Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

406 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. Botló János jegyző : Nagy Ernő ! Nagy Ernő ; T. Nemzetgyűlés ! Midőn a szőnyegen fekvő törvényjavaslathoz hozzászólok, kétségek rohanják meg lelkemet, vájjon helyesen cselekszem-e akkor, amikor ezen javaslat ellen szólok, vagy pedig akkcr tennék szolgálatot hazámnak, ha azt megszavaznám. A ministerelnök ur Magyarország egyik legnagyobb fiának a nevét viseli, a többi ministerek és a túloldalon ülő képviselő urak is épen olyan jó magyar emberek, mint jó magam, tiszta hazafiságukban egyáltalában nincs okom és jogom kételkedni. Ők azt mondják, hogy a javaslat el nem fogadása a legnagyobb pusztulás lenne hazánkra nézve ; viszont olyan férfiak, akiknek véleményére és hazafias érzésére felette sokat adok, ugy arról az oldalról, mint erről az oldalról azt mondják, hogy ennek a javaslatnak az elfogadása sirbatételét jelenti az országnak. Amikor egy gróf Apponyi Albert, egy Andrássy vezeti a rohamot a javaslat ellen, gondolkodóba kell esnem.. És ha elolvasom a javaslatot, még inkább gondolkozóba esem, végül az a meggyőződés érlelelődik meg bennem, hogy akkor teszek hazámnak igazán szolgálatot, ha csekély erőmhöz képest szót emelek ez ellen a javaslat ellen. Rettenetes az a kép, amely ebből a javaslatból elénk tárul és bár nennyire nem vagyok is pénzügyi szakember, bármennyire nem is merem is a részleteket, ír égis szent meggyőződésem, hogy ez ellen a javaslat ellen csekély erőmhöz képest harcolnom kell. Ez a javaslat egyszerűen gyámság alá helyezi nemzetünket és gyámság alá helyezi a kon

1 ányt. (Rupert Rezső : Haszonbérbe adja az országot !) Tiszteletben tartják az ország határait, politikai függetlenséget, területi épségét, szuverenitását? ! Ha nem volna olyan keserű, igazán kacagnom kellene ezen a nagyképű megállapításon. Gyönyörű tiszteletben tartás az, amit ebből a javaslatból megállapítok! Tiszteletben tartják határainkat? S Milyen kedvesek. Ami határaink nem a trianoni határ, ami határaink a Kárpátok bérce, Pozsonyon túl és a Duna part. Adják vissza ezeket a határokat és akkor baráti kezet nyújtunk, de addig nem, mivel nem lehet. Lássuk csak mi van tulaj donképen ebben a javaslatban. Nem akarok részletesebben beszélni, csak szerény meggyőződésemnek adok kifejezést abban, hogy ebben a javaslatban sokkal több van, mint Trianon. Ez megfejelése Trianonnak. Hiszen, ha kard a kard ellen pusztulunk el, azt mondom, még a halálban is van megüdvözülés. Azonban ilyen hitványán, n}mmorultan elpusztulni, mint mi, ez minden tisztességes magyarra arcpiritó, ez megtagadása a múlt dicsőségének, a jövő boldogulásnak. Demokráciáról beszél a t. ministerelnök ur Kaposváron is enől beszélt és itt e házban is hallottuk erről beszélni. Ellenben azt látom, hogy az igen t. ministerelnök ur csak beszél a demokráciáról, ellenben szavait tett nem követi. Hogy képzeli a t. ministerelnök ur a demokráciát általános, titkos szavazati jog nélkül, progressziv adó nélkül, közigazgatási reform nélkül. Ezek a demokrácia alapjai és erre vonatkozólag vagyok bátor a következő határozati javaslatot beadni (olvassa) : »A földadó kulcsát az aranykoronában számított kataszteri tiszta jövedelem után emelkedő módon ugy kell megállapítani, hogv a kulcs húsz holdig 10%-on ; 20-tól 100 holdig 15%-ra, 100-tól 1000-ig 25 %-ra, 1000-től 10,000-ig 35 %-ra, 10.000-től 200.000-ig 50%-ra, azonfelül pedig 70%-ra emelkedjék.« Amennyiben nem lehet ugyanezt a kulcsot megállapítani a szőlőbirtokra, mint a szántóföldre, mert amint méltóztatnak tudni itt a megmunkálásra esik a súlypont, erre vonatkozó határozati javaslatom a következő: »A szőlőbirtokra adóalapul a kataszteri tiszta jövedelem ötödrésze vétetik;« Másik határozati javaslatom szerint (olvassa): »Az általános jövedelmi adókulcs ugy állapittassék meg, hogy ezer arany koronáig a jövedelem adómentes ezertől 20.00Ö-ig 2%-ra,20-tól 50.000-ig 5 %-ra, 50-től 100.000-ig 15%-ra, 100.000-től 200.000-ig 30%-ra, 200.000-től 1,000.000-ig 45%-ra, 1,000.000-tól 2,000.000-ig 60%-ra és két millión felüli összeg után 70%-ra emelkedjék.« Szerény véleményem szerint a vagyonváltság földekből egész gazdasági életünket fel lehetne lendíteni. A vagyonváltság földeket szánták a gazdasági élet szanálására. Ugyanazt mondják, hogy a vagyonváltság földek a népnek osztandók ki, azonban ez nem erre volt szánva, éppen ezért én azt a határozati javaslatot vagyok bátor beadni, hogy a vagyonváltság földet — körülbelül 400.000 katasztrális holdat — méltóztassanak Amerikába szakadt magyarjainknak odaadni ezer arany koronáért. (Szabó István (nagyatádi) foldmivelésiigvi minister : Kiosztottuk ír ár !) Ebből a 400.000 holdból 400 millió aranykorona jönne be. Ezzel először elérjük azt, hogy Amerikába kiment véreink, akik tiszta szinmagyarok, visszajönnek és földhöz jutnak, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ez mind helyes, de aki katona volt és vérzett, annak ne adjunk?) és elérjük, hogy külföldi kölcsönre nem lesz szükségünk, mert ez a négyszáz millió aranykorona bőven fogja fedezni gazdasági szükségletünket. Azt méltóztatnak mondani, hogy le van kötve és kell a nincsteleneknek. Méltóztassék ezek részére a földbirtokokból, a nagy vagy ónokból elvenni. Az erre a célra teljesen elegendő lesz. Épen azért a következő határozati javaslatot vagyok bátor beadni (olvassa) : »Utasítja a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a vagyonváltság földet adja el amerikai magyaroknak ezer aranykoronáért holdanként és a bejövő 400 milliót fordítsa az ország gazdasági helyzetének megvalósítására. Utasítja, hogy ez iránt egy hónapon belül terjesszen a nemzetgyűléshez törvényjavaslatot.« Azt hiszem, hogy ezek a javaslatok felelnek meg az ország jelenlegi helyzetének és én remélem, hogy az igen t. kisgazda képviselő urak, akik ép ugy, mint én, a népet és nem a nagybirtokot képviselik, lesznek szívesek ezeket a javaslatokat a nép és az ország érdekében megszavazni. És én arra kérem a nagybirtokokat és a nagybankokat, hogy legyenek egy kicsit önzetlenebbek, mert hogy ha a szegény ember oda adja a maga erejét, munkáját, életét, a gazdag adja oda a maga pénzét. Nem haragszom én a főurakra, sem a gazdag emberekre, tisztelem, becsülöm őket, sőt azt szeretném, hogy mentől több gazdag ember és nagyjövedelmű ember lenne az országban, de elvárom, mint faj testvéreimtől, hogy emelkedj e-