Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 192á. évi április hó 16-án, szerdán. 359 ezidőszerint 800 milliárd papirkoronáva! adósa a jegyintézetnek, vagyis a közönségnek, a német minta szerint váltsa ki ezt a 800 milliárdnyi tartozást azáltal, hogy ennyi papirkoronát kivon a papirpénzforgalombói. Ennek a 800 milliárd papirkoronának ezidőszerinti értéke körülbelül 50 millió aranykorona. A felállítandó földkoronabank 50 millió aranykoronát a jegyintézetnek ad, ezzel törlesztve van a magyar állam tartozása és a jegyintézet kivonja a forgalomból azt a 800 milliárd papirkoronát, amely túltelítvén a forgalmat, értéktelen, az államnak pedig adóssága, így az első lépésre bedobunk a jegyintézetbe, amelynek tovább kellene fennállania, 50 millió aranyértéket reprezentáló földkoronát s ez a földkorona magának a jegyintézetnek kezébe kerül be, onnan a kommerciális életbe, a bank és ipari életbe menne át, mint aranyérték s megtér mékenjdtené azt 2—3 hónapon belül. Tehát nem vonjuk el az ipari és bankélettől a tőkéket, ellenkezően, magunk is koncedáljuk azzal a körülbelül 50 millió aranykoronát reprezentáló értékkel, amely mint kommerciális hitel kint van a magyar kommerciális életben, ezzel mi első lépésre bedobandónak tartunk ujabb 50 millió aranykorona értéket, hogy azt üzemképesebbé, lendületesebbé tegyük. 50 millió aranykorona tehát bekerül a földkoronabankba, a jegyintézet-, hez azért, mert ennyivel tartozik az állam a jegyintézetnek. Most a "jegyintézetnek lesz 50 millió földkorona a birtokában, azonkivül megmarad a többi papírpénz is, ami körülbelül 800 milliárdnak felel meg, egy defláció következik be, amely egészséges mértékben fogja a gazdasági életet érinteni és amely inflációs részében abszolút megbizható, mert hiszen aranyértéket hoz be. Egy szoliditást hoz be tehát ez a megoldás az egész gazdasági életbe. Most a 300 millióból 50 ment oda, 250 millió maradt külön, ezt a 250 milliót a földkoronabank rendelkezésére bocsátja a kormánynak, hogy azt a szanálási akciót keresztülvihesse, amely szanálási akciót most 250 millió aranykoronával akar keresztülvinni, amit külföldről akar behozni. Mielőtt a továbbiakra áttérnék, meg kell világítanom önök előtt a szerkezetet. A szerkezet, felfogásom szerint, a következő lenne. A 300 millió aranykorona értékből — a németországi példát véve alapul — 50—50%-át az ipar, kereskedelem, másfelől a mezőgazdaság juttatták. Ezzel szemben én egy másik arányt javasolok, tudniillik azt javasolnám, hogy miután Magyarországon a magyar földnek, a magyar ingatlan vagyonnak — a házakat nem nézve — összértéke 7*2 milliárdra van véve, a magyar nemzet a bruttó összvagyont 20 milliárdra teszi — a mai viszonyok között nem sokra, 7 milliárdra van becsülve a magyar föld értéke, a házbérek értéke 4% milliárdra van becsülve, a magyar ipar, a magyar részvénytársaságok vagyona 1 milliárdra, a bánya- és kohóvállalatok értéke ebben az 1 milliárdban 200 millióra, a kereskedői vagyon értékét momentán becsléssel sem lehet megállapítani, mondom azért, mert az arány ilyen, a következő propoziciót tenném. A 300 millióból 200 millióval terheltessék meg a magyar föld, ez a 200 millió még mindig nem teszi ki 3%-át a magyar föld összértékének. Németországban 4%-os megterhelésről volt szó. Marad 100 millió aranykorona. A másik 100 millió aranykoronát fizessék be a következő tényezők : a házbirtok, amely úgyis meg van terhelve, csak 40 millióval terheltessék meg, ami a magyarországi összes házak értékének csak 1%-át reprezentálja, tehát csak 1%-os évi uj megterheléssel állunk elő a házak kontójára. A magyarországi részvénytársaságoknak tőzsdére bevezetett része értékben 1924. évi január 28-án a bécsi kedvezőtlen paritás és a magyar statisztikai hivatal kimutatásai szerint 1"2 milliárdot reprezentál. Nagyon természetes igen t. uraim, hogy Magyarországon még töméntelen részvénytársaság van, amelynek vagyona van, de a tőzsdére még nincs bevezetve, úgyhogy nyugodtan lehet azt állítani, hogy Magyarországon másfél milliárd svájci frank értéket reprezentál ez a vagyon. Az a véleményein, hogy miután ez a vagyon a jövedelmezőség szempontjából sokkal mozgékonyabb, mint a birtok, ennek következtében itt nem a 3%-os r

kulcsot kell venni, hanem magasabb kulcsot. Állittassék be — mondjuk — egy 5%-os kulcs, amely esetben szükség van épen 50 millió korona megterhelésre. A bejegyzett kereskedők és iparosok vagyona szintén reprezentál bizonyos értéket ; azok vagyonát is meg lehet egy kis százalékkal terhelni, és tőlük legalább tiz-tizenöt milliós hozzájárulást kiszorítani. A részletekről felesleges most tüzetesebben beszélnem. Nyilvánvaló tehát, hogy játszva, minden nagyobb megterhelés nélkül össze lehet hoznunk 300 millió aranykoronás garanciát a felállítandó Földkoronabank számára. Állittassék fel — azért említek terminusokat, mert így világosabb lesz a magyarázat — a Földkoronabank 1926 július 1-én. Ezen a napon a Földkoronabanknak 300 millió aranykorona értékű vagyona van, követelésben. Ezt a 300 milliót — amint már mondottam — az utolsó fillérig az államnak szolgáltatja át, 1925 december végéig, másfél esztendőn keresztül nem történik egyéb a magyar adósok részéről, mint az, hogy félévenként befizetnek 6%-ot, amely fizetést azért teljesitik, hogy a rezsiköltség fedeztessék, és hogy ez a banknak reszkirul adassék arra az időre, amikor megkezdődik a törlesztés. Itt van az első lényeges eltérés a német rendszertől. T. i. a mi felfogásunk szerint 1926 január 1-én minden adós köteles befizetni az egész tartozás 12%-át, vagyis — számokban mondom az összeget, mert igy világosibban jön ki — 1926 január 1-én 25 millió válik esedékessé, amit a 300 n illióból be kell fizetni. Ez végtelenül kicsiny összeg, amelyet nem érez meg senki. 1926 jiilius 1-én be kell fizetni 50 millió aranykoronát, tehát vala^ ivei nagyobb tételt, de mivel akkor már a mezőgazdasági életben meg vannak a termelési eredmények, nem lesz nehéz ennek az összegnek a befizetése, úgyhogy igy 1926 folyamán a 300 millió földkoronatőkéből 75 millió arany ért éket a közönség már befizetett. Marad 225 millió földkorona, amelynek a fedezete, mint követelés, megvan a magyar vagyonon. De van egyúttal a Földkoronabanknak 75 millió korona értékű aranykészlete is, mert a befizetett differenciát arannyá kell átváltoztatni. A részletekről nem kívánok beszélni, de szakemberek előtt világos, hogy miképen lehet ezt csinálni. NAPLÓ XXIII. 48