Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-272

A nemzetgyűlés 272.' ülése 1924. évi április hó 8-án, kedden. 321 Jahre 1923, dank dieser Anpassung gemachten Gewinnen blenden lassen und daraus den Schluss ziehen, dass ihr Einkommen — ez nagyon fontos — alljährlich mit jenem dieses Jahres vergleichbar sein werde. Die Vorbedingungen für grosse Börsengewinne bestehen nicht mehr ; die Angleichung der beweglichen Vermögen ist vollendet und die Verbrauchssteigerung, die sich daraus ergab, kann nicht von Dauer sein. Der Sparsinn muss wieder zur Geltung kommen, und zwar sobald als möglich.« T. Nemzetgyűlés! Ezeket nem azért hozom itt fel, — nehogy azt méltóztassék gondolni — hogy pl. a földet megint kivonjam a közteherviselés kötelezettségéből, hiszen ma már tisztán áll az ország előtt, hogy a mezőgazdaság, a föld vállalta először adójának, a földadónak a békearányhoz való nivellálását és fizetett olyan vagyonváltságot, amelyről épen a napokban egy ellenzéki közgazdasági kritikus állapította meg, hogy az adók történetében páratlan. Mi továbbra is vállalni fogunk — ezt nagyon lelkiismeretesen és komolyan szögezem itt le — minden terhet és minden áldozatot, amelyet a termelés veszélyeztetése nélkül elvállalni tudunk, ahhoz azonban nekünk is jogunk van, hogy követeljük az egyenlő és igazságos teherviselés elvének megvalósitását az adópolitika egész vonalán, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) mert még ina is bőségesen látunk olyan kategóriákat, amelyek vagyoni erejükhöz mérten nem veszik ki részüket a nemzeti teherviselésből. Ezt ma egyformán követeli az ipar, kereskedelem és a mezőgazdaság, aminthogy egyformán követeljük azoknak a visszás állapotoknak megszüntetését is, amelyeket az adóadminisztráció terén az egész országban tapasztalunk, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az adókivetési jutalékrendszer — hála Istennek — elmaradt, a birsági jutalék azonban a forgalmi adók terén nem épen a nemzet hasznára, annál bujábban tenyészik. Ha valamit meg kell szüntetni, akkor ezt a birsági jutalékrendszert, ezt az immorális intézményt mindenesetre meg kell szüntetni. (Altalános élénk helyeslés. —- Rassay Károly: Nyújtsanak be inditványt megszavazzuk!) Halaszthatatlan továbbá adórendszerünk kíméletlen egyszerűsítése. (Helyeslés.) Igaz, hogy a IV. osztályú kereseti adónak az általános kereseti adóba való beolvasztására, azután az általános jövedelmi pótadó, valamint az általános betegápolási pótadó^ megszüntetésére és az együttes adókezelésre nézve az intézkedések megtörténtek, minden egyéb téren azonban az adózásban oly nagy a komplikáltság az országban, hogy nincs egyetlen tiszta, fix pont, amelyen nemcsak a közönség, hanem a szakember is megvethetné lábát. (Igaz! Ugy van!) Ugyanigy vagyunk a pénzügyi közigazgatásnak régen beigért újjászervezésével — e tekintetben a javaslat már tartalmaz örvendetes intézkedéseket — nemkülönben a községi háztartások reformjával, amely ma, amikor az ország pénzügyi alapjait lerakjuk, mindennél sürgősebb feladat kell, hogy legyen. A népszövetség jó tanácsi értelmében a közszolgálati terheket a mai fejenkénti 27 aranykoronáról 50 aranykoronára kell fejleszteni, tehát majdnem oda, ahol 1913-ban állottunk, amikor a nemzet évezredes értékeinek birtokában tökéletes gazdasági egység volt. Ez az emelés szerény véleményem szerint óriási erőfeszítésbe fog kerülni. E tekintetben ne fessünk magunknak tul optimisztikus képet. Mondom, a 27 aranykoronáról 50 aranykoronára való emelés e nemzetre óriási erofeszitést fog jelenteni. Ha azonban a mai adóstátust egyáltalán fokozni akarjuk, ezt csakis az adóalanyok ápolásával, dédelgetésével, nem pedig agyonütésével lehet elérni. Áz állam csak jövedelemszaporulatból gyarapíthatja jövedelmét, hagyjuk tehát nyugodtan és zavartalanul dolgozni azokat, akiknek több munkája, több bevétele, több jövedelme^ az államra nézve több adót, több bevételt, több jövedelmet jelent. Régi közgazdasági igazság, hogy egy dolgozni tudó és gazdagodó nemzet teli r államkasszát jelent, de egy teli államkassza még nem jelent gazdag és vagyonos nemzetet. Teljes mértékben aláirom ezek után a népszövetség pénzügyi bizottságának ama véleményét, hogy Magyarország pénzügyi kibontakozásának lényeges kiegészitő része a gazdasági rekonstrukció. S ha ennek kapcsán a nemzetek szövetségének pénzügyi bizottsága azt ajánlja nekünk, hogy elkerülhetetlenül szükséges, hogy kereskedelmi szerződéseket kössünk abból a célból, hogy szabadabb árucsere váljék lehetővé Magyarország és szomszédai között* ezt teljes egészében aláirom. A Trianonban kerékbetört Magyarországra is óriási érdek, hogy beleilleszkedjék Európának gazdasági vérkeringésébe és ne zárja el magát kinai falakkal az egész világtól. Hiszen e tekintetben máris súlyos mulasztások történtek. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az ilyen szerződések megkötésénél mindig kettőn áll a vásár. Mi a maeunk részéről hiába forszíroztuk ezeknek a kereskedelmi szerződéseknek megkötését, ha a szomszéd államok nem voltak hajlandók felhagyni az elzárkózással és nem voltak hajlandók velünk egyenrangú félként tárgyalni. Hogy milyen nagy munka folyik ma mindenfelé a kereskedelem-politikai hálózat kiépitése tekintetében, azt Jegyen szabad a következőkkel illusztrálnom. Csehország eddig 32 kereskedelmi szerződést kötött. Ezek közül a legfontosabb és igazán békebeli kereskedelmi szerződés a francia és a legutóbb aláirt olasz kereskedelmi szerződés. Máris megkezdte a tárgyalásokat Ausztriával, s ez lesz az első kereskedelmi szerződés, amely a Saint Germain-i békekötés alapján állva szoros kapcsolatot fog létrehozni Ausztria és Csehország között. Németország egész csomó kereskedelempolitikai megállapodást kötött, s ezeket be fogja tetőzni most az Amerikai Egyesült-Államokkal kötött kereskedelmi szerződéssel, amely a legtöbb kedvezmény alapján felépülő igazi békebeli kereskedelempolitikai instrumentum, és amely Németországot ki fogja emelni abból az elzárkózottságból, amelyben éveken keresztül volt. Ausztria példátlan elevenséggel dolgozik a maga kereskedelempolitikai hálózatának kiépitésén, ami természetesen nagyszerűen alátámasztja a pénzügyi szanálás munkáját. Ma a nyugateurópai államok részéről szinte hallatlan versengés folyik Oroszország belsejében elérhető olyan koncessziókért, amelyek Oroszország természeti kincseinek kiaknázását célozzák. Már egész hosszú listája van az ilyen természetű megállapodásoknak, és épen a legyengült és sokszor lebecsült Ausztria kitűnő megállapodást kötött Szovjetoroszországgal, melynek révén a külkereskedelmi instrumentumot úgyszólván teljesen a kezébe kaphatta. T. Nemzetgyűlés! A magunk részéről aligha nézhetjük nyugodtan^ azt a SZÍVÓS harcot, amelyet Ausztria sok tehetséggel, sok leleményességgel folytat Keleteurópa vezető pozíciójának megszerzése érdekében. Az angol-orosz, olasz-orosz és francia-belga szerződésekről nem beszélek, mert ezek részletei az újságolvasó emberek előtt ismeretesek. Magyarországnak is rá kell lépnie erre az útra, hacsak az európai gazdasági koncertben nem akar a kontrás szerény szerepére vállalkozni. E tekintetben tudomásom szerint