Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-276

13Ô À nemzetgyűlés 276. illése 1924. társam nyugodt fejtegetéseit és jól esett hallanom azt a megállapítását, hogy ő nem tartja magát sem kisgazdának, sem mükisgazdának, mert hiszen én Pakson voltam és ott tapasztaltam örömmel azt, hogy igenis ő ama szerencsés beati possidentes-ek közé tartozik, akiket Magyarországon nagybirtokosoknak szokás nevezni. (Egy hang jóbbfélől : Középbirtokos ! ) Az a koneiliáns felfogás, amely őt beszéde végén, illetve egész beszéde alatt jellemezte s amellyel ő igyekezett bebizonyitani, hogy a magyar földbirtokosok is kiveszik részüket az adózásból, meggyőzött engem arról, hogy a most már felemelt 25 %-os földadóból is kiveszik részüket és ez ellen sem tiltakoznak. Vártam azt az árnyalatfelhőt az előadásában, amelyet a magyar és francia jegyzőkönyvekben elrejtett mondatban kellett volna neki feltalálnia, ahol utalás történik arra vonatkozólag, hogy ezt az adót módjában lesz a kormánynak bármikor felemelni. Ahogyan én az Erdélyi képviselőtái^sam által támogatott kormányt ismerem, amely csak cimében és kifelé agrár, ellenben lényegében in sich Commers, kereskedelmi, kommerciális kormány. (Ulain Ferenc : Ez a baj! — Zsirkay János : A jó szándék megvan, csak a pénzügyminister nincs meg hozzá!), határozottan felteszem, hogy az igen t. kormányzat e hatalmával, amelyet a szanálási törvények keretében magának megadat, élni is fog. A másik dolog, amelyet meg kívánok említeni Erdélyi képviselőtársam beszédéből, egy statisztikai adat, amelyet itt nagyon sokan, amikor baloldalról csendült fel, kellemetlenül és átbizseregve fogadtak és amely ellen tiltakoztak. T. i. ő megállapította, hogy Magyarországon a 10,000 holdon felüli nagybirtokok 2,332.000 katasztrális holdat tesznek ki. Ezt ő az adóztatás szempontjából emiitette fel. Én pedig ezzel szemben azt kérdezem önöktől, akik azon az állásponton vannak, hogy Magyarországon a földbirtokreformot végrehajtották, vagy legalább is gyökeresen és szorgalmasan hajtogatják végre, hogyan elehet az, hogy még mindig ilyen jelentékeny mennyiségű. 2.332,000 katasztrális holdat kitevő földbirtokok vannak 10,000 holdon felül egyes emberek kezében, amikor a földbirtokreformtörvény bevezetésében és indokolásában benne van, hogy ennek a törvénynek pedig a célja a föld igazságosabb elosztása? T. Nemzetgyűlés! E nagyon rövid pár szó után leszek bátor áttérni a szanálási törvényjavaslatokra, amelyeket az igen t. kormány elénk tárt, hat darab nyomtatványt adván a kezünkbe, amelyeknek az elolvasása és az áttanulmányozása is igen jelentékeny időt kivan meg tőlünk. Azt mondja : »Szanálási törvényjavaslat.« Nem kifogásolom a latin szót, mert latin iskolát jártam és latin műveltségben nőttem fel. De sokaknak, akik ma itt vannak, meg kell mondani, hogy a szanálási szó gyógyítást és talpraállitást jelent, a latin sanare igétől származik. Azt hiszem, jobban tette volna az az illető, aki ezt a törvényjavaslatot megfogalmazta, ha már a törvényjavaslat címénél is igyekezett volna a magyar nép nyelvéhez alkalmazkodni. A kormány az intézkedések egész tömbjével jön, a javaslatok egész garmadája fekszik itt előttünk, amelyeknek csak egyetlen egy céljuk van : megjavítani a koronát, egyensúlyba hozni az államháztartást, meggyógyítani azokat a vérző, nagy sebeket, amelyek a magyar életet tönkretették és majdnem elpusztították.' Benne van az önálló magyar bank felállítása, benne van a belső kölcsönre vonatkozó törvénytervezet és rendelet, benne van a francia hitelezőkkel kötött szerződés és az olasz hitelezőkkel kötött szerződés kivonata és végül benne van az a bizonyos rövid román külügyministeri sürgöny, amelynek tulaj donképen egy rendes formális jegyzőkönyvet kellene helyettesítenie ; ezért nem tudom felfogni, hogy az igen t. kormány és az igen t. ministerelnök ur tulajdonképen miért ezt a sürgönyt nyomatta ki és tárta ide elénk, amikor ennek törvényhozási formája nem ez volna, hanem szintén egy olyan szabályszerű megállapodás bemutatása, évi április hó 12-én, szombaton. mint amilyent az igen t. kormány a cseh-szlovákokkal, a jugoszlávokkal kötött és amelyeket ide ugyancsak beterjesztett. A pénzügyi bizottságnak és a vele egyesitett bizottságoknak véleménye előzi meg a törvényjavaslatok szövegét. Itt már egy nagy hibáját kell megállapitanom a törvényjavaslatnak, mert ezek a javaslatok nemcsak pénzügyi, gazdasági természetű megállapodások, hanem külpolitikai javaslatok is és végtelenül csodálkozom, hogy bár gondolom Szilágyi Lajos képviselőtársunk az igen t. ministerelnök ur figyelmét felhívta arra, hogy ezek a javaslatok a külügyi bizottság elé is valók és attól is kérjen véleményt, ezt a ministerelnök ur nem tette meg, pedig elképzelhetetlen, hogy miért nem tette meg, hiszen azok a tárgyalások, melyeket ő a csehekkel, jugoszlávokkal, románokkal olaszokkal folytatott, mind nemcsak pénzügyi és gazdasági, de eo ipso külpolitikai tárgyalások is. Ha pedig ez igy van s ha az igen t. ministerelnök ur tudja, amit minden kezdő politikus tud Európában, hogy ha valaki, akár egyén, akár állam kölcsönt akar felvenni a külföldön, az csak politikai kölcsön lehet, (Ugy van! balfelől.) mert máskép nem adnak kölcsönt, akkor nem tudom felfogni, hogy miért vonta ki ezeket a törvényjavaslatokat épen annak a legfontosab szervnek bírálata alól, amelyet épen erre a célra jelölt meg a törvényhozás, amelynek a címe külügyi bizottság s amely, miután a ministerelnök ur már elvonta ezeket a legfontosabb javaslatokat a hatásköre alól, valóban, mint szellemesen mondja Baross János t. képviselőtársam, nem lett egyéb, mint külügyi sóhivatal. Elhiszem, mert jól esik elhinnem és feltételeznem, hogy az igen t. kormány és a többségi párt ezekkel a javaslatokkal tényleg Magyarországot szanálni, gyógyitani, talpraállitani akarja. Felteszem ezt a jóhiszeműséget önökről, mert hiszen ha nem tételezném ezt fel, akkor le kellene tennem a mandátumot és el kellene vonulnom innen, mert ellenzéki képviselői feladatomnak nem felelhetnék meg. Az én ellenzéki képviselői feladatom tehát a jóhiszeműséget feltenni önökről és az igen t. kormányzatról, hogy valóban szanálni akartak és akarnak. De engedje meg az igen t. Nemzetgyűlés, hogy emlékeztessem önöket egy nagyon jellemző és kedves történetre, Andersennek egy világhírű meséjére, a csodakabátról, ahol el van mondva, hogy egy királlyal miniszterei, udvarnagyai elhitetik, hogy szövik és fonják neki a világ legcsodálatosabb kabátját. Körülötte ülnek és mutatják mozdulatokkal a kabát feladását, jelzőket emlitenek, melyek a kabát csillogására vonatkoznak, szóval addig beszélnek neki, mig a király elhiszi, hogy valóban rajta is van a csodakabát és ez az autoszuggesztio átragad az udvarra, az udvarról a sajtóra, a sajtóról az utcára, az egész országra és mikor a király megjelenik a nyilvánosság előtt, dacára annak, hogy e csodakabát nincsen meg, mégis az egész világ kórusban kiabálja, hogy ime milyen ragyogó az a csodakabát, mig végre egy egyszerű kis gyermek — a gyermekek és a bolondok igazat mondanak, tartja a francia közmondás — felkiált : nini, a királyon nincsen semmi ruhadarab! Akkor lehull a hályog az emberek szeméről és ők is megállapítják, hogy a királyról hiányzik ez a csodakabát. Mikor a miniszterelnök urnák azt a végtelen fanatizmussal hirdetett felfogását hallom, hogy egyedül a külföldi kölcsön mentheti meg Magyarországot és látom azt a rettenetes fáradságot, amellyel ő a parlamentben, Ángyán sajtófőnök ur utján pedig az egész sajtóban mindenfelé igyekszik terjeszteni az érvek egész arzenáljával és az ólombetűk minden pergésével és befolyásával, hogy az egyetlen remédium, mentsvár és eszköz Magyarország megmentésére kizárólag a külföldi kölcsön s ha az itt elhangzott beszédeket végighallgattam Heinrich Ferenc igen alapos, a vitát megnyitó beszédétől kezdve végesvégig, akkor azt kell mondanom, hogy ezek a javaslatok tulaj donkép en nem mások, mint az az Andersen-féle csodakabát, amelyről el akarják hitetni, hogy létezik, pedig fantóm, ragyogó tünemény, szivárvány csupán, melyet