Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

402 À nemzetgyűlés 279. ülése 1924 tika beleszól Középeurópa politikájába, mindig a saját érdekéből kiindulva Olaszország a magyar állásponton volt, a magyar érdekeket védelmezte a kisentente érdekeivel szemben. Ez történt akkor, amikor többször megkisérelték, először mindjárt az ellenforradalom után megkisérelték a csehek és jugoszlávok, hogy a korridort felállítják, ez történt a nyugat-magyarországi krizis esetében, ez történt a jóvátétel kérdésében s a magyar kölcsön kérdésében is. Nekünk nincs okunk ma, hogy Európa egyik leghatalmasabb emberének szavában kételkedjünk. Mussolini többször kijelentette az olasz parlamentben, épugy, mint az olasz ministertanácsban, hogy nem engedheti meg a szláv befolyás erősödését Középeurópában. A szláv befolyásnak nem erősödését, de imperializmusának teljes kiépitését jelentené egy ilyen megszállás, tehát egészen biztos, hogy Olaszország saját jól felfogott, önző érdekében bele nem mehet ebbe. De igenis sokkal fontosabb és keservesebb és nehezebb konzekvenciája volna e falrafestett ördögnél a kölcsön meghiúsulásának az, hogy az egész külföld és ott még a baráti, vagy nem ellenséges államok is, amelyek ma be vannak állítva a külföldi kölcsönre, valószinüleg rövid időre velünk szemben elhidegülnének, bizonyos cezúra, szakadás állana be egész külpolitikánkban, e szakadást azonban ki lehetne használni egészséges nemzeti politikával ugy, hogy rövidesen sokkal nagyobb eredményeket tudnánk épen külpolitikai téren elérni, mint amily eredményt egy semleges, sem hideg, sem meleg, sem ló, sem szamár külpolitikával idáig elértünk. Én nem vallom azt a botor optimizmust, amely arról regél, hogy az entente hatalma ma már semmi vagy rövid idő alatt meg fog dőlni, vagy hogy a kisentente és elsősorban a franciacseh szövetség középeurópai, egyáltalán kontinentális preponderenciája rövidesen meg fog szűnni. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a francia nép oly példáját adta a zsenialitásának (Ugy van 1 a baloldalon.) vezérlő-politikusai részéről, másrészt a nemzeti öntudatnak, az egészséges nemzeti ösztönnek, hogy ezek az erők megbonthatatlanok, ezekkel az erőkkel szembefeszülni csak ugy lehetne, ha azt megsemmisíteni tudnák, viszont nem tagadható, hogy repedések az entente-on belül vannak, a kisentente-on belül is, hogy készülődés történik nem tagadható a mai túlsúlypolitikáról való áttérés irányában egy uj egyensúly-politikára. Olaszország minden ténykedése mutatja, hogy nem hajlandó a teret Középeurópában, a Közép-tengeren és a Balkánon Franciaországnak egészen s még annál kevésbé a kisentente-nak átengedni. Ha tehát mi ezeket a változásokat egy erőteljes és öntudatos politikával ki tudnánk használni, én nem hiszem, hogy az a bizonyos külpolitikai cezúra, amely a kölcsön meghiúsulása után beállna, végeredményben katasztrofális volna ránk nézve, vagy még csak komolyan veszedelmes is lehetne, ellenkezőleg meggyőződésem szerint mi azt minden körülmények között jóra tudnánk fordítani. T. Nemzetgyűlés 1 Én nem tudom ugy látni a magyar külpolitikát, ahogy a t. kormány és elsősorban a külügyminister ur látja, (Ulain Ferenc : Cseh metódus szerint 1 — Lendvai István : Cseh üvegen át 1) kinek politikája lényege az : csak se nmi irányban állást nem foglalni (Lendvai évi április hó 16-án, szerdán. István : Dehogy nem ! A csehszlovák köztársaság mellett állást foglal !) és minden hatalomnak behódolni. Nem hiszem, hogy egy önérzetes és alkotó nemzeti külpolitikának komoly láncszeme lehetne egy olyan szégyenletes megalázkodás, mint amilyenre a magyar kormány vetemedett akkor, amikor Magyarország feldaraboltatásának emlékünnepére elment. (Ugy van ! balfelöl.) Meg vagyok róla győződve, hogy ebből nem azt a konzekvenciát vonta le a kisentente, hogy mi neki most barátai vagyunk, (Lendvai István : Hanem hogy lealjasodtunk még alája is ! Aljasabbak lettünk a csehnél ! — Igaz ! Ugy van ! a balközépen. — Elnök csenget.) hanem hogy elvesztettük azt a tudatot, hogy erőtényezők vagyunk és elvesztettük azt a reményt, hogy a közeljövőben erőtényezők tudunk lenni. Ez a konzekvencia pedig semmiképen sem hasznos a magyar rekonstrukció programmjának keresztülvitelére. A magyar külpolitikában szerintem ezt az általános semlegességet sokáig vinni nem lehet. Én, t. Nemzetgyűlés, magyar külpolitikai vonatkozásban különböző kategóriákba osztom azokat a nemzeteket és államokat, amelyekkel nekünk dolgunk lehet, amelyekkel valamilyen vonatkozásban kapcsolataink lehetnek. Az első kategóriába sorozom azokat a nemzeteket és államokat, amelyek minden körülmények között és minden helyzetben csak ellenségeink lehetnek. Állítom, innen a magyar nemzetgyűlésből — hallják meg odaát Csehországban, — hogy én a cseh nemzettel való minden együttműködést megtagadok, mert lehetetlennek tartok. (Taps a balközépen.) Semmi együttműködés sem történhetik meg a csehekkel máskép, mint nemzeti öncéluságunk teljes és végleges feladásával. (Lendvai István : Daruváry feltartotta kezét a csehek előtt ! — Ulain Ferenc : És meghajtotta derekát !) A második kategóriába sorolom azokat az államokat és nemzeteket, amelyekkel vannak ellentétes érdekeink és súlyos élsz ám ölni valóink, de vannak közös érdekeink is. Idetartozik Oláhország. Nekünk nagyon fontos és az ő részükről is eltagadhatatlan közös érdekünk az oláh nemzettel a pánszlávizmussal szemben való harc. ők ma ennek súlyát nem érzik, mert nem nyomja őket a balkáni szlávság, amellyel Magyarország ellenében összefogtak és nem nyomja őket Oroszország sem, amely ma ki van kapcsolva a világpolitikából. Amint azonban az orosz kolosszus megmozdul, meggyőződésem szerint abban a pillanatban egészen más húrokat fognak pengetni velünk szemben a bukeresti hatalmas urak. A harmadik kategóriába azokat a népeket és államokat sorozom, amelyeknek határozottan ellentétes külpolitikai vonalaik vannak velünk szemben, de olyan külpolitikai konstrukcióban élnek, vagy olyan konstrukcióba kerülhetnek, amelyben esetleg kompenzálhatok velünk szemben ezek az ellentétek. Ilyennek tartom a Jugoszláv államot. A Jugoszláv állam lehet abban a helyzetben, épen Olaszországnak hatalmas és a L< Özép-tenger uralására törő egészséges imperialista politikája következtében, hogy velünk szemben kénytelen a maga agresszivitását feladni, de nem tudok olyan külpolitikai konstrukciót elképzelni, amelyben Csehország adná fel velünk szemben a maga agresszivitását. A nagy nyugati államokat egy egészen má-