Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-279
A nemzetgyűlés 279. ülése 19Á illet, ha valakire azt lehet mondani, hogy politikai paktumot köt egy világnézeti ellenfelével, akkor ez a kormányra áll. A kormány a mai jelentések szerint . . . (Berki Gyula : A kormány nem kötött paktumot ! — Ulain Ferenc : Pesthy Pál urat tessék megkérdezni !) Ezt a módszert ismerem, Közvetve csinálja azért, hogy le lehessen tagadni egyik másik pontot adandó alkalommal. (Zaj a jobboldalon. — Egy hang jobb felől : Megint felülnek pletykáknak !) Elnök : Csendet kérek, képviselő' urak ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Csendet kérek ! Kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint is megnevezni és figyelmeztetni, hogy a hászabályok szerint közbeszólni nem szabad. (Helyeslés jobbfelől.) Gömbös Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Nem akarom a vita tengelyévé tenni ezt a problémát, csak azt akarom, hogy a fair play elve alapján álljunk egymással szemben. Ha kifogásolják azt, amit mi teszünk, maguk ne essenek abba a hibába, vagy ha megállapítják, hogy hibát nem tettünk, amint nem tettünk, ne akarják ferde beállítással a magyar sajtóban kihasználni. Előbb az ellenzékről és a kormánypártról beszéltem, de egy ily fontos törvényjavaslat megszavazása és tárgyalása idején magáról a nemzetről is kell beszélni. Az az érzésem, hogy a nemzetre ránehezedik még mindig egy 400 éves múlt sorozata. Az az érzésem, hogy elfásult a nemzet a sok forradalomtól és ellenforradalomtól, az az érzésem, hogy a materiális gondok a nemzetre már ugy ránehezedtek, hogy alig tud felemelkedni magasabb szempontokig és könnyű elhitetni vele, hogy jön az arany, mely téged segiteni fog. Pedig az arany jövetele nincs biztositva és ha jönne, nem lesz segitve rajt, hisz ez csak az államháztartás egyensúlyának helyreállítására lesz felhasználva. A tulaj donképeni segitség ott kezdődik, amidőn a termelési egyedek lesznek közvetlenül támogatva abból a célból, hogy teherbírásuk emelkedjék. Miután ezt nem látom, miután nem látok termelési programmot, fel kell hivnom az alvó nemzet figyelmét arra, hogy világosan lásson, és ne higyjen csak egy kisérő tettnek, amely aranyköntösben jelenik meg és amely át akarja vinni a nemzetet egy szakadékon egy aranyhidon, ahogy ezt múltkor kifejtettem már, amely hid túlsó vége nincs rátámasztva biztos partra és félő, hogy az egész nemzet aranyostul bele fog zuhanni ebbe a szakadékba. (Ugy van ! a balközépen.) A politikusnak nagyon kell vigyáznia arra, hogy mikor képviseli önmagának az érdekeit, értem a politikai érdekeket, és mikor képviseli a nemzet érdekét. Bár ugy tetszik, hogy ezt könnyű különválasztani, Nagyatádira hivatkozom, hogy milyen nehéz szétboncolni az érdekszálakat teljesen világosan egymástól, mennyire ránehezedik az a tudat, hogy nem minden vezető államférfi veszi észre a sok bókolás közepette, hogy mennyi hibát követ el, mert ha ez nem volna, nem volna a történelemben forradalom sem, nem lett volna októberi forradalom sem. Ha megérezték volna, hogy a magyar népnek mi fáj, nem lett volna talaja az októberi forradalomnak. De a hatalomnak az a nagy történelmi tévedése szokott lenni... (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : Tudod, hogy én nem pályá'4. évi április hó 16-án, szerdán. 409 zom a bókokra !) Én nem a minister úrról beszéltem. De vannak olyanok, akiket tömjéneznek, akiket félre lehet vezetni és akiknek jólesik a tömjénezés, mert hivatásuknál fogva hozzá vannak szokva. A hatalmon lévők — ezt a történelem bizonyitja — abba a hibába szoktak esni, hogy struccpolitikát követnek, selyemtapéták mögött hatalmi polcukon ugy érzik, hogy ők szentek és sérthetetlenek, hogy ők nem tévedhetnek. A ministerelnök ur a múltkor itt körülbelül ennek adta megnyilatkozását, amikor azt mondotta : bár tévedhetett az elnök, ha a többség jónak látja, rendben van. (Szilágyi Lajos : Jellemző ! — Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől. — Szilágyi Lajos : Felolvasta Hegymegi ! Csalhatatlan politika !) A csalhatatlan politika az el nem hivatott diktátorok politikája. (Eckhardt Tibor : Piszlicsárpolitika !) A csalhatatlan politika az, amely nem éri fel ésszel, sem tehetséggel, sem bátorsággal azt a történelmi hivatást, amelyre vállalkozik. Vigyázni kell tehát, némelykor le kell szállni az apró viskókba, meg kell látogatni a lerongyolt magyar középosztályt, meg kell hallgatni a magyar kereskedelem kiáltó szavát, meg kell nézni, hogy vájjon azon, ami fáj, hol lehet és hol kellett volna segiteni, és azt fogja látni az igen t. kormány, ' hogy a jajkiáltások tömege erősebb lesz, mint a megelégedés megnyilatkozása. Ebből a szempontból kell nézni minden kérdést, mert mi, akik itt a porondon vagyunk, nem magunkért dolgozunk, mi mindig a nemzet jelenéért dolgozunk, hogy jövője legyen. Ebből a szempontból kell nézni ezt a kérdést is. Ugy érzem, hogy morfinisták vagyunk valamennyien. Szívjuk magunkba a mérget és mert már tudjuk, milyen részegitő a nemcselekvés, a katasztrófák adminisztrálása, abban a pávaszerü tudatban, amelyben hatalmunkat érezzük magunkban, szívjuk tovább a mérget és elmámorosodunk abban, hogy nem teszünk semmit. (Ugy van ! a balközépen.) Egészséges nemzetet nevelni csak egészséges vezetők tudnak. Én azonban ugy látom, hogy elsősorban a vezetőkben veszélyes degeneráció jelei mutatkoznak. (Ugy van! a balközépen.) Mintha kiasztak volna bizonyos végtagok, mintha nem tudnának elég erőt gyűjteni a karba, a lábba, a szivbe, a fejbe és különösen az idegekbe ; ugy érzem, hogy nehéz időkben alig állják meg helyüket. Az előbb emiitettem, hogy a kérdéseket ne specialitásukban kezeljük, hanem általános beállításban. Ne azt nézzük, hogy rendezetlen gazdasági helyzetben van Magyarország, tehát kell külföldi kölcsön, hanem azt nézzük, hogy az általános európai politikai és gazdasági helyzetből kifolyólag, ha külföldi kölcsönt veszünk fel, az mennyit és hogyan segit az országon. Azt hiszem Bethlen István grófot az egész Házban legjobban ismerem. Nagy kvalitásairól talán én vagyok legjobban meggyőződve, épen ugy meg vagyok azonban győződve nagy hibáiról is. Erről azonban most nem beszélek, mert Zsilinszky Endre t. képviselőtársam nagyon helyesen ecsetelte a ministerelnök ur jellemvonásait. Azt hiszem, hogy inkább analitikus, mint szintetikus. Méltóztatnak ismerni, kéjeleg, ha harcolnia lehet ; kéjeleg abban, ha olyan ügyes rabulisztikát talál ki, amelynek az ellenzék felül ; kéjeleg abban, ha szét tudja 54*
