Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

338 A nemzetgyűlés 279. ülése 19k ben fizeti sem ma, sem azelőtt gazdasági munkásait, hanem kiszámitja, hogy mennyi búzát fizetett volna a napszámért és annak értékét fizeti ma is. Mikor ezek a kijelentések elhangzottak, akkor az igen tisztelt képviselő ur idenézett a baloldal felé. Elismerjük, hogy vannak olyan komolyan gondolkozó nagybirtokosok, akik az Erdélyi képviselő ur által emiitett módon fizetik a munkabéreket ; nem is azok ellen keltünk mi eddig sem ki, akik tisztességesen fizetnek a mezőgazdasági munkásoknak, hanem azok ellen, akik kihasználják a kedvező konjunktúrát, amelyet a közgazdasági viszonyok nekik nyújtanak és kizsarolják a mezőgazdasági munkásokat. Erdélyi képviselő ur, nincs túlságosan feljogosítva arra, hogy országos szempontok szerint megállapításokat tegyen, mert a tények beszélnek a megállapítások helyett. Én az adatok birtokában számszerint igazolhatom, hogy a mezőgazdasági munkabérviszonyok tekintetében igenis nagy bajok vannak. Egy képviselőtársam tegnap kiáltotta közbe, hogy az ő uradalmában nem 6—7000, hanem 10.000 korona napszámot fizetnek ezidőszerint. Én mielőtt adataimat elmondanám, felhivom az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét arra a körülményre, hogy a földmivelésügyi minister a háború előtt rendszeres évi kimutatást közölt a mezőgazdasági munkabérek atlagáról évszakonként, járásonként és összesitve megyénként az egész ország munkabérviszonyairól. Átnéztem az egyik legrosszabb esztendőről az 1901-es évről szóló kimutatást és megállapitottam, hogy a tavaszi napszám ellátás nélkül a mezőgazdasági munkáknál megyénként 1 korona 40 fillér és 1 korona 50 fillér között ingadozott ; és megállapitottam azt is, hogy az akkori búzaárak mellett egy métermázsa búzáért 13-4 napot kellett dolgozni. 13*4 napot kellett akkor a mezőgazdasági munkásnak dolgoznia, hogy 1 q búzának értékét megtudja keresni. Ha most csak azt az egy tényt nézzük, ametyet igen tisztelt képviselőtársam közbekiáltott, hogy ő nála 10.000 koronát fizetnek naponta, könnyen megállapíthatjuk, hogy 10.000 korona napszám mellett a mezőgazdasági munkásnak azért, hogy egy q búza árát meg tudja keresni, pontosan 30 napot kell dolgoznia ; tehát a duplájánál is többet kell dolgozni annak, amenynyit 1901-ben, az egyik legrosszabb mezőgazdasági esztendőben dolgoztak tavaszi napszámban a mezőgazdasági munkások. Ha még ez volna az egész országban az állapot, hogy csak 30»napot kellene dolgozniuk a mezőgazdasági munkásoknak 1 q búzáért, akkor még tűrhető volna az az állapot ; amint azonban a kezemben lévő statlsz tikai kimutatások igazolják, vannak helyek, ahol 50—60, sőt több munkanapot is kell dolgozniuk a mezőgazdasági munkásoknak, hogy egy q búzát meg tudjanak keresni. Ha még tekintetbe vesszü kazt, hogy a búza nem érte még el az aranyparitást és tekintetbe vesszük azt, hogy bizonyos iparcikkek az aranyparitáson jóval felül állanak, akkor tisztában lehetünk azzal, hogy mit jelent a mezőgazdasági munkások életében ez a munkabér : teljes lerongyolódást, teljes elszegényedést. Igaza volt tegnap Dénes t. képviselőtársamnak, amikor azt a kijelentést tette, hogy olyan nyomorúságos viszonyok között még nem éltek ebben az országban a mezőgazdasági munkások, mint :

. évi április hó 16-án, szerdán. amilyen viszonyok között élnek ezidőszerint. Amikor végezni akarok Erdélyi képviselőtársam és mindazok felszólalásával, akik a mezőgazdasági munkáskérdést érintették a vita folyamán, felhivom az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét erre a szomorú ténykörülményre. Mert ne méltóztassanak megnyugtatni lelkiismeretüket azzal, hogy a mezőgazdasági munkabérek megállapítására vonatkozólag megszavaztunk egy törvényt, — amely azonban a valóságban nem jelent semmit, mert a munkabéreket nem állapltja meg, mert nem kötelező a munkabérmegállapitás — hanem kövessen el a nemzetgyűlés mindent arra nézve, hogy ennek a legmagyarabb társadalrri rétegnek megélhetését megjavítsa, ennek életét valóban emberivé tegye. Hogy ezt megkönnyítsem, erre nézve határozati javaslatokat fogok beterjeszteni. Ezek után rátérek rövid mondanivalómra a szanálási javaslatokkal kapcsolatban. A kormány, amely ezt a törvényjavaslatot ide hozta, bizalmat kér a mi részünkről. Ha a kormány közel három évi ténykedése okot szolgáltatott volna arra, hogy bizalommal tekinthessünk működése elé, mi volnánk azok, akik készséggel bocsátanánk a kormány rendelkezésére minden eszközt, módot és lehetőséget, hogy ezt az országot a gazdasági konszolidáció útjára vezesse. Ámde halvány reménysége sincs annak, hogy ebben az országban máskép történjenek bizonyos dolgok, hogy gazdasági vonatkozású kérdések másképen rendeztessenek, mint eddig. Már pedig a nemzetgyűlés tagjai akár jobboldalon állottak fel a javaslat védelmére, akár a baloldalon állottak fel annak megkritizálására, mindenütt egyöntetüleg megállapították azt a szomorú tényt, hogy ez a kormány helytelen pénzügyi és gazdasági politikát folytatott. Emlékeztetem az igen t. Nemzetgyűlést első Indemnitási beszédemre, emlékeztetem azokra a szavakra és figyelmeztetésekre, amelyek e padsorokból az inflációs és deflációs politikával kapcsolatban elhangzottak, emlékeztetem azokra a határozati javaslatokra, amelyeket a gazdasági politika kérdéseiben erről az oldalról beterjesztettünk. Mi nem vagyunk finánckapacitások, nem vagyunk pénzügyi zsenik, pénzügyi és gazdasági téren nem vagyunk szaktekintélyek, de azt mégis láttuk, tudtuk, — hiszen a példa előttünk állt, — hogy igenis, lehet papirból is aranyat csinálni s ha a kormány az inflációt befektetésekre használta volna, fel, arannyá változtathatta volna a papirost. Ámde ami infláció eddig jelentkezett a pénzügyi politika terén, az mind kizárólag IT produktiv kiadásokra fordíttatott. Hányszor tettük itt szóvá — hivatkozom mindjárt első belépésünk alkalmával elmondott beszédeinkre, — hogy fogjon hozzá a kormány a nagyvonalú gazdasági politika kiépítéséhez és folytatásához, hányszor felhívtam én magam Is az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét arra a közgazdasági hátrányra, amely abban jelentkezik, hogy utaink járhatatlanok, csatornahálózatunk kiépítése jóformán meg sem kezdődött s az ár viz és a talaj viz tönkreteszi a mezőgazdaságot. Hányszor szólottunk ezekről a kérdésekről és figyelmeztettük a kormányt, csináljon inflációs politikát és használja fel ezt nemzetgazdasági szempontból ennek az országnak előbbrevitelére ugy, mint felhasználta Ausztria és Németország. S valahányszor felmerült a szanálási gondolat, —