Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-272

326 A nemzetgyűlés 272. ülése 1924, évi április hó 8-án, kedden. enyhítésére indított ínségakció számadásainak parlamenti megvizsgálását is, jóllehet azt > az ellenzék kérte, meghiúsította. (Szilágyi Lajos: Ez is illojalitás a kormányzóval szemben! Majd beszélünk még róla! — Derültség jobbfelől. — Propper Sándor: Csak nevessenek, nem tudják, meddig nevetnek! — Horváth Zoltán: Fognak még nem nevetni is ! — Zaj és mozgás jobbfelől. — Szomjas Gusztáv: Maguk már belénk fojtották egyszer a nevetést! Elment minden kedvünk a nevetéstől! - Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Hegymegi-Kiss Pál: Ezek után nekünk azon a nézeten kell lennünk, hogy a közvagyonnak ilyen antiparlamentáris és törvényellenes kezelése mellett a kormány nem részesülhet abban a bizalomban, hogy az állam háztartását hosszú időre, szinte korlátlan hatalommal vezesse. A nemzetgyűlés működését és a tanácskozás szabadságát biztosítják a házszabályok, de ezeket a házszabályokat nem vette a kormány és az őt támogató többség mindig figyelembe és nem tartotta azokat tiszteletben. A nemzetgyűlés tagjai által benyújtott és a közállapotok javitását célzó indítványok közül még egyetlen egyet sem tárgyalt ez a nemzetgyűlés, a visszaéléseknek és szabálytalanságoknak egész tömegét feltáró interpellációkra a kormány választ nem ad, holott a házszabályok ezt megkövetelik, sőt a ministerelnök a legutóbb előterjesztett ilyen interpellációra itt, a nemzetgyűlés szine előtt kijelentette, hogy arra egyáltalán nem fog válaszolni. (Felkiáltások jobbfelől: Megokolta, hogy miért! — Szilágyi Lajos: Mert nem is tud rá válaszolni!) Mindezek a körülmények alkotmányos szempontból szintén jogos aggályokat keltenek. Hosszú idők óta fontos feladatként hárult a kormányokra, az önkormányzati közigazgatás avult szabályainak korszerű, demokratikus, és a mai helyzetnek megfelelő reformálása, főleg a kispolgári társadalomnak az önkormányzati jogokban való részeltetése. A kormány e feladatának nemcsak hogy nem tett eleget, hanem a belügyminister ur mulasztása folytán az egész önkormányzati közigazgatás az abszolutisztikus időkhöz hasonló törvénytelen állapotba jutott. Megszűnt a törvények uralma az önkormányzati közigazgatásban is. Szükségrendeletet léptetett életbe a kormány ezeknél az alkotmánybiztositékoknál is, sőt azt, hogy e szükségrendeletet életbeléptette, nem is tartotta kötelességének a nemzetgyűlés előtt bejelenteni. így most az a helyzet, hogy az ország fővárosában törvényellenesen kormánybiztos intézi a közigazgatást, a vidéki törvényhatóságokban pedig a háború előtt alakitott közületek intézik az ügyeket, holott azok megbízatása rég lejárt és a belügyminister saját beismerése szerint is a lakosság érdekeinek hűséges sáfárjai igy nem lehetnek. (Sailágyi Lajos: Múmiák!) Legfeljebb arra jók, hogy a kormány önös törekvéseit szolgálják, sőt sok helyütt pedig egyes klikkek érdekeit támogatják. Mindez pedig azért történik, hogy a jogok kiterjesztése itt is elmaradjon. A kormánynak ez a törvénytelen magatartása is az alkotmányos érzésnek teljes hiányát bizonyítja. A háború miatt az akkori kormányok a közszabadságokat jelentékenyen korlátozták, kivételes helyzetet teremtettek. Ez a kivételes helyzet az úgynevezett háborús rendeleten nyugodott. Jóllehet a háború már rég befejeződött és a kormány konszolidációt hirdet uton-utfélen azért, hogy rendszere érvényesüljön, a háborús rendeletek egész tömegét tartja érvényben, az egyesülési, gyülekezési jog és a sajtószabadság a legsúlyosabb korlátozásoknak van alávetve, a személy- és vagyonbiztonság biztositva nincs, és egyesek ma is üldöztetéseknek vannak kitéve. A polgárok sem kulturális, sem olyan jellegű társadalmi egyesületeket, amelyek az államra ós társadalomra veszélytelenek, nem alapithatnak, mert a kormány az ide vonatkozó alapszabályok láttamozását mindenféle kertelésekkel megtagadja. (Szilágyi Lajos: Például a rokkant tisztek szövetsége!) A gyülekezési szabadság is a legsúlyosabb korlátozásoknak van alávetve. Elnök (csenget) : Kérnem kell a képviselő urat méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Zaj balfelől.) Én türelmesen vártam, hogy méltóztatik majd a tárgyalás alatt lévő igen bő anyagú törvényjavaslatokhoz is hozzászólni, de a képviselő ur ezt mindeddig nem tette. (Zaj balfelöl és a szélsőbaloldalon. — .Felkiáltások: Felhatalmazást tárgyalunk! — Rupert Rezső: Az egész törvényhozást átadjuk a kormánynak, el kell tehát mondani mindent!) Méltóztassanak csendben maradni! A házszabályok értelmében a sürgősség alapján való tárgyalásnál a tárgytól eltérni nem lehet. (Szilágyi Lajos : Két és félévi költségvetést pótol ez a javaslat!) Szilágyi Lajos képviselő úrtól tanácsot nem kértem. ( Szilágyi Lajos : Abszurdum!) Akár abszurdum, akár nem: méltóztassék csendben meghallgatni! Az elnöknek joga van a házszabályok szerint bármikor szólani. Kérnem kell tehát a képviselő urat, méltóztassék a házszabályoknak ezt a rendelkezését tekintetbe venni. Igaz, hogy igen bő, gazdasági kérdéseket — megengedem közjogi kérdéseket is — felölelő, alkotmányjogi kérdéseket is tartalmazó tárgyakról van e törvényjavaslatokban szó, de hogy valaki fél óráig beszéljen és a törvényjavaslatokhoz egy szót se szóljon, az mégsem engedhető meg. (Rupert Rezső: Nem lehet neki felhatalmazást adni! Ez a bizalmatlanság megindokolása!) Kérnem kell tehát a képviselő urat mégegyszer, hogy a törvényjavaslatok tárgykeretében méltóztassék mozogni. (Élénk helyeslés jobbfelől, Ruppert Rezső: Ez lehetetlen helyzet ! — Rubinek István: Halijuk a szónokot! —

Rupert Rezső: Felhatalmazási törvény, és nem lehet beszélni róla! —- Zaj. — Szomjas Gusztáv: Most szanáljuk az országot!) Csendet kérek képviselő urak. (Propper Sándor : Három hektó bor mellett megszavaznak mindent ! — Szomjas Gusztáv: Nekem mondja?! Maga még nem látott engem inni! Ne járjon a szája! — Propper Sándor : Ne gorombáskodjék, maga fogja be a száját!) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Szilágyi Lajos: Kár volt a szónokot beszédében megzavarni!) Szilágyi Lajos képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Szilágyi Lajos közbeszól-) Szilágyi Lajos képviselő urat másodszor vagyok kénytelen rendreutasítani! (Drozdy Győző: Diktátornak képzeli magát Szomjas képviselő ur! - Horváth Zoltán: Tanácsadója lesz a jegybanknak! — Berki Gyula: Micsoda oktatás folyik itten? — Horváth Zoltán: Legközelebb tehenet vágnak! — Rupert Rezső: A stratégia kezdődik!) Csendet kérek, képviselő urak! Hegymegi-Kiss Pál: Anélkül, hogy vitába bocsátkoznám, vagyok bátor tisztelettel megemliteni, hogy én a magam részéről beszédem első részében — amint ez a gyorsirói jegyzetekből megállapítható — ezeket a kölcsön javaslatokat jellemeztem. Én rám, mint alkotmányos törvényhozóra, mikor ezeket a javaslatokat megszavazom vagy nem szavazom meg, az a feladat vár, hogy azt döntsem el, bizalommal vagyok-e aziránt a kormány iránt, amely a hatalmat a kezében tartja, vagy sem. (Szilágyi Lajos: Arról beszél, amiről akar! — Varsányi Gábor: Nem az van