Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-280
A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. Ezt kifogásolom a legsúlyosabban, és ha a kormány már adó formájában nem akarta vagy nem tudta a szükséges összegeket az átmeneti gazdálkodás idejére előteremteni, én nem fogadhatom el ezt az álláspontot, mert ha elfogadnám, kétségbe kellene esnem a nemzet jövője felett, hogy ebben az országban nincs még annyi tisztességes, vagyonos és gazdag magyar ember, aki ha tudatára jut annak, hogy minő veszedelemtől kell az országot megmenteni, a saját garanciája mellett ezt a 250 millió aranykoronát ne tudná előteremteni ! Itt vannak a nagy p..pi vagyonok, a tóuri vagyonok, a hitbizományok, a bankok, a nagyvállalatok ; ezek, meg vagyok győződve róla, sokkal rövidebb idő alatt, mint a mekkora volt a tárg3 r aJásokkal eltöltött idő, akár külföldi összeköttetéseink révén a külföldről is meg tudták volna szerezni ezt a pénzt. Itt pedig nem akarok ismét utalni azokra a tényekre, amelyeket múltkori beszédemben is emiitettem, hogy hiszen a kormánynak is tudomása van bizonyos lehetőségekről. Ezt csupán azért emlitem meg, hogy leszögezzem azt a felelősséget, amelyet a kormány vállal akkor, amikor tudja azt, hogy vannak belső megoldási lehetőségek, tudja azt, hogy itthon az országban lévő és a kormánynak a törvény értelmében feltétlenül rendelkezésére álló és az erkölcsi rend értelmében igénybe is veendő jövedelmi források még mindig megadózatlanul hevernek. (Friedrich István : Ugy van ! Igaza van !) Bátor vagyok rámutatni arra is, hogy a külföldi kölcsön szempontjából is sokkal helyesebb, reálisabb és a nemzet jövője szempontjából megnyugtatóbb megoldás lett volna az, ha a ministerelnök ur a jóvátétel végösszegének megállapítása után második helyre betáblázva, minden külföldi ellenőrzéstől és kontrolitól mentesen szerzett volna külföldi kölcsönt. A pénzügyminister ur tegnap arra hivatkozott, hogy végösszegről nem volt szó, de 36 millió fontról és hasonló összegről privát beszélgetésemben tényleg volt szó. Ha a t. kormánjmak sikerült a népszövetséget és a jóvátételi bizottságot meggyőzni arról, hog}' a most megállapitott fizetési programmban foglalt jóvátételi fizetéseken túlmenő fizetésekre ez a nemzet nem képes, ugyanezt az eredményt feltétlenül el kellett volna érnie akkor is, ha a jóvátételek végösszegének megállapítása kerül szóba, mert ami az egyik megoldás esetében igaz, az felétlenül igaz a másik megoldás esetében is. Tovább megyek. Milyen ma a nemzetközi helyzet ? Itt van a német jóvátételi probléma, itt van a Poincaré-kormány ingadozása, itt van az angol helyzet és azzal kapcsolatban Henderson beszéde, aki a békeszerződések revíziójáról beszélt ; de itt van a kis Bulgária példája is, amely három ministerét küldötte ki azzal az utasítással, hogy eszközöljék ki a békeszerződés revízióját. Ha a kormány a maga igazának tudatában - és ebben a kérdésben tekintet nélkül arra, hogy ellenzékiek vagyunk, feltétlenül mögötte állunk — az entente nál "azzal érvelhetett és érvelt is, hogy a jóvátételi programmban foglalt fizetési kötelezettség is olyan maximum amit a nemzet nem képes elviselni ; ha a kormány a külföldi kölcsön megszerzése és a külíöldi kontroll elvállalása helyett a jóvátételi kötelezettségek végösszegének megállapítására koncentrálta volna erejét : kizártnak tartom, hogy a németországi példa tanúságai után, ahol az entente politikája csődöt mondott, egy becsületes, reális megoldást nem lehetett volna nekünk is elérni. Mert ha viszont lelté élezem azt, hogy ;z enlente-hatalmak a jóvátételek végösszegének becsületes megá lapitására nem haji mdó, akkor nem tételezne ek fel lojális szándékot a<<kor sem, amikor ilyen tizetési programm mevállapítása mellett lüg^őben tariják ezt a kérdést. Hiszen vagy van az NAPLÓ XXIII. évi április hó 17-én, csütörtökön. 469 enknte ha'almakban és a jóvátételi bizottságban kész ég e^ szándék arra nézve, hogy a jóvá ételi fizetéseket az ország letjesitő képességével összhangban állapítsák meg, vagy nincs. Ebben az utóbbi esetüen azonban nem tudom, hogy egy ilyen nyitva hagyott kérdésnél, amikor i ármely percben pj. akkor, ha ujaob kölcsön válik szükségessé, ami valószínű s amikor esetit g ujaib zálog lekötéséről lesz szó, nem veszélyes cs nem rosszabb-e, hogy az er.tente-ra biz.zuk az időpont megalapítását, amikor ő a nemzetközi helyzet ismeretében, a reá nézve alkalmas időpontban nyakunkra teheti a bicskát. A bulgár példa, amelyre na yon szeretek hivatkozni, mert Bulgaria helyzete nagyon hasonlít a mienkhez, azt mutatja, hogy egy megállapitott jóvátételi ös zeg mindig a maximum, amelybőt kedvező körülmények között le Lhet alkudni; viszont egy meg nem állapított jóvátétel számára történt fizetés mindig minimum, amelyet kedvező köruimények esetén, amelynek beálltát a másik fél állapítja meg, mindig í'ei lehet emelni. Nem tar tom tehát célszerűnek és helyesnek azt az egész taktikát, amelyet a t. kormány ebben a kérdésben folytatott, bár elismerem hogy jóhiszeműen é.-; jószándé vkal kezelte ezt a kérdést. Mindazáltal gazdasági, pénzügyi és politikai szempontból szeri ncsétlennek tartom a kérdés ilyen megoldását (Ugy van! balfelöl.) És szerencsetlennek tartom még abban az esetben is, ha az a jóvátételi köie ezettség eliogadható összegben áll^pittatik meg, mert mi ezt a kölcsönt nemzeti vagyonúnkra második helyre bekebelezve minden külföldi befolyás nehézségei nélkül teljesen szabadon felvehettüK. volna épen ugy, mint ahogyan bármelyik birtokos, aki a Földhitelintézettől, vagy más pénzintézettől a birtokára betáblázott kölcsönt vesz tel, második helyre mindig kap kölcsönt, ha egyebuént a bomtasa megvan, miután az első hitelezőnek nincs beleszólása az utána következő hitelező dolgaiba. így ha mi is a |ováteteinek a nemzeti vagyonra történt első betablázását elismerve, a fenmarado va yoni tétellel próbáltunk volna a pénzpiacon teret keresni, kétségtelen, hogy pénzügyileg es politikailag is sokkal kedvezőbb helyzetbe kerültünk volna. (Ugy van! balfelöl és a balközépen.} Elhibázottnak tartom, hogy a belföldi kölcsön és a beltöldi megoldás tökéletes negligálása mellett kizárólag a külíöldi megoldás szerepelt a probléma homlokterében; elhibázottnak trtom még akkor is, ha a t. kormánynak ez volt 100°/o-ig a helyes meggyőződése. Mit eredményez egy ilyen elv pro pagálása külpolitikailag ? Külpolitikailag azt a látszatot kelti, hogy az ország teljes kiszolgáltatottságban levén, önmagán segíteni képes nem levén, kapitulál es kénye-kedvre megadni kénytelen magát : belpolitikailag pedig demoralizál lag hat, elcsüg geszti az energiákat, kitenyészti a defaitizmust, a nemzetnek önmagába vetett hitit aláássa, a jövő lehetőségeit meggyengiti. Mert a pszichológiai és morális momentumoknak nem csak pszichológiai es morális téren van kihatásuk, h nem ezek reális es gazdasági tényezők is; hiszen a munkateljesítményhez és az energiák felfokozásához nemcsak fizikai erő es izom, hanem lelki és erkölcsi erö is szükséges. Az az egyesztendős propaganda, amelyet a kormány kifejtett, a külföldet arról iparkodott meggyőzni, hogy Magyarország elveszelt a külföld segítsége nélkül, viszont itt a belföldön a dolgozó, a vállalkozó, a gazdálkodó tömegeket ugyancsak arról iparkodott meggyőzni, hogy ez az ország tönkrement és rajtunk csak a külföld segithet, — az a külföld, amely a bicskát most is a torkunkon tartja. Még, ha a kormánynak ez volt is a meg63
