Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. 317 ftem lehet kormányozni egy olyan nemzetet, amelyre olyan szenvedések várnak, mint amilyenek ebben a javaslatban terveztetnek. Én ezekből a szempontokból kiindulva a javaslatot nem fogadom el, következetesen azonban eddig elfoglalt álláspontomhoz, azokból az okokból, melyeket bátor voltam előadni, a magam részéről nem fogok soha akadályt gördíteni, \iogy a kormány teljes erejével próbálja meg azt a szanálást, amit ezen javaslatokban tervezett. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Propper Sándor : Az előttem szóló igen t. Rassay képviselő ur beszéde folyamán emlitést tett a törvényjavaslatok tárgyalásának határidejéről, és illogikusnak minősitetteaz ellenzéknek azt az eljárását, hogy nem helyesli ugyan magát a törvényjavaslat-komplexumot, nem járul hozzá mindazokhoz, ami ezekben a törvényjavaslatokban foglaltatik, de azért nem vállalja a felelősséget, hogy a törvényjavaslatok határidőre törvényerőre ne emelkedjenek. Ezzel szemben meg kell állapitanom a következőket : Egyetlenegy oly kijelentést sem hallottam, egyetlenegy ellenzéki párt vagy csoport részéről sem, amely obstrukciós szándékot árult volna el. Sem a szociáldemokrata párt, sem a Kossuth-párt, sem a távolabb jobbra ülő ellenzéki párt részéről nem történt sem olyan kijelentés, sem olyan cselekmény, amely ezt a határidő kérdését indokolttá és jogosulttá tenné. (Zaj.) Én később még rá fogok térni és ki fogom fejteni az okokat, melyek az ellenzék számára lelkiismereti kérdéssé teszik azt, hogy ezeknek a törvényjavaslatoknak tárgyalásánál ne engedje magát kergetni, ne siessen vele, hanem amennyire lehetséges, alapos munkát végezzen. (Egy hang jobb felől : Ez helyes I) A szuverenitás kérdését is emiitette Rassay képviselő ur, és megállapította, hogy a szuverenitásnak az a sérelme, amely ezekben a javaslatokban jelentkezik, de jure alapot kap a trianoni békeszerződésben. Ez igaz. De nem tudom azért aláírni azt a tételt, hogy újra és újra meg kell állapítani ennek a szuverenitás megsértésének jelenlétét, mert az ilyen kérdést, mely egy országot, szuverenitását sújtja, nem élénkíteni kell. Megvan kétségtelenül a trianoni békeszerződésben és ezekben a törvényjavaslatokban élénkítve van, újra alá van festve, újra alá van támogatva, tehát épen az ellenkezője annak, amire emberi felfogás szerint törekedni kellene. Ezt a kijelentést az én részemről ne méltóztassék irredentizmusnak tekinteni, mert hiszen épen mi voltunk azok, akik kezdettől fogva azon az állásponton voltunk, hogy ha már beleestünk a szerencsétlenségbe, akkor ennek a konzekvenciáit okosan és belátóan kell viselni. De erre is vissza fogok még térni. Nem tudom megérteni a kormánypárt türelmetlenségét, (Graeffl Jenő : Mindig meghallgatjuk szívesen az okos beszédet !) nem amit most itt, hanem az eddigi tárgyalások alatt tanúsított és amely odakonkludál, hogy ezeket a törvényjavaslatokat gyors tempóban kell törvényerőre emelni, és rossz néven veszi az ellenzéktől, hogy annyira merész és bátor, hogy ezeket a törvényjavaslatokat bírálni meri. (Erdélyi Aladár : Objektív, komoly kritikát örömmel hallgatunk !) Nem gyermekjátékról van szó. »Törvényjavaslat az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról«, »törvényjavaslat a francia hitelezőkkel kötött megegyezésről«. »Törvényjavaslat a magyar nemzeti bank létesítéséről és szabadalmáról«. »Törvényjavaslat az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő belső kölcsönről.« »Törvényjavaslat az Olasz Királysággal 1924. évi március hó 27-én kötött pénzügyi egyezmények és megállapodások becikkelyezéséről«. Ezenkívül egy csomó melléklet, jelentés, jegyzőkönyv, pénzügyi bizottsági jelentés. Súlyra is tekintélyes summa ez és ha az ellenzék a maga kötelességét hiven és lelkiismeretesen akarja teljesíteni, egészen természetes, hogy ilyen súlyra is tekintélyes, kilószámra kiadott munkaanyagon nem teheti túl magát órák, vagy napok alatt. A türelmetlenség egyik jele az, hogy a javaslatok még ki sem voltak nyomva, még kézben sem voltak és az egyesitett bizottság nem is tárgyalta még azokat s a kormánypárti sajtóban és a kormánypárt részéről máris felhangzottak azok a gyanúsítások, és azok a különböző kijelentések, (Erdélyi Aladár : Nincs is kormánypárti sajtó !) hogy az ellenzék így obstruai, ugy obstruai és meg akarja akadályozni, hogy ezek a fontos törvényjavaslatok határidőre törvényerőre emelkedjenek. Én ezt az álláspontot ,— nem tehetek róla —• nem tudom akceptálni. Áttanulmányoztam ezt a nagy csomó iratot, de sehol egyetlen betűvel még csak allúziót sem találtam arra vonatkozólag, hogy ezeknek a törvényjavaslatoknak törvényerőre emelése valami határidőhöz volna kötve. Ha a terminus önkényes igy formailag, lehet, hogy lényegileg nem önkényes, lehet, hogy ennek a megszabott —• még mindig azt állítom, hogy önkényesen megszabott — terminusnak van némi létjogosultsága. Ebben az esetben azonban nem az az eljárás helyes módja, hogy az ellenzéktől gyorstalpaló munkát követelnek, hanem az, hogy ilyen fontos törvényjavaslatokat megfelelő időben kell a nemzetgyűlés rendelkezésére bocsátani, hogy azokat megfelelő módon tanulmányozhassa, összehasonlíthassa, következtetéseket vonhasson le és alapos bírálat alá vonhassa, ha ezt szükségesnek látja. (Erdélyi Aladár : Nem a kormány a hibás ! — Esztergályos János : Persze, az ellenzék a hibás ! — Erdélyi Aladár : Az sem !) Az ilyen kívánalom a túlsó oldalról nemcsak kíméletlenség a nemzetgyűlés ama tagjaival szemben, akik bírálni szoktak és bírálni szeretnek, hanem egyenesen bünrecsábitás is. Bűnrecsábitást látok abban, ha a kormány és a nemzetgyűlés többsége ilyen törvényjavaslatokat, ilyen pénzügyi, gazdasági, külső és belső politikai komplexust napok alatt akar letárgyaltatni és napok alatt akarja törvényerőre emeltetni. Ez a kíméletlenség és ez a bünrecsábitás azt jelenti, hogy a kormány felületesen akar törvényeket hozatni, könnyelmű a törvényelőkészités munkájában. Könnyelmű, vagy autokrata. Harmadik eset nincs. Vagy könnyelmű abban a tekintetben, hogy nem ad kellő időt az ellenzéknek a törvényjavaslatok tanulmányozására, vagy pedig autokrata, a parlamentarizmusnak csak formailag híve, 42*