Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

.A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. 325 népére kedvezőek s mégis mi, az ország dolgozó népének képviselői, mindig tartózkodtunk attól, hogy Trianonra, mint jogforrásra hivatkozzunk, s követeljük az ország dolgozó népének számára azokat az előnyöket, amelyeket a magyar törvénytárba becikkelyezett békeszerződések előirnak. Fájó, érzékeny pontnak tartottuk ezt s egyrészt azért nem érintettük, másrészt pedig ugy gondoltuk, hogy ilyen veszedelmek között, ilyen megpróbáltatások után az ország népének ahhoz, hogy megértse egymást, nem szükséges a külső beavatkozás, nem kell a külső tanácsadás. Azt hittük, meg fognak bennünket érteni, azt hittük, hogy ha minket nem értenek is meg, megértik azt a korszakot, amelyben élnek és mindazt, amit a trianoni békeszerződés a munkásság javára előir, önként, belső elhatározásból megértésből nyújtani fogják. Sajnos, hogy ebben csalódtunk. S ha már itt tartunk, ha a kormány kényszerítő okok nélkül újból megerősitette Trianont, ha újból elismerte Trianon létjogosultságát — ismétlem és hangsúlyozom : minden különösebb kényszerítő ok nélkül — akkor mireánk nézve is megszűnt az az önként vállalt kötelesség, hogy mi bizonyos regarde-dal ettől a kérdéstől tartózkodjunk. (Reisínger Ferenc : Ugy van !) T. Nemzetgyűlés ! Az 1921. évi XXXIII. tcikk cikkelyezi be a trianoni békeszerződést. Mi akkor, annak az első nemzetgyűlésnek nem voltunk tagjai, ott tehát álláspontunkat nem fejthettük ki. Ennek szüksége most sem forog fenn, mert hiszen befejezett tények előtt állunk. Citálom a békeszerződés 76. §-át, amely a következőképen szól (olvassa) : »A volt osztrákmagyar monarchia területeinek egyik lakosát sem lehet zavarni vagy zaklatni, sem amiatt a politikai magatartása miatt, amelyet az illető 1914. évi július 28. napjától kezdve az emiitett területek állami fenhatóságának végleges elismeréséig tanusitott, sem pedig állampolgári viszonyainak a jelen szerződés alapján való rendezése miatt.« Ezt a törvényjavaslatot 1922. évi július hó 22-én hirdették ki, ettől kezdve szerves része a Corpus Jurisnak, tehát törvényereje van és mi most — mint ismétlem és ismételten hangsúlyozom —• arra való tekintettel, hogy a magyar kormány Trianont másodszor kényszer nélkül is elismerte, ehhez a törvényszakaszhoz, ehhez a 76. cikkelyhez ragaszkodni fogunk. Követelni fogjuk ennek a cikkelynek végrehajtását, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) követelni fogjuk azt, hogy ennek a 76. §-nak rendelkezéseit érvényesítsék azoknak javára, akik még mindig a politikai üldöztetés áldozatai ; követelni fogjuk, hogy a politikai üldözöttek előtt nyissák ki a börtönajtókat, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a megszégyenítő, a külföld előtt erre a nemzetre csak gyalázatot hozó internálótábort oszlassák fel és azokat a szerencsétlen embereket, akik innen a fehér terror elől és a politikai üldöztetések elől elmenekültek, akik itt hagyták családjukat, múltjukat, exisztenciájukat, kenyerüket, mindenüket ; bántalom nélkül engedjék haza családjukhoz. (Graeffl Jenő : Igaz ember nem menekül, csak a bűnös ember ! Az igaz ember itthon marad I —• Rupert Rezső: Hány igaz embert löktek a Duna fenekére ! —• Nagy zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Reisinger Ferenc : Aki a kommün alatt elmenekült, az is mind gazember volt ?) Reisinger képviselő urat figyelmeztetem, hogy tartózkodjék a közbeszólásoktól. (Édes Antal : Azokat fel akarták akasztani!) Propper Sándor : Graeffl t. képviselőtársam lekötelezett azzal, hogy közbeszólásával alkalmat adott nekem arra, hogy kijelentsem : Somogyi Bélát és Bacsó Bélát én igaz embereknek ismertem, és örökkön-örökké sajnálni fogom — és sajnálhatja mindenki, —• hogy a Duna elől nem menekültek ki az országból és nem mentették meg életüket önmaguknak és a társadalomnak, és nem kímélték meg az országot ettől a szégyentől és gyalázattól. (Édes Antal : Hát Návay és a két Hollán, nem voltak igaz emberek ? — Esztergályos János : Egyik gazság nem menti a másikat ! —• Rupert Rezső : Fehér gazság, vörös gazság mindegy ! — Édes Antal : Igaz, de a Hollánokról és Návayról sohse beszélnek ! —• Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Reisinger Ferenc : Az ő gyilkosaik elnyerték büntetésüket !) Reisinger képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni ! (Szeder Ferenc : Az ő gyilkosaikat felakasztották, ezek pedig szabadon járnak !) Szeder Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Édes Antal : Mindig egyoldalúan állítják be a dolgokat !) Édes Antal képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Reisinger Ferenc : Miért nem büntetik meg a gyilkosokat ? Egyik is gazember, másik is !) Reisinger képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. (Szeder Ferenc : Hát mit csináljon ? Ezt meg kell mondani !) Szeder Ferenc képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. —• Rothenstein Mór : Mire valók a törvények, ha nem alkalmazzák őket ?) Rothenstein képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Esztergályos János : Nem is tudtam, hogy Édes Antal ilyen nagy ébredő !) Csendet kérek, képviselő urak ! (Édes Antal : Én csak pártatlanságot kérek ! —• Rupert Rezső : Tisztelteti Nagy Ferenc ! —• Édes Antal : Magát már sokan megtisztelték ! — Derültség jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Követeljük, hogy a rendőri hivatalok előtt sorakozó jelentkező emberek elmehessenek munkahelyükre és produktiv munkájukat folytathassák. Mindezt követelni fogjuk ennek a törvényjavaslatnak, illetőleg ennek a békeszerződésnek 76. §-a alapján, melyet eddig nem firtattunk, amely azonban benne van a magyar törvénytárban és kötelező erővel, kötelező hatállyal bir. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Követelni fogjuk, nemcsak mint jogot, követelni fogjuk nemcsak mint esedékes kötelességét a kormánynak és a magyar államnak, hanem követelni fogjuk, mint az ország szanálásának egyik feltételét is. ( Ugy van I a szélsőbaloldalon.) i T. Nemzetgyűlés ! Méltóztatik elhinni, hogy lehet szanálni, lehet gyógyitani, lehet gazdaságilag talpraállitani az országot anélkül, hogy a lelkeket kiengeszteljék ? (Rupert Rezső : Eddig azt hitték!) Hát nem méltóztatik látni eddigi magatartásukban, eddigi eljárásukban valami vonatkozást a mostanig bekövetkezett összeomlásokkal ? Nem méltóztatnak arra gondolni, hogy ez a sorozatos összeomlás, ez a sok, egymást követő gazdasági 43*