Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

374 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. majd a fizetéseket a megmaradóknak. Mivel én erre vonatkozólag határozati javaslatot leszek bátor előterjeszteni, szükséges, hogy az 1922—23. évi állami költségvetésbe felvett kimutatásnak bizonyos részeit ismertessem. Ebben az ismertetésben esetleg megtaláljuk egy igazságosabb megoldásnak s talán a fizetések aranyparitásra leendő emelésének kulcsát is. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Az állami tisztviselőknél azóta különválasztották a birói státust és különválasztották az állami üzemeket. S mit látunk ? 1914—15-ben volt az V. fizetési osztályban u. n. méltóságos tisztviselő 300, az 1922—23. évi költségvetésben volt 856, tehát költségvetési felhatalmazás, illetőleg utólagos jóváhagyás mellett 556-tal szaporították a legmagasabb fizetési osztályokban lévő tisztviselők számát. Ugyanez történt a VI. fizetési osztályú tisztviselőknél is. Itt 900-zal emelkedett a szám, 1395-ről 2295-re. A VII. és VIII. fizetési osztálynál nem lényeges az emelkedés, mert itt a státus igen nagy, majdnem 5000 körül mozog ; a legalacsonyabb fizetési osztályoknál pedig megvan az apasztás, ezekben az osztályokban t. i. majdnem 3500-zal fogy a tisztviselők létszáma. (Kiss Menyhért : A díjnokokat elbocsátják !) Én azt vagyok bátor javasolni, tessék az 1914—15. évi státust végrehajtani ugy, hogy azok a helyettes államtitkár urak, akik most a IV. fizetési osztályba vannak sorolva s a többi tisztviselők is, rangsor szerint tétessenek vissza más, alacsonyabb fizetési osztályokba, címük érintése nélkül. Lesz egy-kettő, aki ministeri tanácsos lesz, de az V-dik fizetési osztályban lévő ministeri tanácsosok közül nagyon sokan még a VII-dik fizetési osztályba fognak kerülni. Égy azonban bizonyos, hogy ezen az áron a tisztviselők aranyparitásos fizetését biztosítani lehet és nem kell olyan expedienshez fordulni, mint a 7 órai munkaidő. Mert méltóztassék csak elképzelni egy olyan fej produkciót, amilyet Ulain Ferenc képviselőtársam végzett —- 7 óra hosszat ! Az orvos is vizsgálhat beteget 7 órán keresztül, de nagyon megköszöni azt az a beteg, aki mondjuk, az 5-ik órától kerül sorra. Helyesnek tartom, hogy az állami üzemeket a kormány elválasztotta a rendes kincstári kezeléstől, azonban nemcsak a Máv-ot, a postát, hanem a dohányjövedékeket, a zálogházakat, a kincstári birtokokat is ide sorolják. (Dénes István : Önmagának bérbeadta a kormány !) Ezeket üzleti alapon kell kezelni, hogy necsak a kezelési költségeket fedezzék, hanem bizonyos jövedelmeket is hozzanak, (Élénk helyeslés jobb felől.) és nagyon fontos az is, hogy az állam ellenszolgáltatás nélkül ne vegye igénybe ezeket az üzemeket, mert most igen gyakran megtörténik, hogy a deficit abból áll elő, mondjuk pl. a Máv-nál, hogy a posta ingyen szállíttatja küldeményeit és nem térit meg ezért a Máv-nak semmit. Ezeknek az üzemeknek vezetésébe tessék belevinni egy kis szabadságot, egy kis pénzügyi kalkulációt, mert ugy, hogy "felhatalmazunk valakit egy beruházás, vagy egy építkezés megcsinálására, de — a Máv. esetét véve — a külföldről történő talpfaszállitáshoz nem adunk devizákat s emiatt a költségek tízszeresre emelkednek, igy nem lehet üzleti politikát folytatni s nem lehet'az illetőket sem felelőssé tenni a történtekért. Speciálisan a Máv-ra vonatkozólag mondom ezt. (Helyeslés balfelől.) Ezek szerint nem is a költségvetés előterjesztése az, amire én most a legnagyobb súlyt helyezném, ha ugyan látunk még valamikor aranyköltségvetést. Fontosabbnak tartom ennél az állami számvevőszék reformját. Mert abban a pillanatban, amikor a nemzetgyűlés szuverenitásának leglényegesebb részéről ï az ellenőrzés jogáról lemondott, automatikusan előtérbe lép a nemzetgyűlés e szervének szerepe, amelyről pedig már kezdtünk megfeledkezni, mert hiszen 1914/15 óta zárszámadással a nemzetgyűlés nem foglalkozhatott. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Én a különféle külföldi bizottságoknak, ellenőröknek, ellensúlyozására kiépíteném a legfőbb állami számvevőszék hatáskörét és a legszorosabb összeköttetésbe hoznám azt a nemzetgyűléssel. Elméletben most is megvan a számvevőszéknek ez az Önállósága ; elméletben ugy van, hogy független a ministeriumoktól és csak a nemzetgyűlésnek felelős. A dolog költségvetési része azonban teljesen a ministeriumoktól, a ministertanácstól, annak intézkedéseitől függ. Az eredmény tehát ugyanaz, ami a vármegyéknél : megvan az autonómia papíron, de akinél a kincstár kulcsa van, az rendelkezik. Tessék ezért a számszéket szorosabb összeköttetésbe hozni a nemzetgyűléssel és nemcsak a zárszámadások, meg a félévi kimutatások beterjesztésének kötelezettségét tenni feladatává, hanem utasítani arra is, hogy valahányszor a kormány vagy ez az ellenőrző biztos bizonyos, a költségvetéstől eltérő intézkedéseket kíván, legyen köteles a számszék elnöke jelentést tenni a nemzetgyűlésnek. (Élénk helyeslés balfelől.) És hogy ezt biztosítani tudjuk, tessék a nemzetgyűlés gazdasági bizottságának letárgyalni és megállapítani az állami számszék költségvetését. Erre vonatkozólag leszek bátor szintén egy határozati javaslatot benyújtani. Most már az a kérdés, miért nem tudunk mi zárszámadáshoz jutni. Sajnos, ezzel a témával a nemzetgyűlésnek csak egy tagja foglalkozott behatóbban s mi csak akkor fogunk majd tudatára ébredni annak, hogy micsoda fontos dolgokat mondott ő itt el, amikor már annak az utólagos rekriminációnak a jogát is elvesztettük, amely még a budgetjogból ma megmaradt. A zárszámadások elő nem terjesztésének sokféle oka van. Elsősorban az, hogy a zárszámadásokat a ministeriumok által beterjesztendő pénzkezelési kimutatás alapján köteles a számszék összeállítani. A számszék nem irhát közgazdasági tanulmányokat és vezércikkeket, neki pontos, okmányolt adatokra kell hivatkoznia, s ha a ministeriumok ezeket az adatokat nem szolgáltatják, a következmény az, hogy nincs zárszámadás. (Ugy van ! balfelől.) Tudjuk nagyon jól, hogy a forradalmi időkben nagyon sok akta elkallódott s hog}'- már ezt megelőzőleg a háború alatt is a számvevőségi tisztviselők 80—90%-át behívták, úgyhogy ott a munka összetorlódott. Tudjuk nagyon jól, hogy csak a tisztviselői illetmények, amelyek ezelőtt egy tételként szerepeltek, ma legalább 7—8 tételben könyveltetnek. Irgalmatlan munkaszaporulattal szemben tehát lecsökkent létszám áll, s ez mindent megmond. Azután sok dolgot nem is lehetett beszerezni s csak utalvány rendeletet és