Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

426 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. viharon keresztül, ez az ország, amely az utolsó négy esztendőt oly férfiassággal és kitartással tudta kivárni, — mert hiszen halottként hagytak minket a csatatéren és mégis élünk és egyenesen állunk és van bennünk életerő és élni akarás — ez az ország azt kivánja tőlünk, hogy ne csüggedjünk és ne rontsuk a kedvét azoknak, akik hisznek és biznak és dolgoznak. (Tetszés és taps jobbfelől és a középen.) Pusztán kritikákkal, kifogásokkal nem lehet alkotó munkát végezni. Sokan azt mondják, hogy a 250 millió kevés. Nem túlsók, de, nem hiszem, hogy okos dolog volna több kölcsönt felvenni, mint amennyi épen szükséges. Ez lehet vita tárgya, mi is vitatkoztunk ezen. Kiváló szakértők elégnek tartották a 250 milliót. Én elhiszem, hogy elég lesz. Nem olyan kevés az a 250 millió aranykorona. Ha össze méltóztatnak hasonlitani külforgalmi deficitünkkel, az 1923-ban 82 millió volt. Tehát mivel az egyik hivatása a külföldi kölcsönnek, hogy a fizetési mérleg deficitjét fedezze, ez mértékül szolgálhat. De más okból sem hiszem, hogy kevés volna. A budget-nk 1924-ben kevesebbet tesz ki, mint 300 milliót, amelynek deficitje fedezésére 100 milliót veszünk igénybe. Budgetünk 1914-ben Nagy-Magyarországra 2400 millió koronát tett ki. Ha ebben az arányban egy esztendőre 800 millió aranykoronát kaphatott volna az ország, senki sem mondta volna akkor, hogy ez kevés. Akkor 100—200 milliós kölcsönökről volt szó és nem egyszer a törvényhozásban még ezt is soknak tartották. A külföldi kölcsön várható hatását ma már mindenki meg tudja Ítélni. Kétségtelen hatása lesz a korona stabilizálódása ; (Igaz ! Ugy van ! jobb felől. Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) az országban működő tőke szaporodása, ennek folytán a hitelek megnövekedése és teljes meggyőződésem az, hogy ez a 250 millió nem meriti ki azt a tőkebeözöníést, amelyet várhatunk. Ilymódon helyreállítható a normális pénz- és hitelgazdaság, szintúgy az államháztartás egyensúlya. Akik a vagyoneltolódásokat kifogásolták, azoknak örömmel kellene üdvözölniök ezt a tervezetet, mert pénzünk stabilizációja folytán lehetetlenné fognak válni azok a spekulációk, melyek a nagy vagyoneltolódásokat okozták. Hiszen ezek az eltolódások világszerte ott mutatkoztak, ahol a pénz értéke rosszabbodott. A középosztály helyzetének stabilizálódása is csak avval járhat együtt, ha a pénzérték stabilizálódik. Várható lesz a munkaalkalmak normális fejlődése is, amelyet hogyan lehetne másképen elképzelni, mint hogyha stabilizálódik a korona. (Helyeslés jobbról és a középen.) Én nagyon nagy súlyt szeretnék fektetni a megtakarítások keresztülvitelére. Természetesen megtakarítást csak ugy szabad keresztülvinni, hogy az országnak fontos szociális és kulturális érdekeit ne érintse. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel nem akarok bővebben kiterjeszkedni arra, hogy a túlerőszakos megtakarítás épen a középosztályban milyen bajokat okozhatna, különösen ha túlságos gyorsan történik a tisztviselők elbocsátása. Az, amit mi kontemplálunk, igazán nem túlzás. Hiszen méltóztassék megnézni, más országokban is, mint pl. Franciaországban milyen óriási mérvű tisztviselőelbocsátások történtek. Ami az adók emelését illeti, sokan kifogásolták, hogy a végösszeg ugy van kontemplálva, hogy fejenként mintegy 52 aranykorona terhet fog jelenteni az adóemelés. Itt csak arra hivatkozom, hogy Ausztriában 75 aranykorona van fejenként tervbevéve. A tehermegoszlás kérdése talán a legnehezebb, t. i. hogy a teher hogyan oszlik meg, igazságosan vagy igazságtalanul-e, és melyik osztály van túlságosan megterhelve, melyik nem. Efölött vitatkozhatunk akár tiz évig is ; ez a vita jóformán ezer éve tart, ezzel kár volna most az időt tölteni. Először csináljuk meg a szanálást, akkor jön meg az ideje annak, hogy gondolkozzunk azon, hogyan lehet ezt a megosztást igazságosan megcsinálni. A legrosszabb tehermegoszlás addig volt, amig inflációban éltünk. Azt sem akarom bővebben magyarázni, ma mindenki tudja, azok is tudják, akik pár éve nem tudták, hogy mi az az infláció. Tudjuk, hogy a legigazságtalanabb vagyoni és jövedelemeloszlások történtek. Ezt kell elsősorban megszüntetni. Egész röviden rá kivánok még mutatni arra, hogy ha ez a művelet nem sikerült volna, he nem folyamodtunk volna ehhez a művelethez, mitörtént volna? Ki lettünk volna téve annak, hogy sokkal súlyosabb kötelezettségeket kellett volna teljesítenünk. (Zaj és mozgás a balközépen.) Azt hiszem, roszul méltóztatik felfogni a jóvátételi bizottság működését. Az nem egy biróság, ahol kontradiktatórikus eljárással keresik azt, hogy kinek mennyiben van igaza. A jóvátételi bizottság elsősorban a győzteseknek egy szerve, amely győztesek költségeiket meg akarják kapni. A jóvátételi bizottság kötelessége az, hogy a legyőzött országokból lehetőleg a legtöbb előnyt kivonja. Ami a szerb-román egyezményt illeti, teljesen téves az, amit Nagy Vince képviselő ur mondott. A belgrádi katonai konvencióból kifolyó szállításokra a békeszerződések folytán voltunk kötelezve, és igy ez a megegyezés Jugoszláviával semmivel sem okoz ujabb terhet. Eckhardt Tibor t. képviselőtársam azt hiszi, hogy vannak itt a románokkal még nem tudom miféle egyéb megegyezések is, és kivánja ezeknek a megegyezéseknek és mellékleteknek csatolását. Semmiféle más megegyezés nincs, mint ami ide van csatolva a mellékletekhez. Nem akarom tovább igénybe venni a nemzetgyűlés figyelmét. Ismétlem, ugy érzem, hogy az ország közvéleményének túlnyomó része is meg van győzve arról, hogy a helyes utón járunk. Figyelmeztetem a t. képviselőtársaimat, hogy a vitorlát akkor kell kifeszíteni, amikor kedvező szél fuj ; ha ezt elmulasztja valaki, az nagy felelősséget vállal magára. Azt hiszem, mi vállalhatjuk a felelősséget azért, hogy most feszitjük ki a vitorlát. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Tekintettel az idő előrehaladott voltára a vitát megszakítom és megteszem elnöki előterjesztéseimet. Bemutatom a t. Háznak a pénzügyminister ur levelét, amelyben tudatja, hogy a házszabályok 214. §-a alapján megbizottaiként az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásán, dr. Vargha Imre pénzügyministeri államtitkár és dr. Kerntler Kálmán h. államtitkár, az államháztartás hiá-