Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

404 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924, hogy ezzel a politikával egy országot a sir széléről vissza lehet rántani és a sir széléről nem is csak a gyógyulás, hanem a diadalmas előnyomulás, a hatalmas faji és nemzeti előnyomulás útjára lehet vezetni. (Élénk tetszés és taps a balközépen. — Zsirkay János : Nem is kell hozzá gróf, csak gerinc ! — Zaj, Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés Î Az egész világ társadalmának állami és' gazdasági konstrukciói, alapjai mindenfelé ingadoznak. Egy ilyen időben, amikor már-már ott tartunk, mint a római világ összeomlása idején, hogy a társadalomnak magának keli szervezettnek fennie azért, hogy az államot támogathassa, mert az állam gyenge, ilyen világban, ilyen uj, nagy és az egész emberi élet komplexumára kiterjedő nagy átalakulásban a félmegoldások és a problémák megkerülésének politikája nem segit. Ilyen időben és ilyen világban a problémákat meg kell oldani, ketté kell vágni. A magyar kormány három esztendő óta a megkerülés politikáját csinálja. Három esztendő óta nincs a magyar közéletnek, gazdasági életnek és nemzeti életnek olyan problémája, amelyet megoldott volna ; megkerült mindent s az egész magyar nemzetet és a magyar államot a sir szélére juttatta. (Ulain Ferenc : Ez az eredmény !) Bethlen István politikájában semmi nincs abból a pszihológ'ai mélységből, amely előrelendítette Hegedűs Lórántot. Ha Hegedűs Lóránt nem egyhuru fináncpolitika érdekében vette volna igénybe azt a hatalmas szuggesztív erőt, azokat a pszihológiai momentumokat, amelyek elsősorban reményt keltettek a nemzetben, hanem nagy, átfogó nemzeti és gazdasági politika érdekében ; ha Hegedűs Lóránt szabadulni tudott volna annak idején attól a közgazdasági beidegzettségtői, amelyet ő a nagybankok mellett szerzett ; hacsak egy évtizeddel fiatalabb lehetett volna és tudott volna csatlakozni lélekben a fajvédő gondolathoz fentartás nélkül s ebben az irányban élt volna azokkal az erőkkel, azokkal a módszerekkel és fegyverekkel, amelyekkel fellépett : akkor ma Magyarország másutt volna. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) — Ulain Ferenc : Egész ember volt, féifi volt, ha liberális volt is !) Bethlen István azonban nem törődik azzal, hogy mi történik a nemzet lelkében, nem törődik azokkal a titokzatos folyamatokkal, amelyek a népietekben és a faji lélekben lejátszódnak, mert ehhez érzéke nincs. Nem keres kapcsolódást a mélységes faji és nemzeti Ösztönök, amelyek nélkül nem lehet eredményeket elérni és nem lehet épiteni. Figyelmen kívül hagyja azt a mérhetetlen elkeseredést, amely ebben az országban az értékes, a magyar, az erkölcsös, a tisztességes rétegeket fojtogatja. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Épen ezért nem tud teremteni semmit sem. A megkerülésnek, a félmegoldásoknak ez a politikája odavezetett bennünket, hogy a magyar társadalomban három esztendő óta egy végzetes kimenetelű erőeltolódás folyik, A nyakunkra készül ülni, — nagyobbrészt mar nyakunkra is ült, —• egy uj, soha nem látott, soha nem képzelt aljasságu arisztokrácia, egy uj arisztokrácia, amely az értékes, társadalmi rétegeket, elsősorban a történelmi rétegeket félre akarja taszitani az útból és már félre is taszította. Ebben az országban egy fordított kiválasztás folyik a szerencsétlen gazdasági és pénzügyi politika következtében a nem magyarok, a tehetévi április hó 16-án, szerdán. ségtelenek, a gazemberek, a dologtalanok javára és a magyarok, a tehetségesek, az erősek, a becsületesek, a dolgozók rovására. Ilyen politikát nem bir el sokáig olyan súlyos helyzetben élő nemzet, mint a magyar. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Azért merjük vállalni barátainkkal együtt a kölcsön meghiúsulásának konzekvenciáit is, mert tudatában vagyunk annak, hogy egy olyan politika, amely a Hegedűs-féle irányban keresi a megújhodást, amely uj reményeket tud nyújtani a nemzetnek, újra munkára tudja serkenteni az elpetyhüdt, derék magyar embereket, amely munkának becsületét visszaadja, amelynek ereje van az aljasságok eltaposásra, amely egészséges és természetes kiválasztás utján rétegezi a társadalmat, — mint ahogy az egy egészséges társadalomban meg szokott történni, — egy ilyen politika össze tudná forrasztani az igazi magyar nemzeti erőket ; úgyhogy mi minden külföldi kölcsön nélkül, ha nem is könnyen, ha nagy áldozatok, nagy erőfeszítések árán is, el tudnók érni a katasztrófa kikerülését és meg tudnók indítani a gyógyulás folyamatát. így pedig belemegyünk a szolgaság húsz esztendejébe ; mert ismételni akarom, nem két és félesztendei ellenőrzésről és idegen rendelkezésről, diktatúráról van szó. Itt szó van 20 esztendős rabszolgaságról, húsz esztendős ellenőrzésről, húsz esztendők keresztül idegen akaratok érvényesüléséről és rendelkezéséről, elsősorban a kisentente és abban is első sorban a cseh akarat érvényesüléséről. Nekik kapóra jött ez a kölcsön. Az ő imperializmusuk agyaglábon áll, ők ezt tudják és ezt meg akarják menteni ; másképen azonban —• ugy érzik —• nem tudják megmenteni, minthogy imperialista politikájukkal szemben lefojtják a magyar erőket és Magyarországot húsz esztendőn keresztül rab igájukba hajtják. Ne áltassuk magunkat. A magyar ember mindig hajlott arra, hogy szerette kikerülni a nehéz problémákat és délibábokkal áltatta magát. Ne áltassuk magunkat : az ellenség ellenség, ahhoz nem megyek koldulni, mert ha kapok tőle valamit, annak csak igen nagy ára lehet. Ha a csehek már most feljelentik a magyar királyi kormányt és azzal vádolják, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületével paktál és csak kifelé szorítja, kifelé nyomja ezt az egyesületet, a valóságban pedig titkos szerződése van vele ; ha már ma, még a kölcsön előtt, mikor még nincsenek törvényes faktorok, melyek beleszólhatnak a mi dolgainkba, így használják ki a szomszédi viszonyt és az u. n. jóindulatot, mit várhatunk tőlük a húsz esztendő alatt, amikor ez a konstrukció megadja nekik azt a módot, hogy politikailag és gazdaságilag végzetes függőségbe helyezzék a magyar nemzetet és államot, mit fognak elkövetni beleszólási és intézkedési joguk alapján, ha ez a szerencsétlen kölcsönjavaslat tető alá kerül ? Világosan megmutattam, egymás mellé állítva az osztrák és a magyar kölcsön fejezeteit, az osztrák ellenőrzést a magyar ellenőrzéssel, kimutattam, hogy az osztrák ellenőrzés menynyivel szükebbkörü, men^dvel rövidebb tartamú, mennyivel előnyösebb ; kimutattam, hogy ott csak tiltakozási joggal rendelkeznek a kölcsönadók, nem intézkedési joggal, mint ahogy a magyar kölcsön javaslatokban benne van. Meg-