Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-279
378 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán^ kiépitették a maguk gazdasági életét, akkor azután csinálhatunk járadékkoronát egész nyugodtan. Ez ugyan az epikureusi életmódról való lemondás kockázatával jár, de hiszen igen sokan, százan meg százan elpusztulnak ilyen időben nagyobb és kisebb tőkések, mint ahogyan történt a 60-as és 70-es években. Mindegy, a nemzet gazdasági előrehaladása megér minden áldozatot. A magyar faj pedig mindig ki tudta termelni a vezetőket akkor, amikor bajban van. A magyarok Istene majd segiteni fog rajtunk most is. (Lendvai István : Ne mindenért az Istenre appeláljunk ! Az Isten mindent megtett, csak ez a nemzet nem tette meg azt, amit kellett volna !) A nemzet is iparkodott és talán meg is tudja oldani ezeket a feladatokat, amelyek elé a történelem állitja. (Lendvai István : Nem is annyira a nemzet a hibás, mint a vezetői Î) Ne legyünk elfogultak ; amikor a magyar állam igazán porban volt a kommün összeomlása után, amikor nem volt államszervezetünk sem, ami most már van, amikor a fegyveres hatalmat az oláh megszálló csapatok képviselték : akkor olvastam én a képviselő ur lapjában az ön szerkesztőjének, egyik legnagyobb magyar publicistának, Milotay Istvánnak »A siroki hangyák« -ról irt kis vezércikkét, amelyben leirta, hogy afölötti elkeseredésében, hogy minden összeomlott és ilyen produktiv ember, mint ő, nem tud alkotni semmit, viszont ezek az oktalan állatok épitenek : botjával összeturta fészküket ; de a következő pillanatban az állati társadalom már megmozdult, nyüzsgött-mozgott, hogy ujraépitse a szétdúlt hangyabolyt«. Hát, én olyan kerületet képviselek, ahol ugyanilyen fajta nép túrja a földet, kisgazdák ... »A Zagyva folyó mellett gróf nem terem meg«, ezt mondja a közmondás, amely nép török-tatárdulás idején minden 15 évben újra épitette faluját, felperzselt fakunyhóját, újra ültette kivágott fáit és szőlőit, nem azzal a bizodalommal, hogy ezer éveknek dolgozik, mert tudta, hogy 15 év múlva megint az lesz a sorsa s mégis ott maradt, dolgozott elszánt akarattal ; ez a szívósság biztosította nekünk azt, hogy ma Jugoszlávia határa nem Buda, hanem Szabadka, mert ez a SZÍVÓS nép ekével szorította vissza a szerbeket le egészen Szabadkáig Én tehát nem lehetek rosszabb, mint a választóim, abban a reménységben, hogy ez az újraépítés lehetővé válik, ha most már nem az állam részéről, — mert hiszen az állam kiadta a kezéből az eszközöket, amelyekkel irányíthatta volna a gazdasági fejlődést (Lendvai István : Elég szomorú !) —• de a társadalomnak, különösen a gazdaosztálynak igyekezete folytán. Ezért mint egyedüli lehetőséget ebben a rettenetes helyzetben elfogadom a javaslatokat, mindenesetre azzal a kikötéssel, hogy az itt felolvasandó határozati javaslataimat a t. Nemzetgyűlés és remélem a kormány is magáévá teszi. (Fábián Béla : És ha nem teszi magáévá? —• Felkiáltások jobb felől : Halljuk ! — Olvassa) : 1. Utasittatik a kormány, hogy a tisztviselők fizetését teljes aranyparitásban állapítsa meg oly módon, hogy az állami alkalmazottak, valamint a birák és "ügyészek eddigi címük és rangjuk megtartása mellett az 1914/15 évi költségvetés keretében megállapított státus rangsorozása szerint kapják illetményüket, (Helyeslés.) jelen rangsorozásuk pontos betartása mellett. Létszámcsökkentésnél hasonlóképen az 1914/15. évi költségvetés tisztviselői státusa legyen irányadó.« (Helyeslés a balközépen. —• Szabóky Jenő : Hát a pénz hol van? Mondja meg ! — Ulain Ferenc : Van itt pénz, de egyéb dolgokra adják ki ! —• Szabóky Jenő : Mondja meg, hol van? — Ulain Ferenc : Ullmannt tessék megkérdezni ! —• Tovább olvas.) 2. Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy folyó év végéig az államszámvitelről szóló törvényeket akként módosítsa, hogy a legfőbb számvevőszék a nemzetgyűléssel szorosabb kapcsolatba hozassék, annak költségvetését a nemzetgyűlés gazdasági bizottsága állapítsa meg, viszont a legfőbb számszék elnöke előzetes jelentéstételre köteleztessék minden tervezett nagyabb hiteltúllépési akciónál, végül, hogy az egyes ministeriumok számvevőségének hitelfeljegyzéssel megbízott tagjai fegyelmi szempontból a legfőbb számszéknek legyenek alárendelve. Ugyancsak e törvény keretében kell gondoskodni a számvitel olyan egyszerűsítéséről, amely a zárszámadási restanciák feldolgozását és a folytatólagosság biztosítását a zárszámadásoknál lehetővé teszi.« Következő határozati javaslatom a házbérhaszonrészesedés pótlására szolgáló úgynevezett háborús haszonnyereségek állami lefoglalására vonatkozik. (Halljuk jobb felől ! —- Lendvai István : Ugy sem lesz belőle semmi ! — Olvassa) : 3. Állapittassék meg minden egyes bérháznál, amely 1918 november 1. óta, esetleg 1916 óta gazdát cserélt, hogy milyen valorizált áron, azaz mennyi aranykoronáért vette utolsó tulajdonosa és mi volt annak a háznak az 1914. évbeli békeértéke aranykoronában. Számittassék ki a két érték különbözete, —• az időközi javulás figyelembevételével —- mely különbözet a leendő vagyonszaporulatnak felelne meg és ezen különbözet 60—70%-ig kebeleztessék be az állam javára mint olynemü tartozás, amelyet a tulaj donos 36 év alatt tartoznék törleszteni évi 5% kamat és y 2 % amortizáció utján. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a tartozás az állam részéről csak a legkivételesebb és rendkívül indokolt esetben lenne felmondható, a háztulajdonos ellenben felmondhassa és kifizethesse bármikor. Ötévenként pedig revízió alá lenne veendő esetleges jogsérelmek orvoslása végett. Az ebből előálló állami bevételek építési és házjavitási kölcsönökre, továbbá a köztisztviselők lakbérpótlására fordítandók.« Végül tekintettel arra, hogy a külföldi kölcsön elvben ugyan megvan, de annak effektuálása elsősorban a külföldi kölcsönkötvényeknek a külföldi piacokon való plasszirozásától függ, arról pedig a javaslatokban intézkedés nem történt, hogy ezek a kötvények milyen áron helyezhetők el. (Ulain Ferene : Ugy van !) Utolsó határozati javaslatom a következő (olvassa) : »A kormány a kölcsönkötvények kihelyezésénél a névérték 75%-ánál alacsonyabb árfolyamot és a jegybank osztalékánál magasabb kamatozási kihelyezést el nem fogadhat.« (Élénk helyesles a jobb- és a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Pakots József ! Pakots József : T. Nemzetgyűlés ! Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy olyan nagy
