Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

8 À nemzetgyűlés 275. ülése 192Í, direkte ugy hatnak, hogy a mi iparunknak azokat az ágait, amelyekben Csehország különösen fejlődött, ne fejlesszük, hanem inkább visszafejlesszük. (Schandl Károly: Ez sincs benne! Nem olvasta a képviselő ur a javaslatokat!) Bocsánatot kérek, épen ugy elolvastam, mint t. képviselőtársam; megmutatom. Igenis, benne van. (Meskó Zoltán: Adjanak egy pár főtanácsost kölcsön, majd megmagyarázzák! — Schandl Károly: Te is lehetsz még! — Meskó Zoltán: Én? Isten ments! Már nem fogadják el az emberek az utóbbi időben!) Rámutatott már Baross t. képviselőtársam is, hogy igenis benne van, hogy mi kereskedelmi szerződést elsősorban a kisántánttal, tehát a környező hatalmakkal vagyunk kénytelenek kötni. (Perlaki György: Ez még nem jelenti, hogy iparunkról lemondani leszünk kénytelenek!) Benne van az -indokolásban is, hogy azokat az iparágakat, amelyek nálunk fejlődésben vannak, de nem kedvesek a cseheknek, háttérbe kell helyezni. (Varsányi Gábor: Nincs benne! Olvassa fel! Hiba van a kréta körül!) Ha én rámutatnék erre és felolvasnám, az lenne a kifogás, hogy az időt pazarlom. (Derültség jobb felől.). Ezt már, igenis, nagyon sokan bebizonyitották, szükségtelennek tartom, hogy újra meg újra foglalkozzam vele. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nagyon fogok örülni, ha a valóság rámcáfol. (Varsányi Gábor: Szorul a kapca, koma!) Igenis, t. Nemzetgyűlés, a dolog ugy áll, ezt nem vonhatják kétségbe, hogy ennek a javaslatnak egész tendenciája az, hogy minket gazdaságilag kiszolgáltasson a kis ententenek, elsősorban a cseheknek. Ezzel az állásponttal szembehelyezkedni igazán csak nagy elfogultsággal lehet A külföldi kölcsönnel kapcsolatos nagy eredménynek tünteti fel a kormány azt, hogy a jóvátétel kérdését rendezni sikerült. Hát rendezés az, ami ezekkel a javaslatokkal történt! Hát rendezés az, hogy mi húsz éven keresztül bizonyos mennyiségű jóvátételi részletet fizetünk anélkül, hogy tudnók, hogy mire fizetjük, és anélkül, hogy tudnók, hogy ezek a befizetett részletek valamikor tényleg le lesznek vonva abból a jóvátételi összegből, amelyet reánk kirónak 1 Ha nincs számszerűleg megállapítva az a jóvátétel, amelyet nekünk viselnünk kell, akkor, ha majd arra kerül a vor, — mert hiába ringatják magukat t. képviselőtársaim abban az illúzióban, hogy erre majd nem fog sor kerülni, főkép az ilyen politikai és gazdasági megkötöttség mellett semmi reménységünk sincs arra, hogy a viszonyoknak olyan változása álljon be, hogy ezt a jóvátételt húsz esztendő ínul va is ránk ne olvassák — ha tehát majd húsz esztendő múlva reánk olvassák, azt hiszik önök, hogy majd a kisentente olyan naiv lesz, hogy nem ugy állapitja meg a jóvátételt, hogy amit fizetünk, azt ugy fogja elszámolni, mintha nem is lett volna fizetve? Ilyen dologba belemenni, hogy fizetünk évről-évre anélkül, hogy tudnók, hogy mennyit törlesztünk, hogy az tényleg be lesz-e számitva, ez vagy olyan borzasztó nivitás, vagy olyan borzasztó nagy jóhiszeműségre vall, amilyenre, sajnos, a mai viszonyok között a kisentente hatalmakkal szemben egyáltalában nincsen ok. (Igaz! Ugy van! half elől.) T. Nemzetgyűlés! A jóvátétel kérdését tehát nem rendezi ez a javaslat. Pedig mikor a külföldi kölcsön kérdése felvetődött, mindig évi április hó 11-én, pénteketi. azzal kecsegtettek bennünket, hogy ezzel elkerüljük a jóvátételnek reánk olvasását. Hiszen emlékezhetnek a t. túloldalon ülő urak is arra, hogy nagyon sokáig ez volt egyesegyedül az érv a külföldi kölcsön mellett azokkal szemben, kik kezdettől fogva aggodalmaikat fejezték ki. Az volt az egyedüli érv, amellyel possibilissé igyekeztek tenni a külföldi kölcsönt, hogy azért kell ez, ha nem is másért, ha a magunk erejéből talpra is tudnánk gazdaságilag állni, hogy a jóvátételt ezzel elkerüljük. (Pesthy Pál igazságügy minister: Bizony ezért, ma is | ezért kell ez!) Hát el fogjuk kerülni? Éhez nagy jóhiszeműség kell, elhinni azt, hogy húsz évi törlesztéssel el fogjuk kerülni a további jóvátételt, különösen, mikor ilyen nagy megkötöttséget csinál a kormány a külföldi hatalmakkal szemben, hogy gúzsba lesz kötve kezünk, lábunk. Állitoni, bár adná az "ég, hogy rossz próféta legyek, hogy igy a jóvátétel kérdését megoldani nemcsak hogy nem sikerült, hanem ezzel még fokozottabban rosszabbá tettük reánk nézve a helyzetet, mert fizetünk húsz éven keresztül 200 millió aranykoronát. (Felkiáltások jobbfelől: Mennyit?) Azt tetszett volna keresztülvinni, amit kezdettől fogva Ígértek, hogy a külföldi kölcsönnel kapcsolatban elejtik a jóvátétel kérdését, amint Ausztriában történt. (Perlaki György: Ott sem ejtették el.) Hát elodázták. De nálunk még ez sem történt. (Esztergályos János: Gavallér nemzet vagyunk, fizetünk! — Schandl Károly: Maguk is! — Derültség.) Ezzel a külföldi kölcsönnel kapcsolatban pénzügyi diktatúrát kivan a kormány a maga számára. T. Nemzetgyűlés! Vannak helyzeték, amikor egy országban megokolt a diktatúra, nemcsak a pénzügyi, hanem egyéb is, és nem habozom kijelenteni, hogy szerencsétlen országunkban a kommün bukása után nagyon is jót tett volna egy egészséges katonai diktatúra, azonban ezt elmulasztották akkor, amikor méfr szükség lett volna rá. (Cserti József: Féligmeddig megvolt!) Most azután jön helyette egy olyan pénzügyi diktatúra, amely véleményem szerint igenis, nagyon nagy terhet jelent az országra ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban, olyan terhet, amely egyenesen kizárja azt. hogy ebből a diktatúrából egészséges kibontakojzás származna ssék. Mondtam, vannak esetek és helyzetek, amikor egyes országokban a diktatúrára szükség van. Nem mondom, hogy ebben a gazdasági és pénzügyi helyzetben, amelybe jutott ez a nyomorult ország a kormány szerencsétlen gazdasági politikája folytán, nem volna szükség egészséges pénzügyi diktatúrára, de már előbb is rámutattam, hogy lehet-e várni ugyanazon emberektől, kik éveken át diktatúra nélkül, igy vezették az ország pénzügyi politikáját, a diktatúra megvalósulása esetén majd más útra térnek, belátják, hogy rossz utón jártak és megváltoztatják pénzügyi és gazdasági politikájukat? Az eddigiek alapján ezt nem merem remélni. Tehát nem egészséges ennek a pénzügyi diktatúrának az alapja már azért sem, mert akik a diktatúrát kérik a maguk számára, éveken át tartott uralmukkal bebizonyitották, hogy nincsenek hivatva ilyen pénzügyi vezetésre, pláne pénzügyi diktatúrára. Pénzügyi diktatúrára jogot formálhat egy kormányzat akkor, mikor a zilált pénzügyi és gazdasági helyzet mellett a kormánnyal szemben egyéb kérdésekben nem nyilvánul meg oly óriási bizalmatlanság, mint most, a jelenlegi kormányzattal szem-