Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-278
A nemzetgyűlés 276. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. 247 teltük, hogy nem lehet az indexrendszert behozni, mert különben Ausztria sorsára jutunk. Azt látjuk azonban, hogy Ausztriát ennek ellenére szanálták, mi pedig oda jutottunk, ahova Ausztria jutott, sőt még rosszabb helyzetben vagyunk, mint Ausztria volt, mert nálunk a keresetek nem emelkedtek a drágasággal arányosan, a nagytömegek életstandardja pedig sokkal alacsonyabb szinvonalra sülyedt, mint az általam emiitett államokban. Helytelen volt tehát az a közgazdasági és pénzügyi politika, mely nem vette figyelembe a szociális vonatkozásokat és amely nem ért el mást, csak azt, hogy a nagytömegek, a dolgozó osztályok életszinvonala lesülyedt. Ez tehát nagy és súlyos tehertétele a kormány pénzügyi politikájának. De a kormány általános politikája is ellentmond mostani magatartásának és a kölcsön előkészítésének módja, mely innen-onnan már egy esztendeje tart, szintén ellentmond a kölcsön megszerzésének. Tudjuk, hogy kezdetben nem akart a kisentente velünk szóba állni és hogy a kisentente-re pressziót kellett a nagyentente-on keresztül g3 r akorolni, hogy velünk szóbaálljon. Most pedig az az érzésem, hogy elsősorban a kisententenak van szüksége arra, hogy Magyarország belemenjen ebbe a kölcsönbe. Most a helyzet az, hogy a bennünket környező államoknak kedvező az, ha a magyar kormány belemegy a kölcsönbe. Ha nézzük ezt az u. n. atmoszféra változást, amely bekövetkezett, ebből nem azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kormány kedvező poziciót teremtett a maga számára, hanem azt, hogy a tárgyalások folyamán rájött a kisentente arra, hogy Magyarországon még lehet valamit keresni és lehet ezt az országot érdekkörükhöz lekötni ugy, mint annakidején lekötötték Ausztria érdekköréhez. Kétségtelen, hogy a szerződések involválják azt, hogy a magyar kormány behódolt bizonyos gazdasági irányzatok védelme céljából, melyeket ezidőszerint még nem látunk tisztán. Végig lehetne menni a kormánynak előzetesen tett intézkedésein és rá lehetne mutatni arra, hogy kedvezőbb feltételek mellett is lehetett volna kölcsönt kapni korábban és volt idő, amikor a kisentente kedvezőbb feltételek mellett adott volna kölcsönt, mint amilyen feltételek mellett ma ad. Volt idő, amikor a kisentente abban a helyzetben volt, — és ennek hangot is adott, ezt ki is fejezte — hogy messzemenő területi engedményeket is tett volna. Nem akarom ezt részletezni, csak utalok Peidl Gyula képviselőtársam egyik felszólalására, amelyben rámutatott arra, hogy Massaryk elnöknek volt egy nyilatkozata, amely 1923 április 1-én megjelent a Budapesti Hírlapban, amely nagy vitát váltott ki, ametyről sok szó esett a magyar sajtóban és itt a nemzetgyűlésen is, amellyel foglalkozott a ministerelnök ur és azóta, ha jól tudom a külügyminister ur is. Abban a nyilatkozatban olyan kitétel foglaltatik, hogy mindennemű engedményre hajlandó, a legkényesebb, problémákról is tárgyal (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) s e kijelentés mögé kétségtelenül egy sokkal messzebbmenő feltétel volt elhelyezve, mint amilyent ma látunk a kölcsön körül. Hogy a kormány iránt akkor nem viseltettek bizalommal s hogy a magyar politikában akkor egészen más felfogás volt, arra is já lehetne mutatni s be lehetne bizonyítani azt, hogy épen a kormány ellensúlyozta ezt a felfogást, mintha csak tervszerűen meg akarta volna akadályozni, hogy a kisentente akkori közeledése lehetségessé váljék. Hiszen nézzük azokat a bizonyos határincidenseket, nézzük azokat a bizonyos felelőtlen társaságokat, amelyeket ha nem is a kormány tartott fenn, de amelyeknek a működését elnézte (Esztergályos János : Havi 50 ezer koronával szubvencionálta !) s amelyeknek túlzó soviniszta, agresszív fellépése mindenkor kellemetlenséget okozott a kormánynak, de amelyekre nézve azt jelentették ki itt annak idején az ellenzék felszólalása kapcsán, hogy a működésüket nem akadályozzák és nem akadályozhatják meg, sőt a belügyminister büszkén hangsúlyozta : »nem is fogjuk soha megakadályozni !«, amelyeknek azonban a célja, rendeltetése és a hatása sem lehetett más, — ez volt következtethető — mint hogy borsot akarunk törni a szomszédaink orra alá és mutatni akarjuk, hogy tudunk nekik kellemetlenkedni. Amikor az ellenzék ezek ellen felszólalt, akkor a kormány nem tett intézkedéseket, noha akkor a kisentente-nál sokkal kedvezőbbek voltak a feltételek, mert hiszen akkor hangzott el az a kijelentés, hogy : »Minden kérdésről hajlandó vagyok tárgyaink, akkor volt ilyen a felfogás a kisententenál. A kormány megkezdte a kisentente negligálását. Először összeveszett vele, azután elment a nagyentente-hoz, hogy az csináljon békét, onnan természetesen visszaküldték a kisentente-hoz ; míg azután megkezdődtek a tárgyalások a kisentente-tal. Természetes, ha valaki igy csinál politikát és igy készíti el a maga útját, az nem kaphat kedvező feltételeket, hanem a legkedvezőtlenebbeket kapja, mint ahogy ez meg is történt. Hiszen ezt a kölcsönt nem államok, hanem bankárok adják s, Uram Isten, azok a bankárok mindenkinek adnak pénzt, akiről tudják, hogy attól bevasalható. (Könyves Lajos : Nem adnak, ha gazdasága van ! Csak akkor, ha üzlete van !) A kormánynak az volt a feladata, hogy a zálogjogok feloldását keresztülvigye. Ez történt, semmi más, és nem ugy történt, mint Ausztriában. Itt majd bankárok adják a kölcsönt ; feloldották a zálogjogokat, a kormány felveheti a kölcsönt. Azért pedig, hogy a nemzetközi pénzpiacon kölcsönt vehetünk fel, elmehetünk Rothschildhoz, pénzt kérhetünk tőle és csinálunk neki jó hasznot : egy alkotmányátlépést hajtunk végre, bevezetünk egy ehhez idomuló nemzetközi politikát ; csak azért, hogy ezt a 250 milliót megkaphassuk. Hát, tisztelt egységespárti képviselő urak, ez az a nagy vívmány, amelyre hivatkoztak, hogy ezért kell ilyen öt törvényt megalkotni, a nemzetgyűlést félretenni és egy ennek megfelelő külpolitikát csinálni. Ez az a nagy vívmány, amelynek még az a következménye is meglesz, hogy hosszú évtizedekre olyan kötelezettségeket kell vállalnunk, amelyeknek terhei, kihatásai ma még teljesen kiszámíthatatlanok és előre nem láthatók. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Rátérek most szorosan magukra a javaslatokra. A szanálási javaslatoknak két fő alapvonása van. Az egyik a kiadások apasztása, a másik a bevételek fokozása. Sem az egyiknél, sem a másiknál nem találjuk meg az intézkedéseknek olyan méreteit, amilyenekkel meg lehetnénk elégedve. Vagy a bevételek
