Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

390 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-árí, szerdán. utján megkapni, — ugy, hogy a magyar közönség maga segítette pénzével a mi kereskedni ri és iparvállalatainkat, — másrészt pedig abban â hiszemben voltak ezek az emberek, hogy konzerválni fogják a maguk kis tőkéjét. Ezzel szemben az történt, hogy a magyar értékpapírok az utolsó hetek vagy hónapok alatt régi értéküknek bizonyos hányadára, felére vagy harmadára csúsztak vissza, amiből kára van az egész országnak. Ezt a kárt meg kell állapítani épen a szanálási javaslatnál, mert kötelességünk megakadályozni, hogy értékpapírjaink jóformán ingyen jussanak a külföld birtokába. Azt hiszem azonban, hogy olyan tőzsdei állapot mellett, mint aminő hónapok óta nálunk van, a külföldnek sincs bizalma ahoz, hogy magyar értékpapírokat vásároljon. A külföld is nagyobbára ugy van, mint általában véve a közönség. A közönség akkor szokott a tőzsdére menni, amikor azt látja, hogy javuló tendencia van. Ez alól valószínűleg nem mentesek a külföldi tőkecsoportok sem. Nem szeretnek olyan ország közgazdaságába belekapcsolódni, ahol azt látják, hogy a valódi értékek nap-nap után romlanak. A kormánynak tehát bele kell nyúlnia a tőzsdébe és le kell nyesegetnie a visszaéléseket. Természetesen nem lehet a kormány hivatása jó tőzsdét előidézni, nem lehet hivatása intervenciós vásárlások eszközlése, de igenis hivatása és feladata a visszaélések lehetetlenné tétele. Ha visszaélés volt az, hogy koronát kínáltak a külföldre és ezzel rontották a korona árfolyamát, s ha ez büntetendő cselekménnyé deklarálták, akkor épen ilyen büntetendő cselekmény nem létező értékpapírokat olyan tömegekben eladni, amint azt a kontremin csinálja, amely milliárdokat vág zsebre abból, hogy ilyen fiktív, egyálalában meg nem levő értékpapírokat ad el. Aki igy cselekszik, szerintem ép olyan merényletet követ el a magyar értékek ellen, mint aminő merényletet követtek el azok, akik saját egyéni hasznukat keresve milliárd számra ajánlották külföldre a koronát. Ha valaki egy házat ad el, amelynek mncsen birtokában, akkor csalásért feljelentik és megbüntetik. Ha valaki papírokat ad el és ebből rendszert csinál és olyan papirt ad el, amilyen nincsen neki, akkor ez is olyan cselekmény, ami ellen valami orvoslást találni kell. (Helyeslés balfelől.) Orvoslást kell találni az ellen is, hogy a közönség papírjainak értékét magukkal ezekkel a papirosokkal verjék le azáltal, hogy amikor valaki olyat adott el, amivel nem rendelkezett, és amit megvenni nem tud, akkor kölcsön veszi a közönség papirját, és azt szállítva tesz eleget a maga kötelezettségének és veri le azoknak a papíroknak értékét, még világosabban szólva ugyanazoknak a papíroknak értékét, amelyeket kölcsön kért. Tehát az értékpapirtulajdonost saját papírjával károsítja meg. T. Nemzetgyűlés Î Nem az én hivatásom — a int ezt már egyszer fejtegettem — programmot adni arra, hogy hogyan lehet a tőzsdei visszaéléseket megszüntetni ; ez nem az én hivatásom, hanem a kormányzat hivatása és feladata. Azt látom azonban, hogy mindenütt próbálják a visszaéléseket lenyesegetni, próbálják Ausztriában és

1 másutt is, és szerintem kötelessége ezt megpróbálni a magyar kormánynak is. Mert itt szó van száz és százezer magyar ember pénzének és a r

~agyar nemzeti vagyon jórészének megmentéséről, és szó van arról, hogy valódi magyar értékeket leromlani ne engedjünk azért, hogy néhány lelkiismeretlen ember mások megkárosításával milliárdokkal gazdagítsa önmagát. Nem nyújtok be határozati javaslatot ; nem fogok benyújtani módosításokat sem. Nem teszem ezt azért, mert a magyar nemzetgyűlést még mindig szuverén testületnek akarnám látni és kivánom tekinteni. Nem akarok még módosítással sem módot nyújtani arra, hogy egy külföldi tényező beleavatkozhassék tárgyalásunkba. Nem kívánok provokálni semmi olyan tényezőt, amely a magyar nemzet által választás utján legalizálva nincs, abban az irányban, hogy beleszóljon a magyar törvényhozásba. Én azt hiszem, hogy ezt a javaslatot, amely súlyos, amely gyászos, amely nem kielégítő és amelyért a felelőség a kormányt terheli mulasztásai folytán, nekünk, akik nem vettünk részt a helyzet előállásában, akik nem vagyunk okozói a mi pénzügyi és gazdasági leromlásunknak, nem lehet elfogadni. Minket azért nem terhel semmiféle felelősség. Ha lesznek jó következményei, átengedjük a dicsőséget a kormánynak és a pártnak, amely őt fedi ebben a kérdésben ; ha ódiuma lesz, azt természetesen szintén fogja viselni. Mi annak a reménységünknek adunk kifejezést, hogy a magyar nemzet életereje annyira elpusztíthatatlan, annyira őserő, és annyiszor tudott már talpraállani az elmúlt ezer esztendő alatt, hogy még egy ilyen caudiumi igán keresztülmenve és igy megzsarolva és kihasználva sem fog elpusztulni, s eljön az az idő, amikor nem a szanálási javaslatok érdeméből és eredményeként, hanem ezek dacára is és mindazon balkezü intézkedések dacára is talpra fog állani, amelyeknek a magyar nemzet és közgazdasági élet három esztendőn keresztül szenvedő alanya és türője volt. (Zsilinszky Endre : Ezért a reménységért érdemes egyedül élni.) Talpra fog állani, mert kipusztíthatatlan őserő van ebben a nemzetben, amely ki fog birni Isten segedelmével, saját iparkodásával és elpusztíthatatlan őserejével mindent. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós Jegyző : Zsilinszky Endre ! Zsilinszky Endre : T. Nemzetgyűlés ! Bizonyos megnyugvással konstatálom, hogy végül is a porondon a jobboldali ellenzék maradt. (Zsirkay János : Amint előre lehetett látni !) Megnyugvással konstatálom ezt, mert előre látható volt s elejétől fogva az volt a meggyőződésem, hogy ezek a javaslatok sokkal jobban belevágnak a világnézleti alapokba, sem minthogy azoktól el lehessen választani őket. Meg voltam győződve arról, hogy olyan baloldali ellenzékiek, akik szembekerülnek a javaslattal, tulaj donképen a kormánynak csinálnak ellenzéket ; viszont meg voltam és meg vagyok győződve arról is, hogy olyan erős a keresztény világnézlet az egységes pártban, hogy annak túlnyomó nagy többsége csak bizonyos szuggeszció, bizonyos lelki kényszer hatása alatt, (Ellenmondások jobbfelől. — Szabó József : Nem szívesen !) szive ellenére szavazza meg ezeket a javaslatokat. Megszavazzák azon kényszer hatása alatt, amely alatt érezték magukat a trianoni békeszerződés megkötése idején. (Zaj.) Én tehát örömmel látom,