Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 395 ki a magyar ellenőrzés, mert hiszen itt van még a bizalmi férfiak szervezete, a hitelezők szervezete, ezeknek is van beleszólásuk a magyar költségvetésbe és a magyar kölcsönügybe és pedig ezeknek is súlyosabb beleszólásuk van, mint Ausztriában a garantáló hatalmaknak. A második jegyzőkönyv 9. cikke szól a bizalmi férfiakról és azt mondja, hogy a nemzetek szövetségének tanácsa a kölcsöncímlettulajdonosok érdekeinek védelmére állitja be a bizalmi férfiakat, akik szintén, mint az ellenőrző-bizottság és a főbiztos, nemcsak ellenőrzési, de intézkedési joggal is vannak felruházva. Hogy hányan lesznek ezek a bizalmi férfiak, és kikből, fognak alakulni, arról nem tudunk semmit, ellenben, hogy minő ellenőrzési és rendelkezési jogaik lesznek, azt bőségesen megtudjuk a jegyzőkönyvekből. A második jegyzőkönyv 10. cikke a második pontban igy kezdődik (olvassa) : »Az a hatáskör és mindazok a jogok és kötelességek, amelyek ezen cikk előző pontja értelmében a főbiztost megilletik, a főbiztos megbízásának leteltével a bizalmi férfiakra szállnak át, kivéve azt az időszakot, amelyre újból főbiztost neveznének ki.« Mindössze annyiban korlátoltabb a bizalmi férfiak jogköre a főbiztos visszahívása után, mint a főbiztosé, hogy abban az esetben, ha a magyar kormány intézkedéseikkel szemben fellebbezést jelent be, akkor szükség van a nemzetek szövetsége tanácsának jóváhagyására. Aki azonban a nemzetek szövetségének belső konstrukciójával tisztában van, az tudja azt, hogy ez a fellebbezés mit jelent, hogy 99%-os valószínűség mellett helyben fogják hagyni a bizalmi férfiak intézkedését. A kölcsönkibocsátási feltételekből is kapunk némi izelitőt a II. jegyzőkönyv XI. cikkének 2. pontjában. Érdemes ezt is felolvasni (olvassa) : »A kölcsönkibocsátási feltételek között a következőknek kell szerepelniök : Rendelkezéseknek arra nézve, hogy a magyar kormány a bizalmi férfiak által kezelendő tartalékalapot létesitsen és tartson fenn, amely a bizalmi férfiak tetszése szerint használtatnék fel arra, hogy a kölcsönszolgálathoz szükséges összegek folyósitása körül a magyar kormány részéről felmerülő minden esetleges hiány vagy mulasztás pótoltassék.« —• Ilyen tartalékalap szintén nincs az osztrák kölcsön koncepciójában. (Továbbolvassa) : »Rendelkezéseknek, amelyek módot nyújtanak a bizalmi férfiak kérésére a főbiztosnak, vagy — ha a bizalmi férfiak gyakorolják az aktivák és a jövedelmek közvetlen számvitelét — maguknak a bizalmi férfiaknak, hogy az emiitett aktívákból és jövedelmekből (beleértve mindazokat az egyéb aktívákat és jövedelmeket, amelyek a fenti X. cikk rendelkezéseihez képest zálogul jelölhetők ki) visszatarthassék, beszedhessék, vagy bármilyen módon előre levonhassák azokat az összegeket, amelyek elegendők a magyar kormány által a kölcsönt eltételek révén őt terhelő kötelezettségek bármelyikének végrehajtása körül egészben vagy részben elkövetett mulasztás kiegyenlítésére.« Miután pedig a felhatalmazási törvényben az van, hogy Magyarország összes bevételei és jövedelmei esetleg leköthetők a kölcsön számára, előállhat az a lehetőség, hogy Magyarország összes bevételei és jövedelmei számláját a főbiztos," illetőleg a főbiztos jelen nem létében, a főbiztos visszahívása után a bizalmi férfiak kezeljék. Ez azt jelenti, hogy az egész magyar állami gazdálkodás ki van véve a magyar állam és magyar nemzet kezéből. Sajnos, hogy ezeket a súlyos szakaszokat a t. túloldal nem olvasta, mert nem hiszem, hogy ha olvasta volna azokat, jobb meggyőződése és a lelkiismerete fel nem ébredt volna és nem tiltakoztak volna ez ellen, nem tiltakoztak volna a magyar közgazdasági életnek, az egész magyar állami gazdálkodásnak ilyen zálogbaadása ellen. Nem tudjuk, kik jönnek ide, mint hitelezők. Lehet, hogy többek között Kuhn és Loeb jönnek Amerikából, Kuhn és Loeb megbízottai fognak itt dirigálni, fogják számadásainkat kezelni, fogják a jövedelmeket beszedni és fogják pótolni azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormánynak kellene szerintünk megtennie és amelyeket kifogásolnak. A lényegbeli különbség az osztrák ellenőrzés és a magyar ellenőrzés közt az, hogy ott a főbiztos tényleg csak ellenőriz, még pedig tisztán és szorosan csak a kölcsönnel összefüggő dolgokat ellenőrzi s legfeljebb tiltakozik, a magyar főbiztos, a magyar ellenőrző-bizottság és a bizalmiférfiak ellenben intézkendek és rendelkeznek. Egészen komplikált rendszere alakul ki az ellenőrzésnek és megvallom, hogy a háromféle ellenőrzés közül én még a népszövetségi főbiztos ellenőrzését tartom — hogy ugy fejezzem ki magam — a legszimpatikusabbnak, azért is, mert ez egyelőre csak két és fél esztendőre szól. De a legroszhiszemübb beállítás azt mondani, hogy itt csak két és fél esztendőre szóló ellenőrzésről van szó. Mert csak arról lehet szó, hogy a főbiztos ellenőrzése, tehát a még legtürhetőbb ellenőrzés, fog kikapcsolódni két és fél esztendő után, illetőleg akkor, amikor a magyar költségvetés stabilitását a népszövetség, bizonyára szubjektív alapon, megállapítja, amikor tehát a főbiztos visszahivatik, de akkor azonnal életbelép a bizalmi férfiaknak és az ellenőrző-bizottságnak sokkal súlyosabb ellenőrzése és ez tart megszakítás nélkül egészen a kölcsön visszafizetéséig, sőt a kölcsön visszafizetése után is mindaddig, amíg az összes felszólamlások el vannak intézve. Az ellenőrzés összehasonlítása után áttérek az osztrák felhatalmazásnak és a magyar felhatalmazásnak összehasonlítására. Ausztriában sokkal kedvezőbb körülmények között, sokkal kisebb nyomásnak kitéve, a kormány mégsem vállalta azt a pénzügyi diktatúrát, amelyet a magyar kormány a maga vállaira vesz. Ausztriában egy rendkívüli kormánytanácsot állitottak be, amely a kölcsön és a szanálási programm végrehajtására állítólag szükséges kivételes hatalmat a kormánnyal együtt gyakorolja. Ez a rendkívüli kormánytanács áll a kancellárból, a vicekancellárból, az egész kormányból — tehát az összes ministerekből — és 26 államtanácsosból. Az államtanácsosok választása a pártok arányában történik, tehát az egész nemzetgyűlésnek, az egész törvényhozásnak sűrített delegációja részesül azokban a jogokban és osztja meg azt a felelősséget, amelyet a kormány magára vállalt a szanálási programúiban. Nálunk ezzel szemben nagyon jól tudjuk, hogy a kormány diktatúráját mégcsak ez a tanács sem enyhíti. Itt a diktatúrát a ministerelnök ur szerint enyhíti a törvénynek az a rendelkezése,