Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-274

408 "A nemzetgyűlés 274. ülése 1924. beszédét nem mondja el? — Horváth Zoltán s Vérszomjas! — Zaj.) Elnök; Csendet kérek, képviselő urak. Nagy Vince : Legalább azt sikerült volna elérnie az igen t. ministerelnök urnák, hogy abba a kreálandó ellenőrző bizottságba vagy semleges államok vagy olyan, a nagyhatalmakhoz tartozó államok képviselői lettek volna kiküldve, akik államaiknak hozzánk való viszonyukban gazdasági és politikai érdektelensége folytán igazságos, objektív szemlélet alapján gyakorolhatták volna Magyarországgal szemben az ellenőrzést. Ha azonban az igen t. ministerelnök ur nem mondotta is meg, most már a külföldi lapokból értesülünk bizonyos körülményekről, amelyek e kölcsön kulisszatitkait, mégpedig nem apró kis pikantériákat, hanem súlyos, lényegbe vágó s csak a javaslatnak nagy általánosságban elburkolt részleteit is megmutatják. Magyarországi lapjaink is közölték — de kivonatosan — a szerb nemzetgyűlésben a szerb külügyministernek a magyar kölcsönről elmondott beszédét. Annál kimerítőbben közölték az összes külföldi lapok és a délvidéki, szerb impérium alá került területek magyar lapjai is. Ha e közlésekből elolvassuk a szerb külügyminister ur beszédét, észrevesszük, hogy az igen részletes adatokat és roppant érdekes nóvumokat tartalmaz arra nézve, hogy a magyar kölcsönnek ezeketaz általános szólamait és kereteit — hogy pl. csak egy ellenőrző bizottság van kreálva — miképen és hogyan fogják kitölteni egy már létrejött megegyezés alapján. A szerb külügyminister ur, Nincsics, referálva a szerb nemzetgyűlésnek a magyar kormányzattal történt megállapodásairól, többek között azt mondja, hogy (Olvassa) : »A megemlitett feltételek mellett — az előzőkben t. i. a pénzügyi feltételeket ismertette kongruensen a magyar javaslatban foglaltakkal — kormányunk a kisentente többi tagjaival egyetértően közölte azt a kívánságát, hogy helyet kapjon a magjrar kölcsön megadásának alkalmával megalakulandó ellenőrző bizottságban, hogy ekkép alkalma legyen ellenőrizni, hogyan lesznek felhasználva azon magyar források, amelyek a nyert kölcsön által a rendes költségvetés terhe alól fel lennének mentve. Ezt a követelést elfogadták és a kisentente tagjai helyet kaptak az ellenőrző bizottságban, amelyet a jóvátételi bizottság nevez ki . . . (Propper Sándor: Mindent elfogadnak, csak uralmon maradhassanak! Abba is belemennének, hogy Csepelsziget legyen Magyarország! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hiába beszél, maga sem hiszi el!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Rupert Rezső : Az igaz, hogy önöknek hiába beszélünk. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem is gondolják talán, hogy egy beszédre összeomlik a világ? Ez sohasem volt! — Rupert Rezső : Volt már olyan világ, amikor gróf Tisza István azt mondotta, hogy elvesztettük a háborút! Bethlen is bejelenti majd egy napon, hogy elvesztettük a háborút.) — Csendet kérek képviselő urak. — (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi miniszter: örökké nem tart semmi!) Nagy Vince: (Tovább olvassa.) ... és amely bizottság nemcsak a magyar pénzügyek szanálási időtartama alatt fog dolgozni, amint az a főbiztosnál van, hanem azontúl is, az amortizációs periódus egész tartama alatt.« Tehát 20 évig. (Ulain Ferenc: Elég szomorú dolog, hogy 20 évig fejünk felett tartják a Damokles kardját! — Berki Gyula: Eddig is évi április hó 10-én, csütörtökön, megvolt az ellenőrzés! — Rupert Rezső: Egy szavazata volt a kisententenak a jóvátételi bizottságban, igy pedig lesz négy! — Propper Sándor; Óriási siker! Végre fizethetünk! — Rupert Rezső: Eddig csak egy magyar-osztály volt a jóvátételi bizottságban! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem kell annyira lenézni másokat! — Berki Gyula: Ebből élnek! — Lendvai István: Jöjjön le Karcagra, ott mondja ezt! — Berki Gyula: Le is megyek, de legyen nekem is szerencsém!Lendvai képviselő ur járt már a kerületemben s kapott négy szavazatot ! — Derültség jobbfelől. — Horváth Zoltán : Sarkadon? Az nem sok! — Lendvai István: Sir Börki! — Elérik derültség balfelől. — Meskó Zoltán: Mindenki előnevet kap, aki megszavazza a javaslatokat ! — Zaj. Elnök csenget.) Jóllehet, ez a kérdés érinti a kormányzat politikai bírálatát is, nem megyek még át erre a térre. A pénzügyi javaslatok pénzügyi és gazdasági kritikája során el kell mondanom, hogy nem látjuk a javaslatokban azt az elvet érvényesülni és számokban megnyilvánulni , amelyet maga a szanálás gondolata vetett felszínre, amikor t. i. a hitelezők megkívánták a magyar kormányzástól és a magyar kormányzat pedig igérte, hogy a bevételek fokozásával a kiadásokat csökkenteni fogja. Ha megnézzük ezt a nagy általánosságban szerkesztett és költségvetésnek egyáltalán nem nevezhető egyoldalas tervezetet, ha megnézzük ezeket a számcsoportokat és azoknak emelkedő tételeit, azt kell látnunk, hogy itt nem csak a bevételek emelkednek fokozatosan, hanem a kiadások progreszsziv emeléséről is szó van anélkül azonban, hogy az adózásnál, tehát a bevételeknél a progressziót következetesen keresztül vitték volna. Nagyon kényes dolog, hogy amikor a kiadásoknak óhajtott csökkentéséről beszélek, a tisztviselői létszámcsökkentésről keli szólanom, mert itt valóban nem lehet az Ausztriával való analógiát felállítani. Igaz, hogy Ausztria százezerrel csökkentette a kölcsön alkalmával tisztviselőinek létszámát, mig ezzel szemben Magyarország csak 15,000-rel kívánja apasztani. (Rupert Rezső : Ennyi van bejelentve ! — Berki Gyula : 10.000-rel már csökkentette! — Reisinger Ferenc: A rendőrség létszámát mennyivel emelték? — Propper Sándor: Akiket elengedtek, azokat a hátulsó ajtón visszafogadták ! — Reisinger Ferenc : Ez a megoldás még gyávább!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Nagy Vince: Látszólagos ellenmondás volna ellenzéki álláspontomban, ha egyrészről a kiadásoknak nagyobb mértékben való csökkentését kívánom a kormányzattól, másrészről az elbocsátott tisztviselők sorsa miatt panaszkodnám és sokalnám a 15,000 főben meghatározott létszámcsökkentést. Az ellenmondás azonban csak látszólagos, mert ha összehasonlítjuk helyzetünket Ausztriával, mit látunk? Lényeges különbség az, hogy Ausztriában, noha ugyanolyan szomorú sorsban részesült, hogy megcsonkították és leszabdalták róla területének sokkal nagyobb részét, mint amennyi megmaradt : Ausztria nem lévén nemzeti állam, ott nem a német lakosság szakadt le a megmaradt Ausztria testéről, hanem leszakadt Galícia, Déltirol és Csehország. Ezeknek a területeknek tisztviselői nagyobbrészt ott maradtak az utódállam szolgálatában, ezekről az elszakadt területekről nem következett be oly nagy beözönlés a megmaradt kis Hinterland felé, tehát nem kapta meg tehertételképen a megmaradt kis csonka Ausztria azt a tömegét volt tisztviselői karának, mint Magyarország. Nálunk az