Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

266 r

A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. szó, hanem húsz évről. (Barabás Samu : Csakhogy húsz év alatt lesz Na

r

.y-Magyarország és nem lesz nagyentente ! Bűn büntetlenül nem maradhat !) Én kívánom ezt, t. képviselőtársam, azonban nem lehet az ilyen dolgokat pohárköszöntőkkel elintézni. (Barabás Samu : Pesszimizmussal el lehet intézni?) Jámbor kivánságok ezek. Ha egy ország sorsáról van szó, akkor igenis, tudni akarom, hogy kétes fél évi ellenőrzés után van-e joga az ententenak beleszólni a mi ügyeinkbe, ha nem tudjuk fizetni a jóvátételt, igen vagy nem ? (Dénes István : Egy országot nem lehet reménységgel kormányozni ! — Zaj. — Egy hang jobbfelől : Csak azzal lehet ! — Elnök csenget) Senki sem fogja önök közül kétségbevonni, hogy ha mi nem fizetjük a jóvátételt az alatt az idő alatt, akkor joga van beavatkozni. Ilyen viszonyok között akarják önök az integritást visszaszerezni, ha belenézhetnek a mi kártyáinkba, a mi közgazdasági helyzetünkbe ; hogyha beleszólhatnak nálunk mindenbe, beleszólhatnak államvasutunkba, adózásunkba és a mi állami üzemeinkbe húsz évig? Akkor akarnak önök megpróbálni valamit bármi tekintetben? Ezt csak egy jámbor lélek mondhatja, a kisentente és a nagyentente pedig nem olyan jámborlelkek, azok nem űznek szentimentális politikát, mint mi; azok ridegen számitó politikát űznek és ha megadják nekünk azt a 250 milliós kölcsönt, akkor is csak rideg számokkal operálnak és semmiféle szentimentális vagy barátságos érzés irántunk nem vezeti őket. Az ő érdeküket szolgálja, hogy Magyarország, ez a gyújtópont megnyugodjék. Az ő érdekük az, sokkal nagyobb mértékben, mint a mienk, hogy ez az úgynevezett Stein des Anstosses innen eltávolittassék. Nagyon jámbor hit az, amely azt mondja, hogy két és fél év múlva szabadok leszünk. Húsz évig tart az a nyüg

v tisztelt Nemzetgyűlés, legyünk tisztában ezzel*! De milyen mértékű ez? Most számoljunk ugy, amint még nem számolt senki ebben az országban. (Halljuk ! Halljuk !) 250 millió a netto kölcsön, amit nekünk kapnunk kell. Előzetesen azonban el kell mondanom, hogyan állanak voltakép ma az európai financiák. A győztes román állam kölcsöne Parisban a rossz frank mellett 31—32 frankba kerül : kaphat mindenki, amennyit akar. A román állami bonokat Parisban 7—8%-kal árulják. Az osztrák kölcsönnek, amelyet a nagyhatalmak garantáltak, igen nagy tételét ajánlották nekem öt nap előtt, milliárdokat ajánlottak 60 svájci frankkal. Nem mindegy az, hogy a kormány milyen kondíciókkal veszi fel ezt a kölcsönt. (Ulain Ferenc : Ez a lényeg !) Megkapja ezt, mondjuk pl. 80-nal. Nem volna-e indokolt az önök részére és az önök felmentésére, hogy olyan indítványt adjanak be, hogy 80 alatt ezt a kölcsönt ne adják el, mert a 80-as nagyon olcsó kurzus?! (Ulain Ferenc: Japánt 85-tel vették fel most !) Hogy képzelik önök, hogy akkor, amikor a nagyhatalmak által garantált osztrák kölcsönt 60 svájci frankkal ajánlgatják nagy tömegekben, mi magasabb kurzusoknál kapunk kölcsönt? (Friedrieh István : Ez az egésznek a lényege !) Hogy képzelik azt, hogy a mi szép Í

iofánkra fogják ezt adni? (Friedrieh István: nparlamentáris kifejezés ! — Peyer Károly : De legalább magyar és őszinte !) Pardon ! ezzel nem sértettem meg senkit, mert mindegyikünket, magamat is beleértettem. (Helyeslés jobb jelöl) Hát azt hiszik, annyira szeretnek minket, hogy nekünk ezt meg fogják adni? Annyira hízelegni akarnak nekünk és annyira akarják, hogy mi jó üzletet csináljunk, hogy magasabb kurzust fognak adni, mint a nagyhatalmak által garantált osztrák kölcsönnél? De hogyha nem kapunk többet, mint hatvanat, akkor is belemennének önök, hogy felvegyük ezt a kölcsönt? Bocsánatot kérek, most olyasvalamit fogok mondani, ami az önök ellenzését igen erősen ki fogja váltani, —• nem ajánlom, nem indítványozom, — végre a kormányon vannak, hogyha az ország ilyen szükségben van, vannak más eszközök kölcsön szerzésére, végre a kormány kezében van egy félmillió hold föld. Hogyha ebből 250.000 holdat elad, megkapja a 250 millió aranykoronát. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Kinek? Kinek?) Tessék csak kiírni eladásra és garantálom önöknek, hogy be fog folyni a 250 millió, hamarább, még mielőtt a kölcsönt megkapnók. (Neubauer Ferenc : Idegen valutában? — Peyer Károly : Az amerikai magyarságtól meg lehet kapni !) Igen. Nem indítványozom, ne legyenek izgatottak, csak azt mondom, hogy most tessék meghallgatni. Ezt az önök felmentésére mondottam. Én mutatok itt egy utat, melyre a legvégső kétségbeesésében ráléphet a kormány. De tessék csak a gondolatmenetemet figyelemmel hallgatni. Oly tisztán és világosan fogok beszélni, hogy mindenki megértheti. 250 millió netto kölcsön annyit jelent 60%-nál, mint 450 millió. 450 milliónak — ha 8%-os kamatot veszek — Svájc 11%-on adta el a kölcsönt — 36 millió aranykorona felel meg. Ehhez hozzájön az amortizációja a 250 milliónak, a 1%%- amely kitesz 12 milliót. Ez összesen 48 millió. Most nem számítok be egy fillér költséget se, a zsurnalisztikát sem, semmit sem. (Friedrieh István : 50 millió aranykorona !) Mi tehát fizetünk először évente 50 millió aranykoronát 250 millióért, de az első félévben, amikor ideadják az első kölcsön első részletét, már levonják az első amortizációs részletet. Tehát, hogyha mi akkor megkapjuk a 250 milliót, levonnak ebből 25 miihót, marad 225 millió, s ezért a 225 millióért, voltaképen a másik évben 250 millióért fizetünk évente 50 millió aranykoronát. (Friedrich István : Ez 1000 millió húsz év alatt !) Négyszer annyit fizetünk, mint amennyit kaptunk. (Zsirkay János : Ezért lehet tapsolni Bethlennek !) En azt hiszem, hogy szolgálatot teszek a t. Nemzetgyűlésnek azzal, ha számszerűleg dolgozom. A t. előadó ur nem tartotta méltónak vagy nem tartotta oly magas nívójúnak a parlamentet, hogy nekünk megmondotta volna, hogy voltakép milyen pénzügyi kihatásai vannak ennek a javaslatnak. Miután ezt nem tette meg, én, mint ellenzék, köteles vagyok végre funkciómat teljesíteni, hogy megmondjam : végre tessék megbarátkozni azzal, hogy ha oda fogják adni 60%-kal is ezt. a kölcsönt, akkor az országnak évente 50 milliót kell fizetni ezért a kölcsönért, plus 10 millió a reparáció, ez 60 millió aranykorona egy évben. Tessék nekem megmondani, hogy várják-e önök a közgazdasági bevételek és erők olyan óriási emelkedését, hogy önök ezt az évi 60 millió aranykoronát abból ki tudják fizetni? Méltóztassanak nekem erre feleletet adni. Tessék számba-