Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

372 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. olyan nagyon közömbös egy agrárországban, amely a tőzsdéről mást nem tud, csak annyit, hogy a pénze ott úszik el ? Sajnálom, hogy Uíain képviselőtársam, vagy legalább az ő elvbarátai nincsenek jelen, hogy Ulain képviselő ur beszédével foglalkozhassam. Megértem, hogy ilyen nagy szellemi torna után kifáradt, de viszont nagyon szeretném, hogyha érveimet, melyeknek összefoglalására mindössze az az idő állott rendelkezésemre, amig őt hallgattam, szintén végighallgatná, mert a javaslat elfogadásának ez a szentenciája. Ugy van t. i., hogyha én valamilyen kivezető utat találok ebből a gazdasági anarchiából, amilyben most az ország \san és az az ut gazdaságilag helytálló, nagyon szívesen rálépnék erre az útra. De épen az ő kritikája volt az, amely a kormány gazdasági politikáját igen éles szavakkal illetvén, kétségessé tett abban, hogy vájjon az általa javasolt járadékkorona-intézmény valóban kivezet-e bennünket ebből a rettenetes gazdasági káoszból. Ulain képviselőtársam Németországra hivatkozott. Kár, hogy a németországi gazdasági politikát mindjárt nem állitotta a magyar gazdasági politika mellé. Németországban mi történt ? Ugyanolyan megcsonkításban volt részük, mint nekünk/ (Kiss " Menyhért : Még nagyobban !) Gazdasági szempontból az ugyanolyan hatású, mert amikor elveszik az elszászi vasat attól a nehéz ipartól, amelyből Németország él, amikor elveszik a szénbányákat, a sziléziai szenet, akkor tökéletesen megbénítják a szerves nemzeti gazdaságot. Mert necsak területileg nézzük a dolgokat ! Én talán mindenkinél jobban érzem az országcsonkítás fájdalmát, hiszen az első nemzetgyűlésben a tiltakozó proklamációnak épen én voltam a szónoka, én olvastam fel, de gazdasági szempontból a németipar tönkretételét jelentette Elszász elcsatolása és itt nem lehet területileg mérni a dolgokat, hanem az energiákat kell látni. A német nép megélhetésének másik feltétele kereskedelmi hajóhada volt. Ezt elvesztették, tökéletesen elfoglalták. Azután ott vannak a vasúti összeköttetések. Ott naponta nem 3—-4 tehervonat jár egy vonalon, ott minden 10 percben indítanak vonatokat a Ruhr-vidékre. Mit csinált Németország ? Először is volt neki rossz papirpénze. Itt sokszor elhangzott, hogy papírból nem lehet aranyat csinálni. Ok bebizonyították, hogy lehet. Ők megcsinálták ezt s először is pótolták egész kereskedelmi flottájukat. Nemrégiben német vasúti szakértőkkel beszélgettem és büszkén hivatkoztak rá, hogy rongy papírpénzből 8000 uj mozdonyt csináltak. Azután tessék arra gondolni, hogy Németországban a valutaforgalom igen nagy volt és hogy ezzel a triviális kifejezéssel éljek : minden szakácsné köténye tele volt dollárral. Ezek óriási különbségek, de óriási különbség az is, hogy Németország megtalálta a SzovjetOroszország felé vezető gazdasági utakat. SzovjetOroszország, amint ebben a Házban már egy alkalommal ismertettem, olyan óvatlan és a maga érdekei iránt olyan vak volt, hogy intelligenciáját lemészárolta. A következménye ennek az lett, hogy német mérnökökből és orvosokból kellett neki egy uj intelligenciát importálni, az import pedig drága, amint ez a kölcsön javaslat is igazolja. Oroszországban ma az a helyzet, hogy Németország számára termelnek német szakértők vezetése alatt. Miután Szovjet-Oroszország pénze épen olyan értéktelen, mint a német márka, tehát a kapitalizmus előtti időknek közvetlen cseregazdasága lépett életbe. Amikor mi tehát a Renten-márkára vagy a járadékkoronára gondolunk, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy emögött egy zárt, teljes gazdasági élet áll, annak összes ereje és kiépítettsége. Nálunk pedig és itt kénytelen vagyok arra hivatkozni, amiket beszédének második részében Ulain képviselőtársam elmondott — épen a kormány politikája folytán ezek a gazdasági erők nem állanak rendelkezésre. Hiszen éveken keresztül egy szerves gazdasági épitőprogrammunk nem volt, nem használtuk fel a vagyonváltságban rejlő anyagi erőket, nem használtuk fel azt, amivel minden falusi szatócs tudott élni, a valorizálatlan hiteleket s ahelyett, hogy kiépítettük volna útjainkat, rendbehoztuk volna vasutjainkat, ahelyett, hogy mezőgazdasági ipart teremtettünk volna, ma itt állunk abban a helyzetben, hogyha egy rossz teimés jön, bekövetkezik az ország gazdasági egyensúlyának megbillenése, dacára a szanálási javaslatoknak és akkor, legyen bár nekünk itt járadékkoronánk vagy bármiféle pénzünk, kénytelenek vagyunk ezt a külföld Ítélete alá bocsátani. A járadékmárka gondolata az, hogy a németek nincsenek a külföldre rászorulva, az a pénz belföldi pénz, amely külföldre csak nagy nehézségekkel juthat ki, sőt ugy tudom, hogy a külföldre siboiókkal szemben bizonyos retorziókat is alkalmaznak. Azt mondották, hogy alapos a magj^ar mezőgazdaságnak az ellenálló képessége ! A nagybirtokot is sokszor emlegetik. Nézzünk egyszer ezeknek a dolgoknak szemébe. Most jelent meg egy kis füzetecske, Konkoly-Teghe Sándor dr., aki szakértője ezeknek a dolgoknak, irta meg, hogy Oroszország kezd lábrakapni, tehát az a krizis, amelyről folyton szólnak a szakértők, rohamléptekkel közeledik. (Kiss Menyhért : Kiknek a szakértői ?) A statisztikában nincs se ennek, se annak szakértője. Hogy a világ búzatermése mennyi, azt nem lehet se fajvédő, se zsidóalapon, csak egyféle alapon, a kétszerkettő négy alapján számítani ! (Rupert Rezső : A statisztika is sokféle !) Ezzel szemben itt már megállapította egy t. képviselőtársam és barátom, hogy a nagybirtok, tehát a legjobb helyzetben levő birtokok — mert én tagadom, hogy a kisgazda jobb helyzetben volna, mint a nagybirtokos, csak bizonyos alkalmakkor van jobb helyzeteben, amikor az adófizetésben tolják előre, de egyébként a mezőgazdaságban egységes konjunktúrák vannak — több nagy uradalomnak pontosan felvett számadásai alapján ez a kedves barátom megállapította, hogy szembeállítva az 1913. évi eredményeket az 1923-as terméseredménnyel — pedig 1923 nagyon jó esztendő volt, 1913 pedig normális, a tavalyi búzatermésünk rekordtermés volt búzában egy métermázsával, gumósokban pedig 15 métermázsával több termett, mint 1913-ban, az uradalmak aranyért ékben csak 50%-át tudták* produkálni annak a tiszta jövedelemnek, amit 1913-ban produkáltak. Volt köztük olyan uradalom is, amely csak 36%-ot produkált. Mi volt ennek az oka ? Elsősorban az, hogy a mezőgazdasági cikkek elérhetik ugyan az aranyparitást, de azok