Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-271
A nemzetgyűlés 271. ülése 1924. évi április hó 7-én, hétfőn, Seitovszky Béla és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Határozathozatal lvády Béla ós társainak inditványa felett, hogy a szanálási javaslatok sürgősség mellett tárgyalta ssanak. — Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló ós az ezzel kapcsolatos szanálási javaslatok együttes tárgyalása. — Határozathozatal Perlaki György inditványa felett, hogy a szanálási javaslatok tárgyalásának tartamára az ülések ideje egy órával meghosszabbittassók. — A legközelebbi üJés idejének és napirendjének megállapítása. — A honvódelemügyi minister válasza Gömbös Gyulának Győrfíy őrnagy-hadbiró minösitése tárgyában előterjesztett interpellációjára. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, b. Korányi Frigyes, Szabó István (nagyatádija gr. Csáky Károly. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 30 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur. A javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Hebelt Ede jegyző ur. Napirend szerint következik a határozathozatal lvády Béla képviselő urnák azon inditványa felett, hogy a szanálási javaslatok a házszabályok 250. §-a alapján sürgősség mellett tárgy altassanak. Kivan valaki az indítványhoz hozzászólni? Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. Házat: méltóztatik-e az indítványt elfogadni, igen vagy nem. Akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik) Többség. Az indítvány elfogadtatott és igy a sürgősség nyomban életbelép. Következik a szanálási javaslatok folytató" lagos tárgyalása. Szólásra köketkezik? Porgáes Miklós jegyző: Heinrich Ferenc! Heinrich Ferenc: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Teljesen át vagyok hatva annak a szükségességétől, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot meg kell szavaznunk, még pedig meg kell szavaznunk lehető gyorsasággal. Ennek ellenére is szót kérek, mert lennének megjegyzéseim, amelyeket ennek a törvényjavaslatnak az általános tárgyalásánál szóvá szeretnék tenni; de szóvá kívánok még tenni egyéb dolgokat is, melyekről, ugy Ítélem, hogy összefüggnek ezzel a törvényjavaslattal. Még élénken emlékezetemben van az a nagy izgalom, amelyet a velem nem egy nézeten lévő t. képviselőtársaimnál kiváltott ennek a javaslatnak a benyújtása. Én tehát tisztelettel bátorkodom azt javasolni, hallgassuk meg egymást türelemmel és próbáljuk meg ezt a vitát olyan nivón tartani, mely tiszteletet parancsoló lesz nemcsak önmagunk előtt, hanem az ország és a külföld előtt is, (Helyeslés a jobboldalon.) mely — méltóztassék elhinni — idefigyel most reánk és talán Napló XXII, ínég sohasem figyelt annyira a magyar ügyekre, mint a jelen pillanatokban, ennek az országos jelentőségű javaslatnak a tárgyalásánál. Én a magam részérő] megigérem, hogy tartózkodni fogok minden provokálástól és iparkodni fogok szófecsérlés nélkül elmondani mindazt, amit szükségesnek vélek. Nem akarom a régi sebeket feltépni, hisz azok még be sem hegedtek, fájnak és azt sem akarom rekrimináció tárgyává tenni, hogy bizony nagyon sok időt is elmulasztottunk. Kögtön hozzá kell tennem, hogy ez nem rajtunk múlott, mert szorgalmaztuk, kerestük az alkalmat, sajnos, nem volt elérhető az, hogy ezeknek a vitális kérdéseknek a megtárgyalása céljából velünk egy asztalhoz ne üljenek. Én az utólagos kritika szerepére nem vállalkozom, mert nagy, fáradságos munkákat, amelyek, sajnos, eredményeket nem produkáltak, leszólni könnyű dolog, ezekkel tehát nem akarok foglalkozni. Tanácsot kaptunk eleget, de ne méltóztassanak elfelejteni, hogy felelőtlen helyről jövő tanácsokat felelős helyen lévő ember . . . (Propper Sándor; Felelőtlenek kormányozzák az országot]) Épen az ellenkezőjét akarom bebizonyítani és azt a tételt akarom felállítani, hogy a felelős helyen lévő kormány felelőtlen helyről jövő tanácsokat csak akkor aprobálhat, ha meg van róla győződve, hogy a tanácsok jók és hogy azokért vállalhatja a teljes felelősséget lelkiismerete és az ország előtt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ilyen tanács volt bőven. Az első a tanácsok között, amikor az infláció jelensége mutatkozni kezdett, az volt, hogy a bankófelesleget tessék produktiv invesztíciókba fektetni. E tekintetben megoszlanak a nézetek, de magam is azt mondanám, ha az inflációs teóriát egyáltalában akceptálni tudnám, — mert hiszen az egy kényszerű helyzet következménye — hogy én is inkább megpróbáltam volna azt a bizonyos papírból aranycsinálást, semmint áldozatok árán is tartani a korona kurzusát. De ne feledjük el, hogy a katasztrofális helyzetet nem az idézte elő, hogy hova fordítottuk a bankófelesleget, hova nem fordítottuk, hanem az a szükségszerű kényszerű helyzet, ugyanaz a helyzet, mely elől sem Ausztria, sem Németország szabadulni nem birt, sodort bennünket ebbe a szerencsétlen szituációba. Azután tanácsolták, hogy térj unkát a szabad48
