Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-270

280 Â nemzetgyűlés 270. Ütése I92í. Rupert Rezső: Tiszta naivitások!) Az ellenőr­zés tekintetében... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! — Rupert Rezső: Ovóda­iokolásoknak tart előadást!) eddig- a helyzet az, hogy a reparáeiós bizottság' gyakorolja ezt az ellenőrzést. Ha reparációt ró ki ránk, ameny­nyiben azt meg nem fizetnők, olyan szankciók­kal élhet, amelyek nincsenek megnevezve ma­gában a szerződésben, de amelyek felett a re­paráeiós bizottság szabad választása szerint dönthet. Mi lesz a helyzet most 1 ? (Rupert Rezső: Egy igazi demokratikus országgá] már .szépen elintézték volna a dolgot! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A helyzet az lesz, hogy nem a reparáeiós bizottság, hanem a Népszövet­ség ellenőriz bennünket, egy általa egyik sem­leges állam polgárai közül választott ellenőr utján. Ez az ellenőrzés addig tart, amig a sza­nálási program nincs végrehajtva, tehát előre­láthatóan két és félévig. Ha a tervet" betart­juk, ha be tudjuk tartani a számok szerinti budgetet, akkor ennek az ellenőrnek más feladata nincs, mint hogy felvilágosításokat kérjen, de semmi olyan cselekvésre nem kény­szeritheti a magyar államot és a magyar kor­mányt, amely annak felfogásával meg nem egyezik. Ha viszont a budgetet nem tartanok be, ebben az esetben is mi a szankció, amely az ellenőr kezében van? Tisztán az, hogy a még hátralévő összegeket, amelyeket folyósitani kel­lene, nem folyósítja számunkra. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Épen elég!) Itt te­hát nem olyan szankcióról van szó s nem is lehet olyan szankcióról szó, amilyenekről a trianoni szerződésben szó van. De ettől egészen eltekintve, ez az ellenőrzés, amely által paralizáltatik — aki beletekint a jegyzőkönyvekbe, láthatja — a reparáeiós kom­missziónak az a direkt ellenőrzése, amely eddig fennállott, egészen más célt szolgál, mint az az ellenőrzés, amelyet a reparáeiós komisszió ed­digi ellenőrzése szolgált. A reparáeiós komimisz­szió ellenőrzése azt a célt szolgálta, hogy minél nagyobb reparációt szedjen ki ebből az ország­ból, ez az ellenőrzés pedig azt szolgálja, hogy minél előbb talpraálljon ez az ország, (Helyes­lés jobboldalon) vagyis hogy segédkezet nyújt­son ahhoz, hogy keresztülvigyük azt a tervet, amelyet velünk együtt állapítottak meg, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és amelyet leg­alább is azok, akik ezen az oldalon ülünk, jónak tartunk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Zaj.) Azt hiszem, hogy itt nem félreértéssel, ha­nem célzatos félremagyarázással állunk szem­ben.. Ha van sérelem az ellenőrzés szempontjá­ból, ezt a sérelmet nem ez a törvény, hanem a trianoni szerződés teremtette, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és ez a politika nem en­nek a sérelemnek fokozását, vagy uj sérelem statuálását, hanem ennek a sérelemnek gyen­gítését és az ebből való fokozatos kikerülést teszi lehetővé. így áll a kérdés a pénzügyi el­lenőrzésnél. Azt mondják, hogy beavatkozásra adunk al­kalmat a külföldnek belügyeinkbe. Nagy öröm­mel állapithatom meg, hogy külföldi tárgyalá­saim egész folyamán egyetlen olyan faktor ré­széről,, amellyel komoly tárgyalásokat folytat- ! évi április hó 5-én, szombaton. tunk e szanálási akció érdekében, kisérlet sem tétetett olyan kérdések tárgyalására, amelyek belügyeinkbe való beavatkozást jelentenének. Azt igenis sajnálattal tapasztaltam, hogy talán egyes magyar faktorokban élt az az óhaj, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és az a kiván­ság (Halljuk! Halljuk! a baloldalon), hogy ez a külföldi faktorok részéről megtörténjék. (Mozgás.) Sajnálattal megállapitottam azt. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy továbbmenően, emigrans-körök és olyanok, akik talán egyes magyar körökkel is összeköttetésben állanak, (Egy hang jobbfelől: Hazaárulás!) mindent el is követtek, hogy ilyen beavatkozás Magyaror­szág belügyeibe ezen tárgyalások rendjén meg is történjék. (Felkiáltások a jobboldalon: Szé­gyen, gyalázat! — Szilágyi Lajos: Kérjük ezt világosabban! — Meskó Zoltán: Legyen vilá­gosság ebben a kérdésben! — Nagy zaj. Hall­juk! Halljuk!) Aki a lapokat olvassa, megérti világosan, amit mondtam. (Peyer Károly: Tes­sék konkrété megmondani, hogy kik azok, nem általánosságban. — Zaj. Elnök csenget. — Györki Imre: Halljuk a minísterelnöki dema­gógiát!) Én azt hiszem, hogy Garami útja te­kintetében az, akinek szeme politikai téren nyitva van, nem lehet kétségben. (Élénk helyes­lés és taps jobbfelől. — Ruppert Rezső: így nem lehet ezt elintézni!) Ismétlem, hogy a külföldi faktoroknál ilyen szándékot nem tapasztaltam, viszont láttam azt, hogy ilyen óhajok magyar részről voltak. Most, hogy ezek az óhajok talán nem teljesedtek, (Pikier Emil: Talán 1 ?) kérem, nem talán, hanem biztosan (Élénk derültség a jobboldalon.) azt veszem észre, hogy egyes fak­torok sokkal vehemensebb agresszivitással tá­madják ezeket a javaslatokat. (Rupert Rezső: Ezt kikérjük magunknak, más is támad­ja! — Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltá­sok: Halljuk! Halljuk! — Rupert Rezső: Nekünk semmi közünk hozzá, mégis támadjuk! — Szabó Sándor: Iparszerüleg támadják! —­Drozdy Győző: Micsoda hortobágyi viharok! — Nagy zaj. Elnök csenget. — Rupert Rezső: De­magógiával ezt nem lehet elintézni! Mondja meg, hogy kicsoda, mert mi is támadjuk!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Ru­binek István: Nem kell jelentkezni folyton! — Rupert Rezső: Hazudik itt képviselő ur!) Ru­pert képviselő urat kénytelen vagyok sértő ki­fejezéséért rendreutasítani. (Berki Gyula közbe­szól.) Berki Gyula képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. (Berki Gyula köz­beszól.) Berki Gyula képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni. (Bart­hos Andor: Rendre az ilyen kocsis-hangért! — Rupert Rezső: Nem lehet terrorizálni!) Gr. Bethlen István miniszterelnök: Én csak figyelmeztetem az ilyen tényezőket — akiket nem illet, ne vegyék magukra — (Zaj. Elnök csenget.) hogy nagyon nehezen tudom ezt a si­ránkozást a nemzeti szuverenitás feláldozásáról komolyan venni, (Lendvai István: ön már ré­gen feláldozta! — Nagy zaj jobbfelől.) amikor az ő részükről a nemzeti szuverenitás komoly csorbulása irányában tétettek lépések. (Drozdy Győző: Kik azok! — Rupert Rezső: Kik azok?

Next

/
Thumbnails
Contents