Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

260 À nemzetgyűlés 27ê. ülése 1.924. évi április hó iS-én, kedden. nagyon valószínűtlen, de nyitva van a lehetőség, mert kezében van a diktatúra és tehet vele, amit akar Hivatkoznak Mussolinira, aki határozott nacionalisztikus irányban működik óriási táborral. Erre csak azt válaszolom, hogy ne vegyék rossz néven —• tiszteletteljesen jegyzem meg — nem hiszem, hogy ma az önök politikájának az országban többsége volna. Nem sértés, ha ezt kimondom, (Erdélyi Aladár : Csak tévedés ! — Ugy van ! jobbfelől.) Lehet, hogy tévedés, de amennyire én látom az ország állapotát, (Egy hang jobbfelől : Budapesten !) ha ma választás volna, Bethlen gróf ha nem alkalmazná ugyanazon eszközöket, mint a múltban, nem kapna harminc képviselőt sem. (Ellenmondás jobbfelől. — Barabás Samu : Óriási többséget kapna. — Dénes István : Soha nem fog Magyarországon többé többséget kapni ! Eljátszotta !) Elnök : Csendet kérek ! Sándor Pál : Belőlem nem beszél pártszempont, de nagyon természetes, hogy egy kormány, amely olyan roppant adóssággal terheli meg az országot, amely olyan vexatórius adókkal jön . . . (Berki Gyula : Van olyan kormány, képviselő ur, amely nem lenne erre kénytelen !) Én nem állitom, hogy én, vagy akárki ezt jobban csinálhatta volna, de a mai helyzetben, amikor ilyen népszerűtlen eszközökkel kellett az országban kormányozni, természetes, hogy önök a többséget nem kaphatnák meg. Én ezt csak magyarázatképen mondom, tehát látják, hogy semmiféle rosszindulat, vagy politikai előny elnyerése engem nem vezet. Ha ilyen eset bekövetkezik s a felhatalmazást megadtuk ennek a kormánynak, tudjuk-e a felelősséget magunkra vállalni azért, hogy helyesen cselekedtünk, hogy ezt a hatalmat a kezünkből kiadtuk ? Hogy a pénzügyi bizottságnak jelentést fognak tenni és a pénzügyi bizottság a Háznak tesz jelentést és a Ház bizalmatlanságot szavaz a kormánynak ? A kormány erre egyszerűen azt mondja t kérem, öt ministert elbocsátok, a kormányfő megmarad, uj ministeriumot veszek. Ha erre ujabb bizalmatlanság jön, feloszlatja a Házat, de ugyanaz a kormány megmarad és intézni fogja Magyarország sorsát. Ez rettenetes hibája ennek a törvényjavaslatnak, amelyről már a pénzügyi bizottságban is bátor voltam szólani. Anélkül, hogy inditványt tennék, mert ha inditványt tennék, leszavaznák, az önök lelkiismeretére bizom, hogy ha ezt szintén ilyen vitális kérdésnek elismerik, talán lehetne ezen még segiteni. Mert ez az, ami a magyar nemzet tragédiáját esetleg sokkal közelebb hozza. Azt állítom, hogy éppen az önök politikája gátolt meg sok mindent ebben az országban. Azt állitom és később bizonyítani fogom, amenynyire módomban áll, hogy éppen az önök politikája az oka annak, hogy már előbb nem jöttünk rendbe a külföldi hatalmakkal s hogy általában a kisentente létesülhetett. Magyarország egészen máskép jöhetett volna ki ebből a konfliktusból. (Berki Gyula : Képviselő ur, Bethlen még nem volt ministerelnök, mikor a kisentente létrejött !) Ezt koncedálom, én most 1918-tól kezdődőleg beszélek. (Berki Gyula : Azt ne méltóztassék ennek a kormánynak a számlájára irni Î —- Várnai Dániel : Nem Bethlenről beszélt, önökről beszélt !) Véletlenül az én igen t. képviselőtársamnak alkalma volt megismerni gondolkodásomat e tekintetben és tudja, hogy éppen ellenkezője áll annak, amit ő mondott, amint azt később a nemzetgyűlés látni fogja. Ez a politika gátolta meg a külföldön, hogy mi jobb szituációban nem vagyunk, ez pedig rettenetes felelősség a történelem előtt, amit már a pénzügyi bizottságbanjis megmondottam Bethlen grófnak. Rettenetes "felelősséget vettjf magára Bethlen gróf, hogy|látva, hogy^örekedéserltt^nem vezetnek sikerre, •— ha nem is tagadom, hogy voltak bizonyos belső eredmények, mert bizonyos megnyugvás keletkezett, — át nem adta a helyét olyan férfiúnak, aki ezt az eredményt inkább elérhette volna. Igaz, meghaltak nálunk a tiadicionális nagy férfiak. Amennyi európai autoritásunk azelőtt volt, azok mind kivesztek a magyar nemzetből. Most nincs senki. íme, itt van a nagy Andrássy fia, akiről, miután rettenetes duellumát győztesen végezte Tisza Istvánnal szemben, azt hitték, hogy ő lesz a nemzet megmentője. (Erdélyi Aladár : Éppen azzal vesztettük el !) íme, hallottunk tőle egy szentimentális beszédet, mintha az ember a Karthauziban olvasta volna a lemondás folyamatát. De hol láttunk tőle tettet? Egyszerre mintha ereje megbicsaklott volna azóta, hogy Tisza István gróf nem él. (Ugy van ! Igaz ! Taps a jobboldalon.) Akkor volt ereje. Sokat vártunk tőle, és íme, mintha egy szentimentális vezércikket mondott volna el nekünk, amely igazán meghatott volna, — aminthogy engem egy burleszk is meghat, — ha nem volna ő a nagy Andrássy fia. Nem látunk tőle tettet, hacsak nem vesszük tettnek a király operettszerü bevonulását Magyarországba. Mást nem látunk. De ez a tette is a királyságnak csak hátrányára volt. ( Ugy van ! jobbfelől.) Mert ahogy én nyíltan kimondottam minden pillanatban, a legkomolyabb pillanatban is, hogy legitimista voltam, ugyanúgy megmondom, hogy ez a királyság ártalmára történt. Amint őszintén kijelentettem, hogy addig Magyarországon nem lesz nyugalom, amig az alkotmányos, ezeréves Magyarország nem kapja meg a királyát, (Ugy van ! balfelől.) ugy kijelentem azt is, hogy ez az egy tette Andrássynak csak a királyság hátrányára történt. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Itt van másik nagy oszlopunk, akiről t. képviselőtársam beszélt, gróf Apponyi Albert, akit a mi politikai szentünknek lehet nevezni, mert tényleg igen jól mondotta t. képviselőtársam, ha ő beszél, akkor mindenki áhítattal és tisztelettől elragadtatva hallgatja az ő bölcs szavait. De vessenek magukra, t. Nemzetgyűlés, volt-e ez alatt az utolsó négy év alatt egy pillanat is, amikor önök őt és politikai elveit követni akarták volna? Az, aki 1918-ig konzervatív politikusnak mutatkozott, önöknek nem volt elég konzervatív. Ez a tradicionális férfiú, aki Amerikában olyan munkát végzett, amelyet más 5000 ember nem végezhetett volna, aki végre ugy képviselte a magyar nemzetet, ahogy azt a magyar nemzet tényleg megérdemelte, aki folyton tárgyalt kint Baselben és Parisban és a legkomolyabb, leghálátlanabb feladatokat vállalta magára, aki kint ugy szónokolt érettünk, mint egyetlenegy külföldi államférfiú sem : ez a férfiú itt Magyarországon nem talált egy kis pártot sem, melynek élére állhatott volna, hogy