Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

49G A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. ország oktató személyzete annyira igénybe van már véve, araennyire lehetséges volt. Azt hiszem tehát, hogy erre nézve felesleges most ujabb felhatalmazást adni a minister urnák s azért kérem, hogy az emiitett pontból e szavakat: »az oktatószemélyzet köteles heti óraszámát, valamint« törölni méltóztassék. A javaslat 2. §-ában, a 2. bekezdés a) pontjában intézkedik arról, hogy a nyugalomba helyezettek részére átmenetileg olyan illetmények állapíttassanak meg, amelyek a szabályszerűnél aránylag kisebbek Ugyanerről a kérdésről intézkedik az a) melléklet A) II. lejezet 3. pontjának 1., 2. és 3 bekezdése. A takaiékoskodásra alkalmat teremthetünk költségveíésünk ezer és ezer más pontján, de veszedelmesnek es károsnak tartom, hogy épen a nyugdijasoktól vegyünk el akár csak 1%-ot is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igaz, vannak a nyugdíjasok között olyanok, akiknek akár magánvagyona, akár más elhelyezkedése erre alapot adna, de ilyen általános rendezéssel ezt elintézni nem lehet. Kérem tehát, hogy a 2. §. 2 bekezdésének a) pontja a »nyugalomba helyezettek« szavaktol >>a. szabályszerűnél aránylag kisebb« szavakig terjedő szöveg töröltessék, az a) melléklet A) II. fejezet 3. pont 1., 2. és 3. bekezdése pedig ugyancsak töröltessék. Elnök: S/ólásra következik? Forgács Miklós jegyző ; Esztergályos János ! Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! A 2. § c) pontjának törlését kérem és kérem az általam javasolandó szakasz elfogadását. Ez a c pont ugyanis a következőket mondja (olvassaJ : »A lakások bérének fokozató •> felszabadítása érdekében szükséges intézkedéseket megtehesse.« Abból kiindulva, ahogy a lakáskérdést most kezelik, semmi bizalmunk sincs ahhoz, hogy a lakások bérének fokozatos felszabadítása megfelelően fog megtörténni, ha nem határoljuk körül pontosan, hogy miként emeltessenek fel a bérek. Attól félek, hogy igy óriási katasztrófa elé megyünk. Mi, budapestiek különösen, ugyanis még mindig lelki szemeink előtt látjuk azokat a nagy küzdelmeket, amelyek a békeévekben folytak a lakáskérdés körül. Látjuk a Jancsies-rétet, amelyen künn voltak a szegény dolgozó munkások, akik a háztulajdonosok kapzsisága és a rossz kereseti viszonyok miatt nem tudták a lakásbért megfizetni, úgyhogy a háztulajdonosok őket kilakoltatták a szabad ég alá. Minthogy ismerjük a háztulajdonosok természetrajzát, nincs semmi biztosítékunk arra, hogy a lakásbérek eme lésénél méltányosan fognak eljárni és tudjuk, hogy megvan az a törekvés, hogy a lakásbéreket az aranyparitásra, sőt azon túl is emeljék. Az imént elmondottak szem előtt tartásával biztosítékot kérek a kormánytól arra, hogy azok a megrázkódtatások, amelyektől igy félnünk kell, nem fognak bekövetkezni. Ezért javaslom a következő szöveg elfogadását (olvassa): »A nemzetgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy a lakbérek fokozatos emeléséről és a lakások és üzletek szabadtorgalmának helyreállításáról az érdekeltségek meghallgatásával készítsen törvényjavaslatot és terjessze azt a nemzetgyűlés elé. A törvényjavaslatban a lakbérek emelésénél és a lakásforgalom felszabadításánál érvényesítsen szociális szempontokat, hogy először a háromszobásnál nagyobb lakások és az üzletek, végül a műhelyek Déré és forgalma sza baditandó fel fokozatosan és csak legvégül a kislakások.« Ugyancsak javaslom, hogy a 2. §. C) melléklet 6. pontjánál pótlólag vétessék be a következő szöveg : »A lakásokat és nem üzleti célra használt helyiségeket illetőleg 1926. év helyett 1928. november 1-től kezdődőleg rnondassék ki a szabad forgalom«. Ugyancsak méltóztassék megengedni, hogy a 2. §. B) mellékletéhez, ame^ a bevételek fokozásáról szól, szintén javaslatot tegyek. Ugyanis »A bevételek fokozása« tétel második bekezdésében a következő áll : »Az 1924. évet megelőző időben előirt bármiféle közszolgáltatásból az 1924. évi május hó végéig be nem fizetett összegeket (hátralékokat) az aranykorona értékének alapulvétele mellett lehet megállapítani.« Helyes, elfogadom ezt a törekvést, de amidőn ezt elfogadom, nem tévesztem szem elől a kisemberek érdekeit. Ugyanis megtörtént és számtalan esetben napirenden van, hog)

r az állam az állami szállítók számláit hosszú hónapokig, sőt a legutóbbi esetben megtörtént, hogj

r több mint egy évig nem fizette ki. Pécsett például az ottani kisiparosok állami megrendelésre gyárakat építettek. Az iskola építésének számlája 1923 május elsején volt esedékes, és ezt a számlát, amelyet az akkori pénzérték szerint kellett volna az illetőknek kifizetni, az állam egészen a múlt hétig nem fizette ki. Ha azok a szerencsétlen kisiparosok, akikre kivetettek kényszerkölcsönt, és akiknek a különböző adók súlya alatt kell szenvedniük, nem kapják meg az államtól pénzűket, nagyon természetesen ők sem fizethetik be tartozásukat. Méltányos tehát, hogyha az állam a rossz pénzügyi viszonyok miatt nem tudja az iparosságnak, a közszállítóknak ezeket a számláit kiegyenlíteni, akkor az állam ezt a tartozását is aranyértékben fizesse meg azoknak, akiknek követelésük van az állammal szemben. Épen ezért javaslom, hogy az előbb felolvasott mondat után a következő szöveg vétessék fel »Mindazok a fizetési kötelezettségek, melyekkel az állam magánosokkal szemben közszállitásokért tartozik, 1924. május 1-éig feltétlenül kiegyenlitendők. Az 1924. május l-e vitán is fenmaradó és közszállitásokból eredő szállításokat a kormány aranykoronaértékre számítsa át és aranykoronaértékben teljesítse fizetési kötelezettségét. Az idevonatkozó és kiadandó rendeletben a kormány szabja meg az eljárási szabályokat.« Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Peyer Károly ! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Sándor Pál. (Lendvai István: Halljuk az őskeresztényt!) Sándor Pál : Köszönöm, tisztelt pogány ur ! T. Nemzetgyűlés ! Szívesen hallottam azokat a módosításokat, amelyeket az előadó ur a nemzetgyűlés elé terjesztett. Ez mégis jele annak, hogy az érdekképviseletekkel való tárgyalások alapján a kormány bizonyos előzékenj^séget tanúsított, amelyet én köszönettel nyugtázok (Rupert Rezső: De holnap megváltoztathatja !) Megváltoztathatja, de nekem bizalmam van az ősi erényben, hogy a magyar kormány nem fog tanúsítani olyan perfid eljárást, (Ugy van ! jobbfelöl.) hogy ha nekünk alapot mutat arra, hogy ezt igy akarja csinálni, abban a pillanatban, amikor ezt teszi, azzal a hátsó gondolattal teszi, hogy minden kényszer nélkül vagy a legvégső kényszer nélkül máskép fogja majd csinálni. (Rupert Rezső : Mindenesetre jó volt leszögezni !) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. (Rupert Rezső közbeszól.) Rupert képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék csendben lenni. Sándor Pál; Mindamellett súlyos aggodalmaim vannak az adók miatt, mert — amint már az általános vitában kifejtettem — azt hiszem, hogy ezek folytán az ország oly megrázkódtatásoknak lesz kitéve, amilyeneket Magyarország gazdasági tekintetben még meg nem ért. Remélem, hogy nem lesz igazam, de az én látó szemeimmel igy vélem. Ha nincs is semmi reményem arra, hogy vala-