Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-277

A nemzetgyűlés 277. ülése 1924. évi április hó 14-én, hétfőn, 233. előre vitte, hogy a meredek széléről való visszatérés útját is elzárván, most már nincsen más hátra, mint hogy a 250 millió koronát kitevő szégyenpénzt fel kell venni. (Derültség a jobboldalon.) Már most figyelmeztetjük a ministerelnök urat, a kormányt és a többséget, hogy e törvényjavaslatokkal elkövetett cselekedetek, amelyekkel az ország pénzügyi talpraállitása körül elért sok fiaskó után ismét próbálkoznak, csak legutolsó próbálkozás lehet, és ezért a legmesszebbmenő felelősséggel tartoznak. Nincs és nem lehet számára, ha ez a terv ismét fiaskóval végződik, enyhitő körülmény. Kormányzásuk alatt az ország az ő kezükben mindig kísérleti nyúl volt. Egymásután végezték rajta a viviszekciót. Még be sem heggedt az egyik, már ujabbat metéltek rajta. És a többségi párt sohasem akarta megfogni a kezét. De felelősséggel tartozik a kormány azért is, (Dénes István: Kis üstért és dohánypalántáért mindig leszereltek. — Kuna P. András: Az nincs ugy.) mert minden kritika és tanács elől a ministerelnök ur és a kormány ridegen elzárkózott. Amikor az akciót megindította, azt mondta és azt mondatta a sajtójával, hogy ne zavarja a nemzetgyűlés őt a kritikával és tanácsával, majd ha végzett, beszámol és akkor a szuverén nemzetgyűlés dönt. Most azután a szuverenitás legnagyobb dicsőségére itt vannak a javaslatok, mint befejezett tények, azokon egy jottányit sem szabad változtatni. (Dénes István: Csak a forgalmi adót szabad felemelni.) Nem tudok ellenállni, hogy idevonatkozólag a Magyarságnak egy kis szellemes rövid hirecskéjét fel ne olvassam. (Halljuk a baloldalon. Olvassa): »Amiről nem szabad beszélni. Nem tudom szerkesztő ur, látta-e véletlenül; Apponyi Albert és Andrássy Gyula megint kikaptak a kormány esti támaszától. Azért részesültek feddésben, mert némi halavány kételyeiket fejezték ki a külföldi kölcsön áldásos voltát illetőleg. Most, amikor a kölcsön tárgyalások szerencsésen befejeződtek. A kormány esti lapja főleg azon háborodott fel, hogy Bethlen grófnak akadnak kritikusai, amikor zsebünkben a pénz és fejükön Benes áldása. Ugy látszik, szerkesztő ur, ezzel a kölcsönnel egész különleges óvatossággal kell bánni. Amikor a kormányelnök ur pénzügyekről elkezdett konferálni, csöndet parancsoltak ránk, mondván, az ország érdekében engedjük Bethlent cselekedni; mikor már visszaeresztették a ministerelnököt ós jöttek hirek a feltételekről, akkor már fokozódott a pisszegés. Vasvilla szemeket vetettek mindenkire, aki ijedősebben mert pihegni, mert nem volt szabad kicsinyes módon befolyásolni a sorsdöntő tárgyalást. Most hogy itt van a végeredmény, Bethlen István aktatáskájában, kitűnik, hogy ezek után sem szabad még mindig legkevésbé is szólni róla. Sem tárgyalás előtt, sem tárgyalás alatt, sem tárgyalás után nincs más hátra, hagyjuk a kritikát az utókorra. Csak azután legyen is ezek után még utókorunk.« De felelősséggel tartozik a kormány a ministerelnök és a többség azért is, mert elmulasztott egy subsidiárius pénzügyi tervet kidolgozni arra az esetre, ha ez a szanálási terv nem sikerül. (Drozdy Győző: Mi lehet az a subsidiárius, Andris bácsi 1 — Kuna P. András: Nem értettem.) Lehet, hogy a kormány szerint^ subsidiárius pénzügyi tervre nincs is szükség, mert a törvényjavaslat második paragrafusát ugy fogják értelmezni, hogy a viviszekciót a szanálás sikere érdekében mindaddig folytathassák, amig az országban csak egy csepp élniakarás vagy életjel van. Különben az idézett paragrafus igy szól: »Felhatalmaztatik a kormány, hogy az 1. §-ban becikkely ezett jegyzőkönyvekben vállalt kötelezettségeknek, valamint a nemzetek szövetségének pénzügyi bizottsága által a nemzetek szövetsége tanácsához intézett jelentésben foglaltaknak megfelelően járjon el és mindaddig ugy a jelenlegi, mint az ezt követő kormányok a teljes felhatalmazás és az abban megállapitott pénzügyi tervezet végrehajtására, nevezetesen arra, hogy a jelen törvényben és ennek a szakasznak kiegészitéseként a törvényhez csatolt mellékletekben részletezett intézkedéseket megtehesse s a szükséges intézkedéseket rendelettel a fennálló törvényektől eltérően is foganatosíthassa.« (Dénes István: Kötelességünk teljesítésében akar meggátolni? — Baticz Gyula: A törvények ellenére is!) T. Nemzetgyűlés! Itt említem meg, s ezt

# a magam részéről megrögzitendőnek tartom, (Zaj a jobboldalon. — Drozdy Győző: Ne tévesszétek össze az allegóriát a filagóriával! — Derültség.), hogy a kormány tegyen ünnepélyes kijelentést, hogy a törvényjavaslatban emiitett szükséges intézkedések alatt csakis olyan intézkedéseket ért, amelyek a szorosan vett pénzügyre vonatkoznak és az állami élet egyéb megnyilvánulását ezen cim alatt nem fogja konfiskálni. Ezen ünnepélyes kijelentést azért is szükségesnek tartom, mert a nemzetek szövetsége tanácsa pénzügyi albizottságának jelentésében, még pedig a nyolcadik fejezet 3. sorszámmal jelzett passzusában a következőket olvasom (Halljuk! balfelöl. Olvassa): »A magyar kormánynak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a főbiztos kivánságára ezt a programmot módosítja oly mértékben, amint az szükségessé válnék, még pedig ak kiadások ujabb megszorításával, akár az adók ujabb felemelésével, akár egyéb közigazgatási rendszabályokkal.« (Dénes István: Egyetlen biztosíték a nemzet kezében a kormánnyal szemben s most ezt is elveszik! Ez a legsúlyosabb pontja a javaslatnak! Felkiáltások jobbfelöl: Át sem olvasta a javaslatokat!) Azt meg tudom érteni, hogy a kormány ezen szanálási javaslatokkal kapcsolatban az adózás terén diktátori hatalmat kér. De hogy mit kell érteni »egyéb közigazgatási rendszabályok« alatt, azt felfogni sem tudom. Sejtelmem azonban kétségbeejtő, mert a II. számú jegyzőkönyv 6, cikkében, amely a főbiztos jogköréről intézkedik, a 3. sorszám alatt... (Felkiáltások jobbfelől: Felolvasó estély! — Dénes István: Viccelődtek igy már máskor is, amig a katasztrófa nem jött!) ... a 4. sorszám alatt — hamarjában nem lelem — (Drozdy Győző: Olyan mindegy nekik, ha a 8-ikat olvasod is! — Elénk derültség!) az foglaltatik (olvassa): »A magyar kormány a főbiztos ellenőrzésének egész tartama alatt megadja neki mindazokat a felvilágosításokat, amelyekre szüksége lehet és minden módon megkönnyíti számára azoknak az adatoknak beszerzését, amelyeket esetleg kérni fog, a magyar állam kiadásainak és bevételeinek összes fejezeteire és címeire nézve — bármilyen legyen e bevételek forrása vagy természete, — úgyszintén a közigazgatási szervezet egészére és a pénzügyi ügyvitellel kapcsolatos műveletekre vonatkozólag.« T. Nemzetgyűlés! Azon tényből, hogy a főbiztos a közigazgatási szervezet egészére nézve felvilágosításokat követelhet, logikusan kettő következik. Az egyik, hogy az igazságszolgáltatást kivéve, amely nem közigazgatás, állami életünk minden egyéb megnyilvánulási ágában felvilágosítást követelhet, vagyis azokba mindenkor betekinthet; a másik, hogy az igazságszolgáltatást kivéve állami életünk minden egyéb megnyilvánulási ágában tetszése szerint rendszabályok életbeléptetését követelheti. T. Nemzetgyűlés! Én ugy vélem, hogy még a többségi pártban sem ülnek olyan hithű mamelukok, (Erdélyi Aladár: Jaj, de szellemes!) hogy