Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 423 ismét nem tehetjük, mintha kívülről hozunk be pénzeszközt, hozunk be tőkét. (Egy hang balfelől : Kevesebbet fogyasszunk ! Zaj.) A külföldi kölcsön egyelőre azt mondhatni, időleges stabilitását okozza a pénz értékének, mert ha ez elfogy, következik a kérdés, hogy a stabilitás megmarad-e vagy nem. De a külföldi kölcsönnek a hatása kétségkivül az lesz, hogy mivel megszűnnek a korlátozások, mivel normá­lis, stabilis alapok lesznek amelyeken lehet kal­kulálni, lehet normális kereskedelmet űzni, mely­nek alapján a gazda, a gyáros, az iparos számítá­sokat eszközölhet, a gazdasági élet feltétlenül olyan normális mederbe fog kerülni, amely ter­melésünket fel fogja emelni annyira, hogy a sza­nálási időszak után a külkereskedelmi mérleg, illetve a fizetési mérleg deficitje magától fedeződik és az adóemelések szempontjából is nemcsak a kulcsok emeléséből fogjuk megkapni azt az ösz­szeget, amely budget-nk végleges egyensúlyba hozására szükséges, hanem azáltal is, hogy a jövedelmek fognak emelkedni, tehát az adók a jövedelmek többletéből nagyobb mennyiségben fognak befolyni. A pénz értékének romlását ily viszonyok közt mással, mint külföldi tőkével szanálni nem lehet és ezt a történelem is mutatja, kezdve Rómától, mely a császárság első idejében, mikor a pénz­érték csökkenésében szenvedett, Indiából és Egyiptomból hozott tőkét. Igaz, hogy nem köl­csön alakjában, hanem ugy, mint Napóleon, aki mikor az asszignaták elvesztették értéküket, aranyat hozott be Olaszországból, mint hadi­zsákmányt. Mi sajnos nem vagyunk abban a hely­zetben, hanem meg kell elégednünk azzal, hogy kölcsönt veszünk fel. A kölcsön előfeltétele a külföld bizalma és a jóvátételi kérdés rendezése. A külföld bizalmat­lanságának eloszlatása szintén csak bizonyos idő­pontban volt keresztülvihető, mikor az eszme­áramlatokban bizonyos változásokat lehetett ész­lelni. Ma az egész világ uj korszak küszöbén áll. Ma még nem tudhatni, hogy mi fejlődik ki belőle, de azt lehet mondani, hogy egy rekonstrukciós korszakba kerülünk bele. Ez a belátás győz las­sankint mindenütt. Egy nagyon erős áramlat van főleg a nyugati országokban, mely a rekon­strukciókat kivánja, a gazdasági rekonstrukciót és a lelkek rekonstrukcióját. Ez az áramlat a vezetőket is kényszeríti, hogy azokat az ideálokat vegyék szemügyre, amelyek leginkább megtalál­hatók ma a Népszövetség körében. (Lendvai István : Elérkeztünk a Népszövetséghez !) A Nép­szövetséget alátámasztja ez az erős eszmeáramlat és Magyarországot a népek igazi szövetségében mindenkor szivesen fogják látni, ha meggyőződ­nek róla, amint azt hiszem sikerült őket meg­győzni, hogy Magyarország konstruktiv tényező kivan lenni a nemzetek igazi szövetségében. Ez az egyetlen érv, amelyet mi hatással hozhatunk fel fenmaradásunk érdekében, sőt az előrehaladásé­banis. A másik tényező, amelyet eliminálnunk kel­lett, a jóvátételi kérdés. Hallottunk itt bizonyos 5 milliárdos jóvátételről, amelyről szó volt a jóvátételi bizottságban. Hallottunk más össze­gekről is, sőt egyik szónok azt mondotta, ha jól értettem, hogy talán jobb lett volna elfogadni egy 30 millió livre sterlinges összeget, amelyről állitólag szó volt. Erről az összegről sohasem volt szó hivatalosan. Természetes, hogy a megbeszé­léseken, megfontolásokban különböző módszerek, különböző összegek jöhettek szóba és tudomásom van arról, hogy egy ilyen összeg is szóbaj ött, de soha hivatalosan nem tárgyaltunk róla, mert ezzel az összeggel szemben, amely egyébként 725 millió aranykoronát tesz ki, a túlnyomó nagy többség azonnal elutasító álláspontra he­lyezkedett. Ha egy ilyen összegben kiegyeztünk volna, — mert csak arról lett volna szó, hogy kiegyezzünk, — először is nagyon nehéz lett volna elvileg nekünk felajánlani egy ilyen összeget, másrészről nem értük volna el azt a célt, amelyet én főcélnak tekintek, hogy külföldi tőkét kapjunk. Ellenkezőleg, 725 millió aranykorona ment volna ki az országból harminc éven keresztül, ha ki tudott volna menni. De meggyőződésem az, hogy ebben az esetben Magyarország képtelen lett volna ezt az összeget is megfizetni. Bekövetkezett volna a halasztások kérésének szüksége, bekövet­kezett volna az, hogy semmiféle külföldi tőke nem mert volna bejönni Magyarországra. Nem kell bővebben magyaráznom, hogy mit jelentenek ezek a halasztások. Hogy mennyire sikerültek volna a halasztások a jóvátételi bizottságban, ez függött volna a mindenkori körülményektől és mindenesetre sokkalta nagyobb függés hozta volna Magyarországot a jóvátételi bizottság aka­ratától, mint amilyen függésben Magyarország ma lesz a külföldi kölcsönnel kapcsolatosan. Ehelyett a külföldi kölcsönnel elérhetjük azt, amire végre ma mindenki igazán vágyik, hogy rekonstruálhassuk gazdasági életünket. Kapunk egy kontrollt, a népszövetség kontrollját. Kapunk mellette biztonságot, mert a tőkét senki sem adja sem Magj^arországnak, sem más országnak, mig meg nem győződik arról, hogy azt az országot senki sem bánthatja jogtalanul. Ezt a biztonságot megadja nekünk a népszövetséggel szemben való viszonyunk. Ami a kontrollt illeti, azt hiszem, sokan rosszul méltóztatnak felfogni a dolgot, ha azt hiszik, hogy most egy nagyon szigorú ellenőrzés alá kerülünk, mig ezelőtt teljesen szabadok vol­tunk. A békeszerződés szerint a jóvátételi bizott­ságnak megvannak nemcsak azok a jogai, ame­lyek az ellenőrt meg fogják illetni, hanem sokkal messzebbmenő jogai is. Azok is tévednek, akik azt hiszik, hogy eddig semmiféle ellenőrzés ebből az irányból nem jött. Volt ilyen ellenőrzés és ha t. képviselőtársaim egy része nem tud róla, ezt annak lehet köszönni, hogy az a francia tisztvi­selő, aki itt volt, aki ezt a kontrollt bizonyos fokig gyakorolta, azt olyan tapintattal gyakorolta, hogy soha ebből folyólag semmiféle súrlódás, kellemetlenség nem volt. De kontroll volt és sok­kal szigorúbb kontroll jött volna akkor, ha a reparációs kérdést a jóvátételi bizottság által normális utón intézik el nem ugy állapit ják meg, mint. most, hogy egy egyezménnyel kikapcsoltuk a jóvátételi szakaszokat a szerződésből. Ami a népszövetség ellenőrzését illeti, mi, akik ismerjük a népszövetség tisztviselői karát, azt hiszem, nyugodtan állithatjuk, hogy a nép­szövetség tisztviselői karának szelleme teljesen megnyugtathat minket. (Mozgás a bal- és a szélső­baloldalon.) Olyan eszmék élnek a népszövetség körében, amelyek kedveznek Magyarország re­NAPLÓ XXIII. :; : í

Next

/
Thumbnails
Contents