Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

276 A nemzetgyűlés 27ë. ülése 192 nyitja, hogy amit a magyar nemzetgyűlés és a magyar országgyűlések évtizedeken keresztül féltve őriztek, a magyar alkotmányt és a magyar törvényeket nem vette figyelembe a kormány és nem tartotta érdemesnek követni, ellenben a külföldi hitelezők társaságának szimpla kivánsága előtt készséggel hajolt meg és készséggel hódolt meg. A magyar nemzet és a magyar nemzetgyűlés, ha egyébből nem, ebből a tényéből a magyar kormánynak megállapíthatja, hogy nincs alkotmány. A kormány nem veszi figyelembe az alkotmányt és diktatórikus módon vezeti az ország ügyeit. Az előttünk fekvő szanálási törvényjavaslatok azonban ellenkeznek a mi tételes törvényeinkkel. Ellenkeznek a számviteli törvény 19-ik §-ával is, amely kifejezetten utasitja a magyar kormányt arra, hogy ha indemnitásokkal dolgozott, és költségvetéssel jön a parlament elé, akkor rendes elszámolást tartozik adni azokról a bevételi és kiadási tételekről, amelyeket az indemnités ideje alatt foganatosított. Tételes törvény az, hogyha a szanálási javaslatokkal együtt költségvetési tervezettel jön a magyar pénzügyminister a nemzetgyűlés elé, akkor be kell számolnia az országnak arról, hogy hogyan sáfárkodott eddig és uj felhatalmazást csak akkor van joga kérni a magyar kormánynak, ha megmondotta, hogy mire költötte el az eddigi bevételeket. Ellenkezik ez a szanálási javaslat és költségvetési tervezet azokkal a jogszabályokkal is, amelyek a parlamentarizmus életében törvényerővel birnak és amelyeket a magyar kormánynak épugy respektálni kell, mint a tételes törvénybe beiktatott szakaszokat. Ezek a jogszabályok, amelyeket nagynehezen tudtak elődeink kivivni a magyar országgyűléseken, azt követelik, hogy ha a kormány költségvetési tervezetet nyújt be, ez teljesen részletes legyen, hogy a nemzet tételről tételre lássa, mire akarja fordítani a kormány minden egyes koronáját. A pénz ügy ministernek nem is állana jogában részletes tervezet előterjesztése nélkül kiadásokat utalványozni és a számvevőszék elnökének nem volna joga elfogadni olyan utalványozást, amely nem részletes költségvetési tervezeten alapszik. Az, hogy az igen t. pénzügyminister ur az általános indokolásban részletesen kifejti, hogy mire akarja költeni a nemzet pénzét és miképen akarja redukálni a kiadásokat, nem törvényes eljárás. A magyar pénzügyministernek tudnia kell, hogy ez nem ér semmit, mert a számviteli törvény kimondja, hogy nem elég az indokolásban részletesen felsorolni a tételeket, hanem magában a költ; égvetési előirányzatban kell pontról-pontra felsorolni, hogy a kormány mit és hogyan akar bevenni vagy kiadni. Mi ettől el nem térhetünk és ez lett volna az első feltétele annak, hogy a nemzetgyűlés ezeket a javaslatokat megszavazza. Amíg nem látunk részletes költségvetési tervezetet, addig mi, a nemzetgyűlés nem tudunk jogokat gyakorolni és kötelességeket teljesíteni, minden cselekvésünk a levegőben van. Az a parlamenti szokás, amelyet különösen a Bethlenkormány bevezetett, a tételes törvények és a parlamenti jogszokások elhanyagolása azt jelenti, hogy a parlament hatásköre lesülyedt, hogy a többség és az ellenzék ténykedése egyformán egyszerű formasággá sülyed. (Ugg van ! a bal'. évi április hó 15-én, kedden. és a szélsőbaloldalon.) Ha az 1848 után következő idők vitáit tanulmányozzuk, látjuk, hogy e jog körül folytak a leghatalmasabb viták és legnagyobb szellemeink, mint Deák Ferenc, élesen leszögezték magukat amellett, hogy a kormánynak pontos költségvetést kell beterjesztenie, mert csak ezen keresztül ellenőrizheti a nemzet a kormányt. Egyszer tértek el ettől a törvénytől három hónapra, de akkor a többség és az ellenzék egyaránt tiltakozott és maga az akkori ministerelnök is azt mondotta : ez kivétel, kényszerhelyzet volt, precedensül nem szolgálhat, mert a kormánynak kötelessége rendes költségvetést adni rendes időben. Itt állunk most évek óta költségvetés nélkül, most is részletezett költségvetési tervezet nélkül ennél az elhatározó kérdésnél, amely a nemzet sorsát eldönti épen a minister elnök ur kijelentése szerint és sötétben tapogatózik a többség is, ellenzék is egyaránt. A kormányt ezenkívül az a súlyos mulasztás is terheli, hogy évek óta és most sem adott zárszámadást, nem számolt el azokkal a pénzekkel, amelyeket bevett. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Dénes István : Ez a mulasztása a kormánynak annyival kevésbé alkalmas arra, hogy helyreállítsa a konszolidációt, amelyre az egész külföldi kölcsönt fel akarják épiteni, mivel tág teret enged a kombinációknak. Ebben az országban kevés ember hiszi el azt, hogy az igen t. kormány a törvényes keretek között mozgott pénzügyi téren. A legszélesebbkörü gyanúsítások folytak és folynak a kormánnyal szemben a nemzetgyűlésen is. Kérdem, szabad-e egy szanálni akaró magyar kormánynak a nemzetet meghagyni ebben a hitben, nem az lett volna-e kötelessége a kormánynak, épen azoknak a céloknak sürgős elismerése végett, amelyeket maga elé tűzött, hogy idejöjjön a zárszámadásokkal és azt mondja : ime, igy gazdálkodtam, adjátok meg a felmentést, s azután jövök ezekkel a javaslatokkal. Ehelyett meghagyják a nemzetet, az ország többségét abban hitben, hogy itt a dolgok nem folynak rendben, és ezen a silány, lehetetlen bázison akarják felépíteni az ország uj életét. Nagy hibája Bethlen kormányának az is, hogy egyáltalában nem törekszik arra, hogy a magyar nemzet szimpátiáját megszerezze. Nem értem, hogy miért nem törekszik a kormány arra, hogy hátamögött érezze a nemzet egyetemét? Akárhova mennek önök, akár keresztény népgyűlésre, akár szocialista népgyűlésre, akár agrár népgyűlésre, a magyar nemzet bármely rétegét hallgatják meg, kivéve a nagybirtokosokat, nagytőkéseket és nagykereskedőket, felháborodás és a kétségbeesés hangját hallják mindenütt és mindenütt a legmélyebben elitélik Bethlent és kormányát. Ezt Bethlen ministerelnök ur megtakaríthatta volna magának. Én tartom őt olyan taktikus, okos és ügyes embernek, hogy ha kissé több szociális érzék volna benne, ha felismerné a kor szellemét, ideáit és nem ragaszkodnék oly görcsösen a reakcióhoz, akkor más levegő volna ebben az országban, akkor igen nagy tömegeket érezne a háta mögött. De ha ma megszavaztatná a nemzetet, az elsöpörné őt, mint 1818-ban Tisza kormányát. A magyar nemzetgyűlés az 1915—16. év*