Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

338 À nemzeigyülés 279. ülése 1924. adózás az ország lakosainak teherviselő képességével arányos és egyenlő legyen. Mégis, mikor a kormány tervezetét nézzük, amikor nézzük azt' a kimutatást, amely költségvetésül szolgálna, azonban csak karrikaturája a költségvetésnek, akkor azt látjuk, hogy a magyar adózási rendszerben folytatódik továbbra is az az aránytalanság és igazságtalanság, amely eddig is jellemezte a mi adózási rendszerünket. Képviselőtársaim rámutattak a közvetlen adók egész tömegére, amelyek igazságtalanul sújtják azokat a társadalmi rétegeket, amelyek csak a két kezük munkájára vannak utalva. Én most rá akarok mutatni a földadóval kapcsolatban is a jelentkező igazságtalanságokra. Amikor a földadó kérdéséről beszélek, a társadalmi rétegeket kategorizálom. Nem ugy csinálok, amint az igen t. túloldal szokta, hogy a mezőgazdasági népesség fogalma alá vonja a legutolsó napszámostól az ezerholdas nagybirtokosig mindazokat, akik a mezőgazdasággal valamilyen vonatkozásban vannak. Én most a földadó szempontjából csak a kisbirtokosokat nézem és igy akarom megállapítani azt, hogy a földadó ezt a társadalmi réteget is kegyetlenül sújtja. A kataszteri felvételekből indulok ki, amelyeknek hibás voltát szóvátettem már itt akkor, amikor a földadó kérdését tárgyaltuk itt és az adó buzaparitásban állapíttatott meg. Amit mondottam akkor, azt mondom most is, hogy a kataszteri felvételek között óriási aránytalanságok vannak, és pedig a kisbirtok hátrányára. Óriási aránytalanságok történtek a kataszteri felvételek alkalmával, amelyek azóta sem reparáltattak. Ez az aránytalanság jelentkezik itt ezekben a költségvetésnek nevezett számsorokban is, amikor a földadót félévenként 33 millió koronában állapítják meg. Anélkül, hogy statisztikai adatok volnának erre nézve ebben a pillanatban kezeim között, állitom régi statisztikai adatok alapján, hogy a kisbirtok ennél a 33 millió koronát kitevő félévi adófizetésnél aránylag sokkal jelentékenyebb megterhelést vállal, mint amilyet vállal a nagybirtok. Nem vagyok túlságos hive a nagybirtokrendszernek. (Gr. Hoyos Miksa : Azt tudjuk !) Amint méltóztatnak tudni, ezt a felfogást kifejezésre juttattam nemcsak egy-kétszer. Ez a szempont indit arra, hogy ebben a kérdésben majd a Erogressziv adórendszer megvalósitására nézve atározati javaslatot is terjesszek elő és igy elviselhető terhet vállaljon a kisbirtok. Én ugyanis látom azt a veszélyt, amelyre talán már első beszédemben hivtam fel az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét, amely rövidesen jelentkezni fog a kisgazdaságok körében, mert a mezőgazdasági termelés hanyatló korszaka következik be rövid idő múlva. Oroszország ugyanis termeivényeivel nem marad örökké izolálva az európai piacokon. Az európai piacok lassanként megtelnek mezőgazdasági termeivényekkel s akkor következik be a mezőgazdaságban az a katzen

jammer, amelyet a mezőgazdaság a 70—80-as években átélt és ezt a katz en jammert, különösen akkor, ha a kisbirtokok vannak túlságosan aránytalanul megterhelve, elsősorban ezek fogják megérezni. De a földreformtörvény alapján is keletkeztek egyes kisbirtokok, amelyek gazdái meglehetősen művelik is a kis földet, de nincsenek teljesen beinstruálva és igy találja őket a válság, am elv felév* április hó 16-án, szerdán. tétlenül be fog következni a magyar mezőgazdaságban. És ekkor isirét jön az óriási jelzálogmegterheltetés és következik a kisbirtokok tönkretétele. Hogy ezt elkerülhessük, a következő határozati javaslatot terjesztettem elő : »Utasitsa a t. Nemzetgyűlés a pénz ügy minister urat, hogy sürgősen készitsen és terjesszen a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot, amely megvalósítsa a földadónál a progressziv adózást.« Módot akarok adni ezzel a javaslattal képviselőtársaimnak, azoknak, akik a kisgazdák érdekében hosszú időkön keresztül a progressziv adózás gondolatának alapján állottak, hogy ezt a felfogásukat érvényesíthessék és hozzájárulhassanak a kisbirtok megerősitéséhez és remélem, hogy képviselőtársaim e határozati javaslatomat megszavazzák. A szanálási javaslat a közvetlen adó formájában a mezőgazdasági népesség egész tömegét súlyosan érinti, Üres frázis, ami az adózással kapcsolatosan a túloldalról elhangzott, hogy könnyű beszélni azoknak, akik nem fizetnek adót, de mindenképen hangsúlyoznunk kell, hogy valóban az is. Mert a munkás is, akármilyen szerényen él is, kénytelen súlyos közvetett adó formájában hozzájárulni az államháztartás kiadásaihoz. Már most ha e megállapításunk helyes, mint ahogy kétségtelenül helyes, törekedni kell arra, hogy ez a társadalmi réteg a reá rótt kötelezettségeknek meg is tudjon felelni. Én ebben a tekintetben nagyon sok szót emeltem, még mielőtt szanálási javaslatokról beszélgettünk volna, nagyon sok szót emeltem a mezőgazdasági munkások érdekében, és nagyon szomorú jelenség, hog}'" szavaim nem találtak visszhangra a túloldalon, nagyon szomorú jelenség, hogy súlyos adatokat sorakoztattam fel igazságom bizonyítására akkor, amikor még nem tudhattuk, hogy ily súlyos adózás fogja terhelni a mezőgazdasági munkásságot, amikor még nem beszéltünk arról, hogy ötven aranykoronát kell kiizzadnia fejenként átlag az ország lakosságának, és a t. túloldal nem vette figyelembe e felszólalásokat. Vádolom a kormányt és a t. kormányt támogató túloldalt, hogy ezeket a felszólalásokat nem vette figyelembe s a mezőgazdasági munkássággal, a mezőgazdaság e páriáival szemben nem teljesítette kötelességét. Hol vannak a nagyvonalú szociálpolitikai intézkedések és alkotások, amelyek egyedül teszik lehetővé, hogy e mezőgazdasági munkásság a reá rótt terheket képes legyen elviselni? Hol vannak a nagyvonalú szociálpolitikai intézkedések, amelyek a gyermekhalandóságot e társadalmi rétegnél csökkentik, amelyek lehetővé teszik, hogy e társadalmi réteg is emberhez méltó életet éljen? Sokszor szomorúsággal állapitottam meg a tényt, hogy a magyar törvénytárban szociálpolitikái törvényalkotásnak nyoma sincs, mert nem tudom szociálpolitikai törvényalkotásnak nevezni azt az egyedül létező törvényt, amely gazdasági cseléd segélypénztár néven ismeretes, és amely csak néhány ezer korona évi költségvetéssel dolgozik. Én épugy látom a falu népét, mint akik ott élnek közöttük, mert hosszú éveken át, életem javát ott töltöttem, együtt dolgoztam, kinlódtarr, szenvedtem velük, hosszú időn keresztül, anig hivatásom el nem szólított. Láttam a nyomort, kint, szenvedést, an it e társadaln i réteg elszenvedés átél, és különösen fáj a kőző

1--