, tehát a szuverén törvényhozáshoz kellett fordulnom, hogy a törvényhozás rögzitse le végre e terminusokat, különösen abból a szempontból is, hogy rendet teremtsen e kérdésben, hogy aztán a tőke, a vállalkozó tőke bele merjen vegyülni a vállalkozásokba, tudva, hogy a törvényhozás lerögzítve egyszer a terminusokat ezektől legalább általánosságban eltérés többé nincs. Tisztelettel kérem, méltóztassék az eredeti szöveget, a C) tabella szövegét, azzal a kiegészítéssel amelyet az előadó ur szives lesz előterjeszteni, elfogadni és a beterjesztett határozati javaslatokat figyelemre nem méltatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A vita bezárása előtt az előadó ur kivan még szólani. Källay Tibor előadó; Van szerencsém beterjeszteni azt a javaslatot, amelyről imént a t. pénzügyminister ur emlékezett meg (olvassa): »Az a) meliéklet B) részének IV. 2. pontjának (1) bekezdéséből »a gabonaforgalom, valamint« szavak kimaradnak, viszont a bekezdés a következő rendelkezéssel egészítendő ki. A kizárólagos gabonakereskedelem adómentességére vonatkozó 1921 : XXXIX. tcikk 37. §-ának 12. pontjában biztosított mentességet a pénzügyminister rendelettel megszüntetheti, ha az adómentességet közgazdasági szempontból íentartandónak nem tartja.« Ez az a határozati javaslat, amelyet a pénzügyminister ur felolvasott és amelyre vonatkozólag Sándor Pál t. képviselő ur kijelentette, hogy a maga határozati javaslatát visszavonja. Nekem kellett beterjesztenem, mert a pénzügyminister ur nem képviselő. Elnök: Következik a határozathozatal. Mielőtt a szavazásra áttérünk, az ülést 5 percre felfüggesztem (Szünel u f án.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szavazást a következőképen fogjuk lefolytatni: Külön fogom feltenni szavazásra a 2. §-t és külön fogunk szavazni az a) és b) mellékletekre és minden egyes javaslatra vonatkozólag, amint 2ÍAPLÓ xxm. 67
