Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

354 A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdán. zat. — Szabó Sándor : Menjenek oda, az osztrákokhoz ! — Farkas István : Menjen maga oda ! A magyar népet nem lehet az országból kiűzni! -— Renées János : Nem kérdezzük ! — Propper Sándor : Eenczes maga akar maradni az országban! Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Farkas István: Menjenek a herék! — Szabó Sándor : Menjenek ki a kitartottak ! — Farkas István : Maga a kitartott! Maga a here!) Farkas István képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! (Szabó Sándor: Engem nem tart ki a munkásság ! — Drozdy Győző : És aki azt mondja, hogy kitartott?) Drozdy képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Propper Sándor : A jobboldalnak szabad sértegetni !) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendbe maradni. (Propper Sándor: A jobboldalnak szabad!) Propper képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. (Propper Sándor : Mindenesetre igen tárgyilagos.) A képviselő urat kénytelen vagyok másodszor rendreutasitani. Rupert Rezső : Erre a helyzetre vonatkozólag azt mondja tovább Deák Ferenc (Olvassa) : »Vagy gyenge a kormány a törvények teljesitésére és akkor hatalom nem való kezébe ; vagy nem akarja megtartatni a törvényt és akkor mint kötelességét nem teljesitő kormány nem számolhat a nemzet bizodalmára és szeretetére. Kérdem továbbá, hogyan áll a szólás szabadsága? Nemde, polgártársaink közül olyanok vétettek szigorú kereset alá, olyanok büntettettek, kikre törvényeink rendelete szerint nem lehetett volna büntetést mondani?« (Patacsi Dénes : A hazafiakat büntették az osztrákok!) Elnök : Patacsi képviselő urat kérem, méltóztassék csendbe lenni. Rupert Rezső : Az magyar kormány volt, vegye tudomásul. Az volt akkor a magyar alkotmány rendszere. (Propper Sándor: Patacsi, mint közjogász! — Fráter Pál : Nagyon téved a képviselő ur.) Nem tévedek. Azt mondja továbbá Deák Ferenc (Olvassa) : »Itt a kormány hatalmat akart gyakorolni, hogy tekintélyét fenntartsa, mert azt hitte, hogy ha a kormány iránti tisztelet elvész, az egész alkotmány veszedelemben forog.« Ma is azt hiszi, »Szép a kitűzött cél, csak az a kár, hogy nem jól alkalmaztatott, mert csak akkor kivánhatja meg a kormány, hogy tiszteltessék, ha maga példát nem ád a törvények megszegésére. Vájjon minden nóta, akció képes-e visszahozni azon tiszteletet, melyet elvesztett a kormány csak azáltal, hogy a törvényt nem tudja, vagy nem akarja megtartatni? Nem tudhatjuk ugyan, meddig tart a béke kívülről, de midőn látjuk, hogy a külbátorságot jelenleg semmi sem fenyegeti, ellenben belbátorságunk, mely a törvények szoros megtartásában áll, tettleg meg van zavarva : mi ilyenkor kötelessége a státusnak és különösen a nemzet képviselőinek? Az-e, hogy a külbátorságnak, mely veszélyeztetve nincs, megerősitésére mindjárt újoncokat ajánljanak, vagy pedig a felzavart belső bátorság helyreállitásáról gondoskodjanak? Azt hiszem, hogy előbb ezt kell teljesiteni és csak akkor, midőn a nemzet vérző sebei orvosolva lesznek, mikor a megzavart csend az ország kebelében visszaállittatik : akkor kell a külbátorságnak jövendő nagyobb biztosításáról gondoskodni és intézkedni. Hiszen, ha valaki azt mondaná, hogy különbség nélkül minden sérelem előbb való, mint a külbátorságról való gondoskodás, az egészen más volna és én azzal egyet nem értenék.« A továbbiakban ezt mondja (Olvassa) ; »Én a státust sok katonával terhelni nem is tartom jó politikának és azt hiszem, hogy Európa felvilágosodottságához csapásul kötötte azt a sors, hogy a státusok naponként neveljék állandó katonaságuk számát. Csak ugy ne járjanak utoljára, mint az a gyáva lovag, ki önvédelmére annyi fegyvert szedett fel magához, hogy végre a nagy teher alatt lova összeroskadt.« Azt mondja azután (Olvassa) : »Európában alig van státus, mely ne nyögne a roppant adósság terhe alatt és mégis szaporítani törekszik azon emberek számát, kiket alig győz tartani, holott csak egy közönséges gazda is számot vet magával, hogy hány embert tarthat ki gazdaságából. Számtalan munkás kéz elvonatik ezáltal a státustól. El merem mondani, hogy sok országot boldogabbá tett volna egy-két háború, mint az állandó katonaság tartása. Midőn a kormányok fegyveres erővel övezik körül magukat, elfelejtik, hogy a stztus ereje nem egyedül a fegyverek számában áll. Eóma nem a pretoriánusok idejében volt a leghatalmasabb.« Ugyancsak beszédet mondott Deák Ferenc a február 20-iki ülésben is. Csak pár sort idézek abból, amit ott mondott (Olvassa) : »Szükségfeletti újoncokat ajánlani kettős tekintetben káros a nemzetre nézve : káros először, mert az adózó nép kebléből kedvesei kiragadtatnak, káros másodszor a nemzeti ökonómiára nézve, mert ezáltal számos munkás kéz vétetik el a nemzettől. Következőleg, ha a nemzet szükségen felül ajánlja meg a katonákat, polgári kötelességét szegi meg és ahelyett, hogy hasznot tenne, kárt tesz. A választmány azt állítja, hogy oly békességben élünk, melynek megzavarásától félnünk nem lehet. Midőn most ily körülmények között hatvanezer katonát kell felállítani, ez másra nem mutat, minthogy a kormány a nemzetet erején tul akarja terhelni.« Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédet nem szabad olvasni. Rupert Rezső : Kérem, én idézetet olvasok (Szilágyi Lajos : Idézeteket szabad !) Elnök : Méltóztassék idézeteket felolvasni, de ne egész beszédeket. Rupert Rezső : Kiragadott részeket idézek belőle, amelyek a tárgyra vonatkoznak. Még csak néhány sorról van szó. Azt mondja (Olvassa) : »Majd ha a megváltás iránti alkudozás és kivetés forog fenn, akkor fogják ezt azon megyék megsiratni, melyek a katonaság számát ily nagyra emelték, mert akkor által fogják látni azt, hogy maguk fegyverével ölték meg magukat. Vagy talán oly könnyű az adózó népnek a katonát tartani, hogy arra nem is kell tekinteni, hogy sok legyen a katona? Ki ajánlja a katonákat? A rendek. Plonnan? Az adózó nép sorából. Ki tartja a katonákat? Az adózó nép. Ha mi viselnénk azon terhet, akkor jobban megfontolnánk a dolgot. Súlyosan sérti kötelességét azon törvényhozás, mely többet ád, mint amire szükség van. Figyelmezteti a rendeket, hogy a hazát igy kétszeresen terhelik, mert nemcsak, hogy 38,000 embert ragadnak ki kedveseik köréből, de még a katonatartás azon terhét is szaporítják, melyet a megkevesitett adózó népnek viselni kell.» Akkor a mi országunk még gazdag ország volt, tényező volt, nem egyszerűen arra volt szánva, hogy játékszere, labdája legyen a többi hatalmaknak. Akkor még lehetett szó arról, hogy ha akar, beleszólhat a dolgok folyásába, ha akar, akkor még mestere lehet a saját történelmének. Ma azonban, amikor abszolúte meg van határozva a szerepünk, rendeltetésünk és amikor a legteljesebb lehetetlenségek