Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-262

60 A nemzetgyűlés 262. ütése 1924. é hogy ezeknek és ezeknek a felekezeti iskolai tanároknak fizetését, javadalmazását az iskolafentartó egyház tartozik ezentúl szolgáltatni. Igen. t. Nemzetgyűlés és igen, t. minister ur, én elismerem az állam nehéz helyzetét, de azt is el kell ismerni, hogy ilyen célra igenis kell péznek lenni, és méltatlan elbánás a felekezeti iskolákkal az, hogy a felekezeti iskolák még a régi békeidőben az állammal kötött szerződés alapján nem valorizáltan kapják meg az államsegélyt, amelyet annakidején szerződésileg megállapítottak a részükre. Ma is 50—100.000 koronás államsegélyeket kap egy-egy gimnázium, holott tudjuk, hogy az az 50—100.000 korona ma mennyit jelent egy iskola fentartásánál. Nem igazságos tehát ilyen körülmények között azzal fellépni, hogy te, iskolafentartó, fizesd a te tanáraidat, amikor az államhatalom nem tesz eleget a szerződésben foglalt kötelezettségének, és nem emeli a mai értéknek megfelelő szinvonalára az államsegélyt, (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Igen, t. minister ur, méltóztassék olyan irányban intézkedni, hogy ezek a felekezeti iskolák valorizált értékben kapják meg az államhatalommal annakidején kötött szerződésben megállapított államsegélyüket. Akkor aztán, igen t. minister ur, hozzá lehet nyúlni ahhoz az eszközhöz, hogy a tanárokat, ugy mint régen, olyan arányban fizessék az iskolafentartók ; addig azonban, amig ez meg nem történik, amig az államsegélyek valorizálása t nem lesz valóság, addig igazságtalannak és veszélyesnek kell minősítenem azt a szándékot, amely igy akarja talán nem tudatosan, de akaratlanul elsorvasztani a felekezeti iskoláknak, ezen gyönyörű értékes magyar multu és a jövendőre is biztonságot és reménységet nyújtó iskoláknak ügyét. Most már csak egy kérdésre akarok rámutatni, még pedig a tanárok anyagi helyzetének kérdésére. Mondotta egy-két felszólaló innen is, onnan is, hogy hiába van meg a legkitűnőbb tanterv, hiába vaunak meg a legprecizebb iskolatípusok, ha a tanárok, akik életet kell, hogy öntsenek ezekbe a keretekbe, küzdenek ós szenvednek az életért való harcban. Végzetes hiba volt, hogy a felfordulások után nem láttuk be annak szükségét, hogy á tanári karnak, általában a tanitói személyzetnek — ideértem a népnevelőket is — az anyagi helyzetét még az állam legerősebb megterhelésével is javitsuk meg és nem gondoskodtunk róluk kellőképen. Hát lehet-e hasznos munkát várni — már mások is rámutattak erre — attól a nyomorúsággal küzködő tanártól, aki odahaza saját gyermekének nem tud megfelelő ruházatot adni? El lehet-e tőle várni, lehet-e tőle követelni, hogy nyugodt lélekkel és intenzive tanitsa mások gyermekét, akinek gondozása reá van bizva? Sajnos, ez megint beletartozik a mai politika általános irányába. A bankok segitésére volt pénz, a tanárok, a tanitók fizetésére, sajnos, nem volt pénz. Minden támadó szándék nélkül, de mélységes keserűséggel állapitom ezt meg. Az ujabb időben történt intézkedés a birákra nézve nagyon helyes, bár előbb történt volna. Az ő fizetésüket ugy rendezte a legutóbbi igazságyügyminister, hogy az legalább is relative bizonyos függetlenséget biztosítson a birói karnak, amelynek kezében az igazságszolgáltatásnak olyan végtelenül n fontos feladata nyugszik. Gyermekeink jövendője, azt hiszem, van olyan drága és értékes, mint az igazság maga és ha nagyon helyesen a birákra nézve meg tudtuk tenni ezt a megkülönböztetést, szerintem meg kell, hogy tegyük a magyar tanitói és tanári karra nézve is, hogy őket is olyan auyagi helyzetbe juttassuk, hogy gond nélkül, teljesen hivatásuknak szentelhessék magukat. Bár az igen t. minister ur nemes intencióiról vi március hó 27-én, csütörtökov. meg voltam és rneg vagyok győződve, mivel, -"ismételten hangsúlyozom — azt hiszem, hogy ez a javaslat, sajnos, nem viszi előre — legalább is nem látom határozottan, hogy előre vinné — a magyar középiskolai oktatás ügyét, sajnálattal bár, de ezt a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a balközépen.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! A tárgyalásra szánt idő letelt, minthogy a Ház határozata értelmében fél két órakor át kell térnünk a honvédelmi minister ur válaszának meghallgatására, a vitát tehát megszakitom. A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém benyújtani törvényjavaslatot az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról, másik törvényjavaslatot a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról, harmadik törvényjavaslatot az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő belső kölesönről, negyedik törvényjavaslatot az olasz királysággal 1924. évi március hó 27-én kötött pénzügyi egyezménynek és megállapodásnak becikkelyezéséről és végre ötödik törvényjavaslatot és indokolását a francia hitelezőkkel szemben fennálló magyar tartozások tekintetében engedélyezett fizetési halasztás tárgyában Parisban 1923. évi december hó 21-én kelt szerződés és függeléke, valamint a szerződés 1. cikkében emiitett alapszabályok becikkelyezéséről és egyes kapcsolatos kérdések rendezéséről. Kérem a mélyen tisztelt Nemzetgyűlést, hogy mindezeket a javaslatokat az osztály mellőzésével a pénzügyi, közgazdasági és közjogi bizottságnak méltóztassék együttes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadni. Ugyancsak kérem a Nemzetgyűlést, hogy a már benyújtott 371. számú törvényjavaslatot a Csehszlovák Köztársasággal 1923. évi július hó 13-án kötött pénzügyi és hitelügyi egyezmények és megállapodások becikkelyezése tárgyában is méltóztassék a Háznak akkor hozott határozatától eltérően a közgazdasági és a közjogi bizottsághoz is ezekkel a törvényjavaslatokkal való együttes tárgyalásra kiadni, miután ezek a törvényjavaslatok egységes komplexumot alkotnak. (Helyeslés jóbbfelől.) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a ministerelnök ur által beterjesztett öt törvényjavaslat együttes tárgyalás végett kiadassék a pénzügyi, a közgazdasági ós a közjogi bizottságnak! (Zaj a balközépen. — Zsirkay János: Felelősségre kell vonni a kormányt!) Az elnöki enunciációt senkinek sincs joga félbeszakítani. Amennyiben más javaslat nincs... (Baross János: Szót kérek! — Meskő Zoltán: Jelentkezett! — Zaj bált elől. — Szilágyi Lajos: Meg fognak még bűnhődni ezért! — Zsirkay János: Ide jutottunk négy év után. — Állandó zaj a balközépen.) Csendet kérek! Baross János: T. Nemzetgyűlés! Minthogy a sajtóközleményekből ugy értesülünk, hogy a ministerelnök ur által beterjesztett javaslatok külpolitikai jelentőségűek is, sőt katasztrofális külpolitikai jelentőségűek, (Lendvai István: Hóhérjavaslat!) tisztelettel kérem, hogy az együttes tárgyalásba a külügyi bizottság is vonassók be. (Állandó zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! (Nagy Ernő: És Károlyi a hazaáruló, ugye?) Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy a most benyújtott törvényjavaslatoknak elsősorban pénzügyi és közgazdasági jelentőségük van. Nem mondom, vannak bennük külügyi vonatkozások is, azonban ezek elintézett és a törvényjavaslatokba bele nem foglalt részletek. Ennek folytán kérem a külügyi bizottság mellőzését. (Állandó zaj a balközépen.)