Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

298 A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. harcolnak a cseh elnyomatás ellen ? Ahol egy Juriga, aki valaha ezekből a padokból támadta a szegény magyar nemzetet, ma azt mondja ; Miért veszett ki a magyar népből a régi virtus, miért nem segitenek most rajtunk ? Bocsássák meg a multat, fogjunk össze, mert mi ezt nem birjuk. Hrl vannak a szegény rutének, akik 1919-ben és 1920-ban egyik küldöttséget a másik után küldték ide azzal, hogy ők Magyarországhoz tar­tozandónak vallják magukat. Mikor az első nem­zetgyűlés megnyílt, megjelent a folyosón egy rutén népküldöttség, amely követelte, hogy en­gedjük ide be, mert jogában van a rutén népet képviselni ezen a nemzetgyűlésen. S akkor is a további komplikáció kikerülése végett nem enged­tük be ide a ruténeket s ugyanakkor a székelyek által választott delegációt sem bocsátottuk be a nemzetgyűlésbe, mert féltettük a béketárgyalá­sok kedvező atmoszféráját. T. Nemzetgyűlés ! Ehhez a hazugsághoz tel­jesen méltó ezen hazugság továbbépítése, az, hogy Európában pedig ezentúl béke legyen. Békének nevezik a nyugati kultúrát habzsoló entente­hatalmak azt, amit mi —• szintén kulturemberek — rabszolgaságnak nevezünk. (Ugy van ! a közé­pen.) Nem békét faragnak, hanem a német és magyar nép rabszolgátartását készitik elő. Nem látom a kibékülés fehér galambját sehol ; látom, hogy fegyveres szerződéseket, katonai szerző­déseket kötnek nap-nap után a körülöttünk fekvők. Én ugy látom, hogy két nemzet ellen megy ez az egész játék : a szerencsétlen német és a szerencsétlen magyar nemzet ellen. (Igaz! Ugy van ! haljelől.) Méltóztattak itt emliteni, hogy lássuk Ausz­tria sorsát. Látom Ausztiia sorsát. Abban a pil­lanatban, amint az általuk hirdetett maszlagot, a népek önrendelkezési jogát igénybe akarta venni és csatlakozni óhajtott Németországhoz, megfogták Ausztriát és megfenyegették azzal, hogy megszállják a cseh-szlovakok és az olaszok által, mert ezt tűrni nem fogják. ígértek nekik kölcsönt. Ausztria is meghozta a maga áldozatát : lemondott arról, hogy Németországhoz csatla­kozzék. S megkapta a kölcsönt ; de ott is volt a nálunk oly gyakran emiitett Damokles-kard : a jóvátétel Damokles-kard ja. Ha méltóztattak ezt a kérdést áttanulmányozni, akkor méltóztattak látni, hogy Ausztria a jóvátétel fizetése alól csak­ugyan nincs felszabadítva, de viszont a másik irányban sem történt semmi tekintetben sem elhatározás és döntés. Miért ? Mert ez a jóvátétel az az ujabb Damokles-kard. S ha Ausztria meg merne még egyszer mozdulni és újból Németor­szághoz akarna csatlakozni, akkor jönne a jóvá­tétel kényszere. Ez az a hurok, az a mentőöv, amellyel az entente-beliek Ausztriát a kezükben tartják. De gondoskodtak arról is, hogy Ausztria és Magyarország között ne jöhessen létre már gaz­dasági egymásrautaltságunkból kifolyólag is va­lami barátságos szomszédi viszony. Így született meg a Burgenland kérdése. Szükségesnek tar­tották a két szomszédos nép között ezt a darázs­fészket is elültetni. Burgenlandért vér folyt, t. Nemzetgyűlés. Burgenlandot védték lelkes emberek, Burgenlandnál a magyar nemzetnek a bátorsági hulláma kerekedett felül (Ulain Ferene : De rövid időre !) és eredménnyel végződött. -, évi április hó 15-én, kedden. Sohasem fogom elfelejteni, mikor a Soprontól kelet felé vezető országúton állottam és katona­zenével vonult ki a háziezred. Én azt kérdeztem a parancsnoktól : ezredes ur, mit csinálnak, hova mennek ? Azt mondta nekem az ezredparancsnok, hogy megkoszorúztuk Széchenyi szobrát, gyö­nyörű beszédeket hallottunk, könnyeztek az emberek, sirtak, de mit tehettünk, oda kellett adnunk Sopront. És Sopron nem adatott át, Sopronnál tudott egy rést ütni a magyar nemzet és csodálatos, ez a megdönthetlen békeszerződés mégis megnyilt egy helyén, rá két évre, megsza­vaztuk itt, hogy Sopron Magyarország leghűbb városa. Eckhardt mélyen t. képviselőtársam az ellen­zéki oldalon és az igen t. túloldalon is többen a nacionalizmus zászlaját lebegtették meg ebben a vitában és én ugy éreztem, hogy ennek a gyönyörű gondolatnak felvetésénél talán nem vagyunk egy nézeten valamennyien. Én azt az uj nacionaliz­must a régi nacionalizmustól egészen elütőnek gondolom. Az uj nacionalizmus csak olyan lehet, amely másoknak se kívánja azt, amit maga végig szenvedett. Én nem tudnám a magyar naciona­lizmust sohasem ugy magyarázni, hogyha maj­dan a magyar nacionalizmus — amint meg fog történni —• mégis győzedelmeskedni fog, ezt más népekkel szemben ugy használja fel, hogy azokat elnyomja. Legyen nacionalizmus, minden népnek saját nacionalizmusa, de becsüljük meg egymást, férjünk meg egymás között és egymás mellett és akkor jöhet egy uj Középeurópa, amelynek jönnie kell és amelynek első szálai már most fonódnak : az elnyomottaknak láthatatlan szálai. Ezek a láthatatlan szálak azok között a népek között fonódnak, amelyek valaha ebben a terem­ben egymással szemben állottak és egymásban ellenfelet láttak. Ez a fátuma ennek a népnek, ez a nemezisünk minekünk is. Azokat a szá­lakat, amelyek egyszer itt adódtak és megvoltak, könnyelműen elszakítani hagytuk. Újból fonód­nak ezek a szálak s ebből fog az az uj Közép­európa felépülni, amelyhez nem lehet érzéke a nagy. ntent ! -nak, amelyet nem érthet meg egy népszövetség. Az a népszövetség, ahol a főhatal­maknak, a nagyhatalmaknak szupremáciája alap- . szabályszerűen biztosítva van, az a népszövetség ezt nem értheti meg. Ez nem a nagy tőkének és az álbékének a kérdése, ez egy talajból fakadó valóság, amely leküzdhetetlen és amelynek jönnie kell, nem azért, mert mi talán ezt meg tudnók csinálni, hanem mert jönnie kell. Azt mondotta az igen t. ministerelnök ur, rossz néven veszik most képviselőtársaim, ha a népszövetséget most támadják vagy támadjuk, amikor a népszövetség nekünk ilyen nagy szíves­ségeket tett mostanában. Hát a népszövetség, amelynek egyik főfeladata a békében lefektetett állapot feletti őrködés, nem veszi észre, hogy a békeszerződés a győzők részéről csak papirrongy­nak tekintetik ? A népszövetségnek még nem jutott eszébe a kisebbségek védelme tárgyában intézkedni ? A népszövetség nem tud arról, hogy a megszállott területeken megszüntetik az isko­lákat, rabolják a birtokot, kifosztják testvérein­ket, kiűzik az ottmaradtakat ? Népszövetség, te nagy alkotmány, miért nem látod ezt ? Csinált már valaha valamit ez a népszövetség t. Nemzet­gyűlés, az igazság érdekében ; csinált valaha

Next

/
Thumbnails
Contents