Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-263
A nemzetgyűlés 263. ülésé 1924. évi március hó 28-án, pénteken, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyal: Elnöki előterjesztések. —- A középiskolákról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : b. Korányi Frigyes, Szabó István (nagyatádi), gr. Klebelsberg Kunő, (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 20 perckor.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom, A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bartos János jegyző ur ; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur, javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Perlaki György jegyző ur. Napirend szerint következik a középiskolákról szóló törvényjavaslat (írom. 389, 406) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Östör József ! Östör József : T. Nemzetgyűlés ! A szőnyegen levő törvényjavaslatot az ahhoz csatolt indokolás és azon történelmi megalapozás s felvilágosítás után, amelyet a tegnapelőtti ülésben volt szerencsénk hallani az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister úrtól, s amely legméltóbb és legszebb indokolása ennek a törvényjavaslatnak, elfogadom. Méltóztassanak megengedni, hogy a törvényjavaslathoz csupán egyetlenegy szempontból szóljak hozzá és ezzel hozzájáruljak ahhoz, hogy a vitát a lehetőleg rövidebbre korlátozzuk. Van a törvényjavaslatnak szerintem néhány mellékes intézkedése, amelyeket helyeseknek nem tartok és amelyekre leszek bátor rámutatni. Ezenkívül a törvényjavaslat — bár közvetve és nem közvetlenül — szoros és szervi összefüggésben áll egy kérdéssel, amely nélkül a középiskolai reformot és egyáltalában közoktatásügyünket kellőleg megalapozni és kiépiteni nem tudjuk. Elégséges e tekintetben két ellentétes szempontra utalnom. Az egyik az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur kijelentése, amely szerint az előadó ur kijelentésével kapcsolatban megállapította, hogy a középiskolai reform csak abban az esetben fog teljesen sikerülni, ha az egész vonalon a tanárképzés reformja is érvényesülni fog. Ugyanezt hangoztatta az ellentétes oldalról, a szociáldemokraták padjairól Kéthly Anna t. képviselőtársam is. Azt hiszem tehát, megállapíthatom ebből azt, hogy ez tulaj donképen egész közoktatásügyünknek és a középiskolai reformnak is, amely most tárgyalás alatt van, alapját képezi. Mielőtt rátérnék idevonatkozólag a számokra, adatokra és javaslatokra, legyen szabad megelőzőleg egészen röviden kitérnem egy kérdésre, melyet gyakran figyelmen kivül hagynak ugy a bal-, mint a jobboldalon, — értem alatta a szélsőbal- és a szélsőjobboldalt. Ez a kérdés, amelyet én vallok, az, hogy Magyarország talpraállításához, egyáltalában csonka Magyarország megvédéséhez, a magyar nemzeti állam kiépítéséhez és fentartásához a legelső és talán, azt mondhatnám, egyetlen kiváló nagyszerű fegyverünk : a magyar közművelődési ügy és a magyar kultúra. (Ugy van ! jobbfelől.) Ha Bismarck azt mondta, — és joggal mondta — hogy »Macht geht vor Recht«, akkor én azt mondhatom : »Kultur geht vor Macht«. És ha talán Bismarck egy történelmi folyamatban helyesen mondta azt, hogy először jön a hatalom, azután a jog és később a kultúra, akkor én mondhatom, hogy a társadalmi fejlődés bizonyos fokán, a nemzeti állam kialakulásánál a legeslegelső, ami minden körülmények között biztosítja az ellenséges szuronyerdőkkel szemben, amelyek bennünket körülvesznek, és belül is minden, a társadalmi rend fentartására irányuló erőszakos eszközökkel szemben a nemzeti létet és jövőt, egyedül és csupán a kultúra. Hogy mennyire igaz ez az állítás, annak igazolására legyen'szabad a legújabb történetből csak két bizonyítékot ideállítanom. Az egyik, hogy Oroszország, mely tudvalevőleg a legkevésbé volt kulturált az európai államok között, volt az, amely nem tudott ellenállni a bolsevizmus és a kommunizmus kísértésének, rettenetes pusztításainak, és — fájdalom — én nagyrészt annak tudom be nálunk is a kommunista uralmat, hogy az egész állam nem volt a kultúra megfelelő fokán, s a szociáldemokrata párt sem volt annyira kiművelt, mint a nyugati államokban, és ennek folytán dőlt be a kommunizmusnak és ezért hagyta magát félrevezettetni. Egy olyan nyugati állam, mint Ausztria, vagy Németország, ahol a kultúra megfelelő magaslatra emelkedett, a téveszmékkel szemben hatalmasabb ellenálló képességgel birt és fog mindig bírni, A kultúrának és a közművelődésnek mik az alapjai ? Ez minden államban, minden társadalomban kettőn alapszik. Az egyik az államot vagy a társadalmat alkotó faj, a másik pedig ennek a Napló XXII. 12
