Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-276

158 'A nemzetgyűlés 276. ülése 1924. évi április hó 12-én, szombaton. Perlaki György jegyző : Farkas Tibor! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlési Szükségét érzem annak, hogy megindokoljam, miért intézem interpellációmat a honvédelmi minister úrhoz. Március 12-én interpellációt jegyeztem be a népjóléti minister úrhoz a rokkantügy rendezése tárgyában. (Rupert Rezső : Mi az a népjóléti ministerium? ) Ezt az interpellációmat bejelentettem a minister urnák, aki megigérte, hogy válaszolni fog. Ez nem történt meg. A kérdés, amelyet akkor szóvá tettem, a következő volt : Nem látja-e a kormány szükségét annak, hogy amikor külföldi bizottsággal állapítja meg azokat az összegeket, melyeket a magyar állam felhasználhat, egyúttal biztosítsa a lehető legmagasabb összeget azok részére, akikkel szemben a magyar államnak becsületbeli tartozása van. Azt hittem, joggal várhatok erre választ attól a ministertől, aki, mint katholikus pap, talán fokozottabb mértékben köteles ilyen emberi és az emberszeretetre legalább is jogot tartó ügyekben nyilatkozni. •Tegnap ugyancsak a népjóléti minister úrhoz jegyeztem be interpellációmat. Meg is mondtam neki, hogy ezt az interpellációt elmondani szándékozom. Erre a következő kijelentést tette : Olvasd el azt a rendeletet, amelyet már szóvá tettem március 12-én, amikor azt válaszoltam, hogy épen ez az, ami engem nem elegit ki, azt mondta a minister ur : választ pedig most se fogsz kapni. Én nem azért interpellálok itt olyan kérdésben, amelyben joggal kivánhat a nemzetgyűlés tájékozódást, hogy választ ne kapjak. ( Kiss Menyhért : Kötelessége, hogy válaszoljon! Ha nem akar válaszolni, mondjon le, menjen prépostnak Kalocsára! Forradalmi érdemeiért ! ) Azt nem kívánhatom egy ministertől sem, hogy válaszoljon, mert a ministernek az a kötelessége, a házszabály szerint, hogy nyilatkozzék! (Zsirkay János : Ő zárkózott ember! Nem szeret nyilatkozni!) Minden esetre, ha nekem egy minister azt mondja, hogy válaszolni fog, joggal gondolhatom normális viszonyok között, hogy a válasz meg fog adatni. Mindazok után a ministeri kijelentések után, amiket tegnap hallottam, teljesen szükségtelennek tartottam, hogy én a népjóléti minister urat vagy az egész kormányt ebben a kérdésben tovább zaklassam. Végezzék ők a maguk ügyeit ugy, ahogy a legjobbnak látják. Minthogy a népjólét emelésére külön alakított ministerium, eredményes működését, azt hiszem, még a legfontosabb kérdésekben is hiába keressük, ahhoz a ministerhez fordultam, akinek közvetve érdeklődnie kell eziránt a kérdés iránt, mert a rokkant ügynek intézése és helyes megoldása közvetve a honvédelem ügyét is érinti. Ezt csak azért tartottam szükségesnek megjegyezni, mert interpellációmnak a ministerhez intézett részét csak ma változtattam meg, ma irtain be a honvédelmi minister ur nevét és igy nem is állt módomban, hogy interpelláló szándékomat a honvédelmi minister úrral közöljem. (Szilágyi Lajos : Tartoznak olvasni az interpellációs könyvet!) Ezt szükségesnek tartottam késői időre való tekintettel is röviden megjegyezni. (Felkiáltások jobbfelől : Ráérünk!) Talán mégis illenék a nemzetgyűlésnek megfontolás tárgyává tenni azt, hogy 100%-os rokkant számára megállapított évi 1.440,000 korona, vagy esetleg ennek aranykoronában átszámított értéke a legjobb esetben 4 és fél métermázsa búza árának felel meg, sőt az árváltozások folytán ennyinek sem és előreláthatólag a közel jövőben még kevesebbnek, ami szűken körülbelül annyi lisztnek ellenértékét jelenti, amennyi lisztre szüksége van egy személynek ahhoz, hogy a napi kenyéradagját egy évben megkaphassa. Tisztelettel kijelentem, hogy a kérdést ezzel megoldottnak tekinteni nem tudom. Ez ellen a megoldás ellen kénytelen vagyok itt tiltakozó szavamat felemelni, kénytelen vagyok a nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy az ilyen megoldásból súlyos esetek és bajok származhatnak és ha a nemzetgyűlés az ilyen megoldást magáévá tenné, nem csodálkozhatik majd senki, ha mind több és több rokkant akad majd, aki falábát vagy műlábát odavágja olyanokhoz, akikről látja, hogy az életben sokkal több jóban részesülnek, mint ők, akik szenvednek. Azt hiszem, a jövő honvédelem problémája szempontjából szükség van arra, hogy a kérdés lehetőleg megnyugtatóan oldassék meg. Nem harciasság, nem háborús szándék vagy elfogultság mondatja ezt velem, hanem az, hogy minden nemzetnek számolnia kell létének fenntartásával és azzal is, hogy ezt esetleg adott körülménye között védelmeznie is kell. Már pedig, ha egy nemzet bizonyságot tesz arról, hogy nincs fogékonysága azok iránt a kötelességek iránt, amelyek terhelik, akkor itt komoly honvédelmet csinálni nem lehet. Ezért a következő interpellációt vagyok bátor a honvédelmi minister úrhoz előterjeszteni (olvassa) : »Hajlandó-e a minister ur a nemzetgyűlésnek nyilatkozni, hogy a honvédelem érdekeivel összeegyeztethetőnek tartja-e azt a tényt, hogy a 100 %-os rokkantak olyan segélyezésben részesülnek, amely segélyezés nem elegendő arra, hogy a napi kenyéradagot biztosítsa.« (Zsirkay János : Az a jó, hogy kap a minister ur mennyei mannát, legalább kiutalhat számukra!) Elnök : Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. Ki a következő interpelláló? Perlaki György jegyző : Dénes István! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző : Cserti .József! Cserti József : T. Nemzetgyűlés! Jól lehet már éjfélutánra jár az idő, kötelességemnek tartom, hogy elmondjam interpellációmat a munkások, különösen a dolgozó emberek érdekében. Interpellációm tárgya az, hogy a pénzügyi kormányzat és a kormány gazdasági politikája kétféle embert teremtett Magyarországon. Az egyik csoporthoz tartoznak azok, akik dolgoznak és munkájuk jövedelméből nemhogy ruhájukat, de maholnap kenyerüket sem tudják megkeresni, a másik kisebb csoportba pedig tartoznak azok, akik munkanélkül óriási jövedelmekhez jutnak, Ezek a bankárok, akiket tulhizlaltak az eddigi kormányzatok és akik nem akarnak eddigi politikájukkal felhagyni a kormány jóvoltából. Interpellációm elmondására az indított, hogy az 1882. évi uzsoratörvényt teljesen hatályon kivül helyezték. A bankok azokat az összegeket, amelyeket tiz százalékra kapnak a jegyintézettől, 50%-ra adják ki, tehát 40 %-ot nyernek a kormány jóvoltából hozzájuk juttatott összegeken minden rizikó nélkül. Ez olyan helyzet, amely tovább nem tarthat, mert különben teljesen tönkretesz mindenkit a rettentő drágaság. Ma hitelhez nem is juthat senki, legfeljebb a nagy gyárak. A múltkor alkalmam volt egy nagy gyárnak könyvébe betekinteni, ahol megdöbbenve láttam, hogy neves pesti nagy bankoktól ezek ötven százalékra kapják a hitelt és ez a gyár rendelkezésemre is bocsátotta ezeket az adatokat. (Felkiáltások a baloldalon : Ezért van a drágaság !) A bank azonban ezt megtudta és azonnal érintkezésbe lépett a gyárral és igazolta magát, hogy tévedés volt az egész. Ha a kormány kellően fellépne ezzel szemben, ha az uzsoratörvény életbeléptetné, ha a bankokat figyelmeztetné, hogy nem szabad e törvény értelmében 40 % hasznot szedni, akkor bizonyára megváltoznék a helyzet. (Ugy van! a balés szélsőbaloldalon. ) Ha ez a helyzet igy tart tovább, akkor teljesen a bankok hatalmába kerülünk, ugy hogy más nem fog existálni, csak a nagybankok és a bankárok. Hogy ha olcsó életet akarunk teremteni és a kormány olcsó életről akar gondoskodni, akkor legelső kötelessége olcsó hitelről is gondoskodni, mert csak akkor lesz élet Magyarországon, ha olcsó hitel lesz. Nézzük csak, milyen a helyzet falun. Sajnálom, hogy nincsenek itt a kisgazda képviselőtársak. Hiába kérnek hitelt, nem kapnak, csak kosztpénzt. Igy látjuk a helyzetet falun. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Itt van Kuna P. András! — Kuna P. András : Mi bajuk van velem?) Igenis miért támogatja a t. képviselő ur ezt az irányt, ezt a politikát? Ha valaki kölcsönt akar,