Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

412 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. radni, névszerint leszek kénytelen a figyelmezteté­seket megtenni. Gömbös Gyula : Nagy hibát követtünk el. Gazdasági kérdésekben összes támadásainkat min­dig koncentráltuk a pénzügyminister ellen. Mél­tóztatnak tudni, mily nagy tisztelettel viseltetem nagyatádi Szabó István iránt. (Halljuk ! Halljuk 1 a szélsőbaloldalon.) Azt tartom, hogy az ő minis­teriuma gazdasági szempontból a legfontosabb ministerium. (Ugy van! baljelöl.) Azt szeretném, ha a magyar gazdasági élet kialakitását a föld­mivelésügyi minister diktálná, mert az agrár kér­dések ko ; plexuma a legfontosabb ága a magyar gazdasági életnek. (Zaj a bálközépen. — Barabás Samu : Csináljanak rendet a saját pártjukban ! — Ulain Ferenc : Nálunk mindenki maga gondolko­zik. -'- Derültség és jelkiáltások a jobboldalon : Az a baj.) \ Elnök : Barabás Samu és Ulain Ferenc képviselő urakat kérem, méltóztassanak csend­ben maradni. Gömbös Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Nem szándékom a pártok vezetéséről előadást tartani, tehát azt javaslom, hogy Ulain és Barabás t. képviselőtársaim ezt az érdekes vitát talán másutt intézzék el. Az a meggyőződésem, hogy a mai nehéz helyzetben bizonyos gazdasági diktatúrára szük­ség lett volna. De ebben is konstrukcióbeli hibák vannak. A törvényeink szerint egyen­rangú ministerek ülnek egymás mellett. Amit a földmivelésügyi minister ur jónak talál, az ellen tiltakozhatik (Dénes István : Schandl.) a kereskedelemügyi minister és amit ketten jónak találnak, az ellen tiltakozhatik a pénz­ügyminister. A pénzügyminister, akinél a kassza van, terrorizálhatja a társait, mint ahogy láttuk is ; Kállay képviselőtársunk, mint minister, autokrata volt a kormányon belül is, mert mereven szembehelyezkedett minden termeléssel, támogatott bankokat, amelyek értékéről maga sem volt meggyőződve, dacára annak, hogy a nylivánosság előtt másképen hitegették, mester­ségesen fentaitott árfolyamokkal. Ebben a kon­strukcióbeli hibában is benne van az, hogy tulaj don képen nem igen fogunk tudni alkotni, mert jól alkotni rendesen csak egy fej tud. Amint egymást ellensúlyozzák, már nem töké­letes a munka. Méltóztassanak öt jól ugró tennis­lapdát összekötni. Egyedül az a tenniszlapda nagyot ugrik, ha azonban ötöt együtt vágnak a földhöz, egy félcentimétert sem ugrik. (Erdélyi Aladár : Nem kell a földhöz vágni ! —• Derültség.) Ha pedig nem vágjuk a földhöz, akkor legfeljebb arra alkalmasak ezek a lapdák, hogy gurítsuk. (Zaj.) Attól tartok, —• amint mondám, — hogy stabilizáljuk a jelenlegi rendszert, amelynek esküdt ellenségei vagyunk, tekintet nélkül arra, hogy liberálisok, keresztény fajvédők, vagy kor­mánypártiak vagyunk-e. Uj gazdasági Magyar­országot, uj gazdasági rendszert akarunk. Le akarjuk törni a bankokráciát ; azt akarjuk, hogy termeljünk és a termeléshez megteremtsük a meg­felelő szervezeteket, szóval építeni és termelni akarunk. (Koszó István : Rothensteinék társaságá­ban !) Ebben a tekintetben nekem ne adjon okta­tást, teljesen ki vagyok oktatva. (Lendvai István : Majd elkószálunk Szegedre isi — Derültség.) Ha a képviselőtársam itt lett volna, felesleges lett volna ez a közbeszólása, mert ezzel is rész­letesen foglalkoztam, de mert nem volt itt, nem tudom, milyen oknál fogva, talán nem volt napos . . . (Derültség és zaj. — Meskó Zoltán : Napos káplár ! — Erdélyi AI dár : Ellenkezőleg, mindennap itt van, tehát napos !) Attól tartok, hogy az a függő helyzet, amelyben a keresztény társadalom ma van bizonyos internacionális tőkével, az a függő helyzet, amelynek következtében nem tudunk előrehaladni abban a tempóban, amint szeret­nénk, továbbra is fenmarad és attól tartok, hogy mindazok az eszmék, amelyek megvaló­sulása esetén azt hisszük, hogy egészségesebb alapra helyezkedünk gazdaságilag és ennek kö­vetkeztében szociálpolitikai szempontból és nem­zeti szempontból is, nem lesznek elérhetők, hanem a magyar nemzeti élet a maga kifejlődésében meddőségre lesz szorítva. Attól tartok, hogy passzívak maradunk és attól félek, hogy ez a passzivitás ténylegesen megöli a nemzetben azt a tudatot, hogy hivatása az, hogy Keleteurópá­ban vezető szerepet vigyen. ( Ugy van ! bal felől.) Attól tartok, hogy ebben a passzivitásban, amelyben megint az arany fog dominálni, az intrikusok, besúgók, megalkuvók fognak domi­nálni, a szervilizmus fog dominálni s a lakáj tempó fog érvényt szerezni magának, hogy ez megöli azt az öntudatot, amely öntudat nélkül nem tudok elképzelni semmifele irányban ki­bontakozást. (Ugy van! Ugy van! a balközépen. — Eckhardt Tib Dr : Jászberényben már be is következett ! — Ulain Ferenc : Lesz még az job­ban is! — Héjj Imre: Kérjük a magyarázatot! — Eckhardt Tibor : Itt az élő példa I) Nagyon félek attól, hogy a magyar szuvere­nitás feladásával megkezdtük ásni a magyar nemzet sirját. Különös ez az érzés bennem, aki az életben és nevelésemben csak hinni és bizni tanultam, aki nem tudok elcsüggedni semmi körülmények között és különösnek tartom azt, hogy épen a fiatalok azok, akik félnek, akik pesszimisták és az öregek azok, akik optimsták és remélnek. (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen.) Ez a visszás helyzet a magyar társadalom kiala­kulásában. Mi, fiatalok, sötéten látjuk a helyze­tet, az öregek pedig azt hiszem, talán a gyengeség befolyása alatt érzik és akarják, hogy optimis­táknak lássák őket. (Barabás Samu : Mi öregek hiszünk a feltámadásban, a pesszimizmus a halált jelenti. — Zsirkay János : A Bethlen-rendszer elviszi a hitet a magyarból. — Bupert Bezsö : Jön a nagypéntek, temetünk ! — Eckhardt Tibor : Demoralizálja az egész nemzetet ! — Szakáts József közbeszól.) Szakáts József igen t. képviselő­társamat arra kérem, ne méltóztassék engem zavarni, még pedig a képviselő ur speciálisan azért ne, mert mikor Ulain képviselőtársamat letartóztatták, anélkül, hogy ismerte volna a helyzetet, azt mondotta, mint képviselő, hogy hála Istennek. (Egy hang balfelől : Sokan azt mondták !) Engedje meg t. képviselőtársam, hogy azóta, bár régi barátság füz egymáshoz, politikai­lag önnel ne vitatkozzam, mert egy törvényhozó, aki örül annak, hogy egy másik törvényhozót akármilyen okból letartóztatnak, nem kíván­hatja, hogy politikailag vitatkozzam vele (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen.). Egész különös az,

Next

/
Thumbnails
Contents