Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

268 A nemzetgyűlés 278. ülése 192á. évi április hó 15-én, kedden. épugy becsülök, mint képviselőtársam, egészé­ben meggyanusitsam, de hogy ne legyenek meg­gyanúsítva, szükséges, hogy ezeket az elemeket ehmináljuk és megszüntessük azokat a panamá­kat, amelyek az Útmutatónál az egész vonalon vannak. (Ulain Ferenc : Igaza van ! — Helyeslés a balközépen.) Ez a tisztulási processzus megindult az egész vonalon. Tessék megnézni a mi Hodzsa Milán barátunkat, aki itt ült velem együtt, föld­mivelésügyi minister volt és felmentették, mert mint minister valami erdőüzletben vett részt. Nézzék meg a Csehországban levő pöröket, hogyan tisztitanak az egész vonalon és irgalmatlanul el­söprik a bűnösöket. (Ulain Ferenc : Nálunk nem törődnek vele !) Nálunk védelmet találnak az ilyen dolgok. (Szilágyi Lajos : Túlteszik magukat az interpellációkon !) Kit Ítéltek még nálunk el ilyen panamákért ? Hol van csak egyetlen egy eset, amelyre rámutathatnánk ? (Igaz ! Ugy van ! Nagy zaj a bal-és a szélsőbaloldalon. - Ulain Ferenc: Szégyenletes züllés van itt az egész vonalon !) Amerikában a legelőkelőbb embereket, milliár­dosokat vontak pörbe ! Hát csak nálunk nem lehet tisztakezü embereket találni ? (Nagy zaj jobbjelöl. Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mind­addig, amig ilyen piszkos közélet van itt, mind­addig amig az állami pénzek illetéktelen zsebekbe folynak és a polgároknak vesztegetniök kell csak azért, hogy jó hírnevüket fentarthassák : Magyar­országon, rend, konszolidáció nem lehet. (Nagy zaj jobboldalon és a középen. — Igaz ! Ugy van ! Taps balfelől és a szélsőbaloldalon. — Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Hogy lehet az ország megrágalmazását megtapsolni ? — Igaz ! Ugy van ! jobbjelől. —• Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget. — Rupert Rezső : Igaza van Sándor Pálnak ! Korrupció van itt az egész vonalon ! — Szilágyi Lajos : Mi van az én interpellációmmal ? Épen elég nevet mondtam Î — Nagy zaj és felkiáltások jobbjelől : Müfelháboro­dás ! Kár ilyen műfelháborodást rendezni ! Ulain Ferenc : Mondtam én is neveket ! Szomorú való­ság ez ! —• Kuna P. András : Hogy lehet az orszá­got igy gyalázni ?) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Ulain Ferenc és Kuna P. András képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben ma­radni ! (Kuna P. András : Én nyugodt vagyok, Ulain képviselő ur !) Sándor Pál képviselő urat pedig ismételten kérem, méltóztassék magát szorosan a tárgyhoz tartani. (Szilágyi Lajos : Összefügg a tárggyal, amit mond Î —• Rupert Rezső : Szanálunk ! — Kabók Lajos : Benne van a törvényjavaslatban a forgalmi adó ! — Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak ! Méltóztassék folytatni. Sándor Pál : Gróf Andrássy Gyula t. kép­viselőtársunk azt mondotta múltkori beszédében, hogy szégyen ellenségeinktől pénzt elfogadnunk. Én ezt, t. Nemzetgyűlés, szégyennek semmiképen sem tartom, sőt őszintén megmondom, hogy a jelenlegi viszonyok között szivesebben veszek ellenségeinktől kölcsön, mint barátainktól. (Ru­pert Rezső : Csak milyen feltételek mellett, az a kérdés 1) Én ebben szégyent egyáltalán nem látok, sőt tovább megyék : nem látom ellenségein­ket sem. Anglia volna talán a mi ellenségünk, vagy Franciaország? Avagy talán épen Amerika, ahol gróf Apponyi Albertet olyan fényesen fogad­ták, vagy Szerbia, amellyel 1000 év alatt sohasem viseltünk háborút, sőt ellenkezőleg, a szerbek is velünk harcoltak a törökök ellen. Ezek nekünk nem ellenségeink, csak ellenfeleink a történtek következtében. Ugy, hogy ha kiveszem Romániát és Cseh-Szlovákiát, akkor nem látok egyetlen egy nagy vagy kis nemzetet sem, amelyre azt mond­hatnám, hogy ellenségünk nekünk. És semmi­esetre sem lehetnek ellenségeink, akik a pénzt adják, mert ezek ily módon segiteni akarnak raj­tunk, pénzt adnak nekünk, holott esetleg jobb helyre is befektethetnék azt. (Rupert Rezső : Ennél jobb helyre nem lehet I 250 milliót kapunk és 1000 milliót adunk vissza ! Jobb helyre nem lehet ! Ez igazán jó üzlet, Pali bátyám ! —• Derültség. — Dénes István : Megköszöni a nemzet az ilyen szanálást ! —• Zaj. Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés ! Nagy hibája a mi politi­kánknak, hogy azokkal szemben, akik minket külföldön képviselhetnének, akiknek szavuk van, azokkal szemben animozitást mutatunk. Épen ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban kellett ezt nekem észlelnem. Kinek van ma a külföldön be­folyása ? Mi nem vagyunk tisztában ezzel és a legutóbbi időkig én sem voltam vele tisztában. (Rupert Rezső : A bankároknak !) Tényleg : a bankároknak, a hírlapoknak és a szocialistáknak van befolyásuk. Ezt meg kellett odakint állapi­tanom, mert akikkel csak beszéltem külföldi tar­tózkodásom alatt ezekről a javaslatokról, mind azt mondták, hogy : Hja, kérem, az önök részéről nem történik semmi ! —• Hát ki részéről történ­jék ? — kérdeztem én, hiszen ministerelnökünk mindent megtesz a kölcsön érdekében. S erre kaptam azt a feleletet, hogy ennek a három kate­góriának van a külföldön befolyása ; tehát épen azoknak, akiket mi itt lenézünk, akiket nem keze­lünk kellőképen. Méltóztassanak elhinni, hogy a külföldön azokról a rettenetes ülésekről, amelyek közben itt lefolytak, egy szó hiradást sem olvastam. Hála Istennek, a külföldön semmit sem tudtak meg ezekről a dolgokról. Miért gyűlöljük hát azokat a fórumokat, amelyeket mint eszközöket felhasz­nálhatnánk ? Miért nem használtuk fel őket arra, hogy szebb és jobb kölcsönt kapjunk ? (Rupert Rezső : A bankokat felhasználták S) Dehogy hasz­nálták fel. Nem régiben történt épen, hogy Kállay akkori pénzügyminister urnák szemére vetettem, miért nem vitt magával legalább egy tanácsadót, egy bankárt, amikor kiment a külföldre tárgyalni. Hiszen ezek az urak sokkal jobban értik a dolgot, sokkal közelebb tudnak férkőzni az illető pénz­ügyi forrásokhoz, mert ők ismerik egymást, sze­mélyes konnexusaik vannak, nem ugy, mint egy ismeretlen kinevezett pénzügyministernek. De vannak itt más bajok is. B. Korányi Frigyes, a mostani pénzügymi­nister kitűnően intézte Párizsban a magyar követ­ség ügyeit. S mikor már otthon volt Párizsban, amikor már mindenki ismerte, amikor megvoltak az összeköttetései, akkor visszahivták ide pénz­ügyministernek. (Zaj jobbjelől.) Hát bocsánatot kérek, ez lehetetlen dolog. Örülnünk kellett volna, hogy ilyen francia külképviseletünk van. Hogyan lehetett visszahívni egy olyan embert, akinek a maga konnexusai már megvoltak ? Aztán egy másik eset. Mi kinevezünk épen pénzügyi államtitkárnak egy olyan férfiút, aki

Next

/
Thumbnails
Contents