Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-262
BG À nemzetgyűlés 262. ülése, 1924. é zonyos közvetlenséget honosítson meg*. Ez a tanrendszer a tanárok és a tanítványok között a szeretetnek és ragaszkodásnak kapcsait építette meg*, ez a közvetlenség-, szeretet és ragaszkodás, párosulva a tekintélynek elvévei, vitt azután arra az eredményre, hogy amit tanítottak, azt jól tanították, azok pedig-, akiket tanítottak, elsajátították a velük közlötteket. Ezek az előnyök ma is iríg-ylésreméltók és a mai reformok terén is ebben a tekintethen a régi magyar középiskolák, a mi régi jó táblabiráink kiművelésének rendszerét, a Ratio Educationist követendő példának kell tartani, (ügy van! Ugjj van! a jobboldalon.) Következtek az 1848—49-iki események, a szabadságharc leveretése, amelynek folytán azután az osztrák centralizáció természetesen kiterjeszkedett a-tanügy egész terére is és a rég-í magyar rendszer, a ratio educationis helyébe lép a Thun Leó-féle rendszer, az u. n. Organisations Entwurf. Az Entwurf nemzeti szempontból rendkívül gyászos emlékezetű, mert hiszen a nemzeti tárgyak tanítását egyelőre lehetetlenné tette. Pedagógiai szempontból azonban nagyjelentőségű ez az Entwurf és az általa létesített rendszer sokkal magasabb szinvonalat jelent, mint amely szinvonalat a ratio educationis jelentett. Az Entwurf az állami vezetés kizárólagosságát állapítja meg. felállít a gimnáziumokra nézve egy általánosan kötelező normát és azon intézetektől, amelyek ezt a normát nem érik el, megvonja a nyilvánossági jogot, ezzel kényszeríti tehát az intézeteket arra, hogy bizonyos magasabb nívó elérésére törekedjenek. A gimnáziumot az Entwurf nyolcosztályuvá teszi és pedig- ezt a nyolc osztályt két tagolatra csoportosítja. A régi magyar grammatikai négy osztályt algimnáziummá teszi, a két másik tagolatot, a humanisztikus és a filozófiai tagolatot pedig egy u. n. felgimnáziumban egyesíti. Az algimnázium célja az volt, hogy előkészítsen a tudományosabb irányú felgimnázium hallgatására, valamint hogy azoknak, akik nem folytatták tanulmányaikat, bizonyos alacsonyabb színvonalú általános képzést nyújtson. Az Entwurf nemcsak a latin nyelvet tanította, hanem felölelte az egész latin irodalmat, sőt a görög nyelvet s a görög irodalmat is, azonkívül a modern nyelveket is tanította már, sőt a reáliákat. Nagyon lényeges ujitása az Entwurfnak az érettségi vizsgálat behozatala is, amit azelőtt nem ismertek, továbbá igen fontosak az Entwurfnak azok az intézkedései, amelyek a tnárképzéssel foglalkoznak. Behozta az Entwurf a tanárképzésnek szerves uj rendszerét, amely azelőtt teljesen ismeretlen volt, mert régi időkben a tanárképzés többé-kevésbé önkényesen történt, arra különleges képesítési szabályok nem állottak fenn. Az Entwurf azért is nevezetes, hogy bevezette a reáliskolát hatéves tanfolyamban. Ebben az iskolában kizárólag reáltárgyakat tanítottak, a reáliskola kizárólag modern tanulmányokkal, a technikai előképzés céljait szolgálta, egyébként pedig a gimnáziumi általános műveltségnél jelentékenyen szerényebb általános műveltséget adott. Ha az Entwurf értékét általános szempontból bírálat tárgyává tesszük, akkor meg kell állapitanunk, hogy az Entwurf nem arra törekedett, hogy egymástól különböző tudományokat mechanikusan állítson egymás mellé, hanem a tanítást ugy állította oda, mint az összes tárgyak kívánatos összehatásának egyetemes m nmrcius ko 27-én r esiHoriÔhon. eredményét. Az Entwurf a művelt nemes jellem kiképzését tekintette a nevelés végcéljául. 1860-ban az októberi diploma kiadásával Magyarország tanügyi téren is visszanyerte önrendelkezési jogát, ennélfogva a következő évben, 1861-ben készítettek &gy ideiglenes tanulmányi rendet, amely a nemzeti tárgyak kötelező tanítását visszaálljtotta, egyébként pedig nagyobbára átvette az Entwurf rendelkezéseit. Következett az ujabb alkotmányos éra, azl8t>7. évi felelős kormány megalakulása. Ennek a kormánynak közoktatásügyi ministère, a nagy báró Eötvös József a középiskola kérdésével is mélyrehatóan foglalkozott. Eötvös Józsefnek megyolt a maga reformterve a középiskolát illetőleg. Eötvös József vissza akarta állítani a régi magyai- hármas tagolatot : a grammatikai tagolatot, fölötte a humaniórák tagolatát és azután az azelőtt ülozófiainak nevezett tagolatot, amelyet ő lyceális tagolatnak nevezett. Eötvös középiskolája kilenc osztályból állott volna, mert a lyceális tagozatot három osztályúnak tervezte. Eötvös kontemplált reformjának lényege az volt, hogy amig a középiskola két alsó tagozatában egységes tanítást tervezett, addig a harmadik, legmagasabb tagozatot trifurcatio gyanánt kívánta volna megszervezni, melyben külön-külön csoportokat alkottak volna és külön oktatásban részesültek volna a növendéket aszerint, amint különböző pályákra mennek, tehát külön képzésben részesültek volna azok, akik jogi pályára mennek, különben azok, akik orvosi, vagy természettudományi pályákra, és külön képzésben azok, akik teológiai vagy nyelvészeti szakra törekednek. Eötvösnek ebben a tervezetében tehát benne van a differenciáltság embriója. (Hegymegi-Kiss Pál : Ez volt a legtökéletesebb rendszer !) . Eötvös azonban végeredményben kételkedni kezdett terve helyességében, nem merte előtérbe hozni ezt a rendszert, nem mert döntőleg áttérni a differenciálódás irányára. Féltette a magyar nemzeti műveltség egységét attól, ha a középiskolában nem egységes, hanem differenciált a tanítás, így azután ez a lelkiismeretes államférfiú visszalépett javaslatának törvénnyé emelése elől, nemcsak azért, mert egyáltalában az elemi oktatással a törvényhozás olyan bőven és olyan hosszú ideig foglalkozott, hogy alig jutott volna ideje a középiskolai reform megalkotására, hanem főleg azért is, mert Eötvös önmaga is visszarettent saját reformjától, így a középiskola megreformálása jeles utódjára, Trefort Ágostonra maradt. Trefort a középiskola kérdésében nagyon önálló felfogás álláspontjára helyezkedett, r Trefort igen nagy súlyt helyezett a reális képzésre. Abban a nézetben volt, hogy a magyar ifjúság jelentékeny részének technikai pályára kell lépni, mert ő a technikai fejlődés terén látta a magyar jövőt Épen ezért Trefort nemcsak fentartotta az Entwurf idejében létesült reáliskola rendszerét, hanem továbibfejlesztette azt és a reáliskolát VIII. osztályú középiskolává, a gimnáziummal egyenragú középiskolává tette. Ezen előzmények után nyújtotta be azután Trefort azt a középiskolai javaslatot, amely az 1883. évű XXX. tcikkben kodifikáltatott, s amely mindmáig irányadó közoktatásunk terén. Ez a törvény^a kérdések két nagy komplexumát öleli fel és dönti el immár 40 esztendős hosszú időre. Az egyik kérdéskomplexum; az államnak viszonya az iskolafentartókhoz, az állam és az iskolafentartók között való jog-