Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

492 A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. illetmény, az aranyparitásnak bizonyos s/ázaléká ban egyszerüsittessunek. amelyei a kormán}

7 tervezzen meg. Legyen s?ab. d a t. Nemzeigyülés és a t. kormány figyelmét felhívni arra, hogy a korpótlékot, a szaktanulmányi nótlékot. s a képesítési pótlékot méltóztassanak figyelmen kivül hagyni, mert ezek is oevált intézkedések, meri az ilyen külön munkát honorálni kell valahogy, még akkor is, ha azon az állásponton vagyok, hogy minden néven nevezendő külün óradíjakat megszüntetendőnek tartottam és tartok ma is. Jó fizetés mellett a közalkalmazottak idejükön tul is pontosan, lelkiismeretesen, odaadóan tartoznak a rájuk bizott feladatot elvégezni Rövid .MI fogok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Méltóztassanak megengedni, hogy a természetbeni ellátásra is kiteljek, hogy újra leszögezzem azt a négy év előtti álláspontomat, hogy mindenkor a természetbeni ellátás ellen voltam Én mindig azt mondtam, hogy nincs szükség arra, hogy ebben az országban ltod osztályú állampolgárokat kreáljanak, hogy az egyes társadalmi osztályt ka szembeállítsák, hogy a kormányzat az egyiknek ad naturáliákat, a másiknak pedig nem. Azt hiszem, — sőt biztosan tudom, mert máskép nem szavaztam volna meg — hogj

7 e törvényjavaslat keretén belül a kormánynak módjában fog állani a közalkalmazottak gazdasági ügyeit rendezni és őket olvan helyzetbe juttatni, hogy tisztességesen meg is tudjanak élni — ha akarja. Ami a természetbeni ellátást illeti, azt mondom, hogy kapjanak a közszolgálati alkalmazottak olyan fizetést, hogy olyan mennyiségben, olyan minőségben szerezhessék be elsőrendű életszükségleti cikkeiket és ruházati cikkeiket, amint akarják. Méltóztassanak megengedni, hogy a természetbeni ellátások kapcsán arra kérjem a kormányt, hogy a közalkalmazottak sz.n- és tüzelőfaellátásáról feltétlenül gondoskodjék, természetesen bizonyos ellenérték fejében. Méltóztassanak elképzelni, hogy a közszolgálati alkalmazottak évi szénellátásái a 18.000 vagon szénre van szükség és ha a tél beálltával a közszolgalati alkalmazottaknak egy nagy százaléka egyszerre fogja megrohanni a szénpiacot, micsoda óriási drágaságot fog ez maga után vonni. Talán elsősorban kellett volna felemlítenem, hogy igen sok ház lesz, ahol a közszolgálati alkalmazottak nem tudnak majd fűteni szén hiányában, ugy hogy kénytelenek lesznek a tél szenvedéseit átélni. A kormánynak tehát idejében gondoskodnia kell a közszolgálati alkalmazottak tüzelőanyag ellátásáról. Egy másik aggályom is van a törvényjavaslattal szemben. Arra kérem a kormányt, méltóztassék a közszolgálati alkalmazottak elbocsátásának ügyét szívvel és igazságosan kezelni. 15.000 közszolgálati alkalmazott elbocsátásának igen súlyos megrázkódtatás lehet a következménye. Ma sem változott meg az az évek óta hirdetett álláspontom, hogy létszámcsökkentésre — sajnos — meg ma is szükség van. Ámde, amikor az állam kénytelen alkalmazottainak egy részét elbocsátani, nézetem szerint feltétlenül kötelessége gondoskodni megfelelő munkaalkalmak teremtéséről. Örömmel fogadtam, hogy a kormányzat a nemzetgyűlés hozzájárulásával elhelyező irodák felállítását határozta el. Se szeri, se száma a leveleknek, amelyek kozzánk érkeznek, s amelyekben az elbocsátott közszolgálati alkalmazottak arra kérnek bennünket, hassunk oda a kormánynál, hogy ezt az irodát valóban fel is állítsa és gondoskodjék arról, hogy az elbocsá tott közszolgálati alkalmazottak el is legyenek helyezve. Sajnos, múlt év október 31-én adatott ki ez a rendelet, de az iroda felállításáról nemcsak nekik, de nekem sincs tudomásom. Kérem azután a kormányt, hogy az elbocsátandó alkalmazottaknak adjon megfelelő időt az elhelyezkedésre. A múltból szomorú tapasztalataink vannak e téren. mert az összes elbocsátásoknál igen rövid időt adtak az alkalmazottaknak az elhelyezkedésre. Most még fokozottabb nehézségek elé néznek ezek az alkalmazottak, mert ma az a helyzet, hogy a vállalatok inkább elbocsátják alkalmazottaikat, semhogy ujakat vennének fel. Ami a nyugdíjas özvegyeket illeti, az volua az óhajom, hogy ezek a nyugdíjas özvegyek férjük munkája után kiérdemelt nyugdijukat ne 50, hanem 100%-ban kapják meg. Legnagyobb sérelmük az, hogy a törvényjavaslatban van egy szakasz, mely szerint a 15 éven alul szolgálatot teljesített közalkalmazottak nyugdiját 40%-kal, azonfelül pedig 20%-al redukálják. Ez ellen határozottan állást foglalok, mert a nyugdíj nem kényszeradomány, hanem szerzett joga a nyugdíjasoknak, akiknek első kinevezésük alkalmával fizetésük 30%-át levonták, akik készpénzben, jó valutában fizették be nyugdíjjárulékaikat. Az 1912 : LXV. te. és az 1923 : XXXII. te. alapján állok és kérem a kormányt, illetőleg a nemzetgyűlést, hog}

7 az általam benyújtandó javaslatot elfogadni méltóztassék. A legnagyobb veszélynek tartanám, ha a közszolgálati alkalmazottak azt látnák, ha a nemzetgyűlés a már meghozott törvényeket később kárukra megváltoztatja. Zárom szavaimat azzal, hogy a kormánynak méltóztassék alkalmazni az 1897: XXV. te. 15. §-át, mely kimondja, hogy felhatalmazás esetén a kormány az egyes címek keretén belül a kiadások tekintetében eszközölt megtakarításokat a személyi kiadások emelésére, jelen esetben a személyi illetmények emelésére fordítsa. Minthogy ez a lehetőség megvan csak törvénypótló rendelkezést olvasok fel, mely ugy szól, hogy a 2. §. a) melléklet A. II fejezete 3. pontjának második bekezdése helyett a következő szöveg vétessék fel (olvassa!. »A közalkalmazottak illetményeinek a II. 1. pont 2. bekezdése értelmében eszközlendő felemelése alkalmával a nyugalomba hekyezett egyéneket megillető ellátási" díjakat átmenetileg, a költségvetési egyensúlynak a jelen törvény értelmében leendő helyreállítási ideje alatt nem a mindenkori fizetés (beszámítható javadalmazás) teljes értékének alapulvétele mellett, hanem ugy kell megállapítani, hogy az ellátási díjak kiszámításának alapjául annak a mindenkori fizetésnek (beszámítható javadalmazásnak) az alább meghatározott százaléka szolgáljon, mely fizetésre (beszámítható javadalmazásra) a nyugalomba helyezett közszolgálati alkalmazottnak — abban az állásban, (alkalmazásban) amelyben a nyugalomba helyeztetése időpontjában szolgálatot teljesitett — igénye lenne abban az esetben, ha még tényleges szolgálatban állana. Ez a százalék, ha a nyugalomba helyezett közszolgálati alkalmazottnak a beszámítható szolgálati ideje : 30 évnél kevesebb 85%-a, 30 év vagy ennél több, de 35 évnél kevesebb 90°/

0-a, 35 év vagy ennél több, de 40 évnél kevesebb 95%-a, 40 év vagy ennél több 100°/o-a a mindenkori fizetésnek (beszámítható javadalmazásnak) Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a nyugdíjasokra, akik a 60-ik életévüket betöltötték, valamint azokra, akiknek nyugdíja az előző bekezdésben foglalt korlátozással állapíttatott meg. A fenti rendelkezéseknek megfelelően kell az özvegyeknek és árváknak az ellátási dijait is megállapítani ; vagyis minden egyes esetben meg kell állapi tani, hogy elhalt férjnek, illetőleg atyának mennyi volt a beszámítható szolgálati ideje és ennek a figyelembevételével kell megállapítani azt, hogy a fentiek szerint a mindenkori fizetésnek (beszámítható javadalmazásnak) hány százaléka képezheti az özvegyek és árvák ellátási díjai kiszámításának az alapját. Ha a fentiek szerint megállapított ellátásnak az összege az eddig élvezett ellátásnak az összegénél kisebb lenne, úgy az illető nyugdíjasnak, özvegynek vagy árvának az addig