Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-270

A nemzetgyűlés 270. ülése 1924. évi április hő 5-én, szombaton. 297 el olyan sok idő és az elszámolás elég rövid időn belül megtörténhetik. Akkor, amikor ezidő«zerint még az 1922. évről fizettünk adókat, azt hiszem, a dohánykisárusok is megkívánhatnak maguknak annyi kedvezményt, hogy ne legyenek kénytelenek drága pénzt kölesönyenni, hanem, ha már saját forgótőkéjük elveszett és elpusztult, kapják meg az árukat bizományba. A negyedik kérdés, amellyel foglalkozni szándékozom, egy veszély, — nem egy beállott veszély, hanem egy fenyegető veszély —amely abban áll a trafikosokra nézve, hogy a kávésok, vendéglősök és szállodások ipartestülete arra kérte a pénzügyi kormányzatot, hogy a dohányárusitást nekik is engedje meg. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy a trafikosok nagyrésze ma rokkantakból, hadiözvegyekből, hadiárvákból és menekültekből áll, akiknek exisztenciális lehetősége ma az a csekély trafik, amely,, ha elvész a jövedelmezősége, ők más életpálya, vagy kereset után nem láthatnak, vagyonuk nincs, tehát a tökéletes elpusztulásnak lennének kiszolgáltatva. A pénzügyigazgatóság részéről bizonyos hajlandóság nyilatkozott meg állítólag ezzel a kéréssel szemben és épen ezért vagyok bátor felhivni rá az igen t. kormányzat figyelmét, mert .rendkívül sajnálatosnak tartanám azt, ha a sokkal jobb módban levő vendéglősökkel és kávéháztulajdonosokkal szemben a dohánykisárusok, akik talán a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb részét képezik a társadalomnak, ezek a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák sérelmet szenvednének. De vagyok bátor rámutatni arra is, hogy van itt egy pénzügyministeri rendelet és pedig a 70807/1920. számú pénzügyministeri rendelet, amely egyenesen előírja, hogy minden nem kizárólagos dohányárudat a lehetőség szerint meg kell szüntetni és épen a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák megfelelő ellátása érdekében a dohánykisárudákat ezeknek kell juttatni. Kérdem, megengedhető volna-e, hogy ma, amikor már ezeknek a szerencsétlen exisztenciáknak bizonyos száma elhelyezést talált, egyszerre egy uJ kormányrendelet jövedelmüknek nagy részétől megfossza őket? Mert ha azt vesszük figyelembe, hogy kávéház, vendéglő és étterem legalább ugyanannyi van Budapesten, mint trafik és a jobb-módú publikum ezeket keresi fel, végeredményben, ha ez az engedély megadatik a kávésoknak és szállodásoknak, az a helyzet állana elő, hogy ezek a kis dohánytőzsdések leg-nagyobbrészt vásárló közönségük legjobb részét elvesztenék és kénytelenek lennének üzleteiket bezárni. Végül egy kérdésre vagyok bátor az igen t. kormány figyelmét felhivni, olyan kérdésre, amely az adminisztrációnak úgyszólván valamennyi ágazatában előfordul. Ez a kérdés az a lehetetlen jogbizonytalanság, amely a rendeletek halmazatából, a részben és félig visszavont rendeletekből, a módosított és azután újból életbeléptetett rendeletek tömkelegéből áll. Ilyen körülmények között az a helyzet áll elő, hogy a trafikosok ma egyáltalában nem tudják mihez van, mihez nincs joguk, és egyik legfontosabb kérésük és kivánságuk az, hogy a kormány egy egységes törvényben vagy rendeletben szabályozza jogi helyzetüket egyrészt a jövedékkel, másrészt harmadik személyekkel szemben is. Azt hiszem, hogy ez a kérés olyan méltányos és lojális, amely minden állampolgárnak aki bármely produktiv munkát végez, természetes és szükségszerű kérése. Arra kell kérnem az igen t. kormányt, hogy amikor most újra adminisztrációs reformokkal és egyszerüsitésekkel foglalkozik, méltóztassék a dohánykisárusoknak ezt a kérését is figyelembe venni és azt a lehetetlen rendszert, azt a káoszt, amely épen a pénzügyi adminisztrációban sokszor még Mária Terézia-korabeli rendeleteknek részleges érvényben tartása következtében ma is fennáll, egyszerű, világos és félreérthetetlen rendeletek kibocsátásával tisztázni. Ezek a különböző követelések, kivánságok és észrevételek, amelyeket itt előadni bátor voltam, a dohánykisárusok országos szövetsége által memorandumba foglaltattak és a pénzügyminister urnák rendelkezésére fognak bocsáttatni. Én tehát, ahelyett, hogy részletekbe menőleg különböző pontokban felsorolnám a dohánykisárusok kérését, egyszerűen azt az interpellációt vagyok bátor előterjeszteni, hogy (olvassa): „Hajlandó-e a pénzügyminister ur a dohánykisárusok tönkremenésének elkerülése érdekében a dohánykisárusok memorandumában foglalt kivánságok teljesítése iránt sürgősen intézkedni?" Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! Másik interpellációmmal, azt hiszem, már sokkal rövidebben végezhetek. Arról van t. i. szó, hogy folyó év januárjában különböző kormányhatóságok az alájuk rendelt tisztviselői kart f elszólító tták, hogy jelentsék be, melyik társadalmi, kulturális vagy politikai egylet tagjai. Itt van pl. kezemben egy rendelet, amely a következőképen szól (olvassa): „Valamennyi szolgálati főnökségnek. — A kereskedelemügyi minister ur őnagyméltósága folyó évi január hó 29-én kelt 805/1924. ein. sz. rendelete értelmében minden egyes alkalmazottnak sajátkezüleg aláirt nyilatkozat utján be kell jelenteni, hogy melyik társadalmi, kulturális, politikai stb. egyletnek (szervezetnek, körnek, szövetségnek stb.) tagja. Amennyiben valaki ilyen egyletnek egyáltalában nem volna tagja, üres nyilatkozatot köteles benyújtani. Felhívjuk tehát az összes szolgálati főnökségeket, hogy beosztottjaiktól (ide nem értve az állandó és nem állandó munkásokat és napszámosokat) ezeket a nyilatkozatokat az alábbi szöveggel azonnal kívánják be és azokat minden külön sürgetés nélkül legkésőbb folyó évi február hó 29-ig az üzletvezetőség I. általános osztály (személyzeti ügyek) címére terjesszék be. A nyilatkozat szövege a következő: „Hivatkozással az 1924. évi 805/eln. K. M. sz. körrendeletre, bejelentem, hogy a következő társa-