Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-269

A nemzetgyűlés 269. ülése 1924. évi április hó 4-én, pénteken. 259 utána?) Tudvalevőleg a kormány elnökét nem az ellenzéki egyes szónokok dezignálják, hanem az az államfőnek a kizárólagos joga. így tehát nem tudom, nem botorság, vagy nem badarság-e az ellenzék felé azt kiabálni, hogy ki jön a ministerelnök ur után. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen kifejezésektől tartózkodni. (Lendvai István: Botorság és badarság!) Lendvai képviselő urat is figyelmeztetem, hogy neki sincs joga olyan kifejezéseket használni, amelyek sértik a parlamenti illemet. Szilágyi Lajos: Kérjük a kormányt, hogy adja át helyét egy olyan kormánynak, amely nemcsak a saját toborzottá többség számbeli erejére, hanem valamennyi pártnak bizalmára támaszkodva kéri a meghatalmazást az államháztartási egyensúly helyreállítására. (Helyeslés a baloldalon.) Az elnöki napirendi inditványt ebből kifolyólag nem fogadom el, illetőleg kérem, hogy annak az a pontja, amely a szanálási javaslatokra vonatkozik, elhagyassék. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólott t. képviselő ur a volt pénzügy min ister úrra, Kállay Tiborra tett egy megjegyzést. Indittatva érzem magamat, hogy erről pár szót mondjak, mielőtt rátérnék azokra a kérdésekre, amelyeket a t. képviselő ur napirendhez való hozzászólásában kifejtett. Ö azt mondja, hogy komédia az, hogy a volt pénzügy minister ur leszáll a bársonyszékről és beül az előadói székbe, hogy itt, mint előadó, ezeket, a javaslatokat képviselje. Én azt hiszem, hogy ez példátlan kötelességteljesítés. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Horváth Zoltán: Akkor miért buktatták meg? Meskó Zoltán: Miért buktatták meg a kisgazdák!) A kötelességteljesitésnek olyan fényes példáját adta ezzel Kállay Tibor képviselő ur, amely minden magyar ember részéről követésre érdemes. (Taps a jobboldalon. - Horváth Zoltán: Ezért mondjanak lekövessék! —Eckhardt Tibor: Senki sem tagadja, hogy szorgalmas ember, de rossz politikát csinált!) Megmutatta ezzel, hogy nemcsak mint minister, hanem mint egyszerű képviselő is támogatja azt a becsületes ügyet, amelyért most harcol. (Egy hang balfelől: Pénzügyi diktatúra! — Horváth Zoltán: Akkor miért buktatták meg!) Rátérek most azoknak a kérdéseknek a fejtegetésére, amelyekkel a t. képviselő ur foglalkozott. Őszintén megvallom, engem mély szomorúsággal tölt el az, (Ulain Ferenc : Hogy a

z ország tönkre megy ! — Zaj a balközépen.) hogy amikor mindannyian tudjuk, hogy milyen nehéz helyzetben van az ország, és amikor mindannyian tudjuk . .. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek a Ház mindkét oldalán ! Gr. Bethlen István ministerelnök ... hogy mennyire szüksége van az országnak, (Pikier Emil : Arra, hogy Önök lemondjanak !) az ország minden egyes rétegének, a közgazdasági életnek, az egész magyar társadalomnak (Eckhardt Tibor : Mire ?) arra, hogy végre egyszer megfelelő tervekkel pénzügyi és gazdasági helyzetünket szanáljuk (Dénes István : Három év óta ilyen tervekkel jönnek ! — Rupert Rezső : Gróf Végre István ! — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) hogy amikor végre egyszer abban a helyzetben van az ország, hogy menekülve attól a súlyos csapástól, amelyet reánézve az ismeretlen reparaciós összegek jelentenek, azokat saját céljaira használhatja felmondom, amikor látom, hogy az ország ilyen helyzetben van,... (Rupert Rezső : Ez mind csak ámítás!-) Elnök : Rupert Rezső képviselő urat rendreutas i torn. Gr. Bethlen István ininistereinök . . . mély szomorúsággal tölt el az, hogy az ellenzéki pártok egyike és másika nincs tudatában ennek a komoly helyzetnek, (Dénes István : De igen. Ekchardt Tibor: Éket akar verni az ellenzék közé !) és elérkezettnek látja az időt most is arra, hogy politikai, taktikai célokra használja fel ezt a helyzetet. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Ugy van! 17 g y van! a jobboldalon.) Azért mondtam, hogy az ellenzéki pártoknak egyike és másika, mert annak a megállapításnak ellenére, amelyet hallottunk, hogy Szilágyi t. képviselő ur az egész polgári ellenzék részéről felhatalmazást kapott volna ilyen tartalmú deklaráció részére, mégis bátor vagyok kétségbevonni (Szilágyi Lajos: Melyik pártot?), hogy ez az egész polgári ellenzék részéről egyformán adatott volna meg. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Majd -meglátja! — Berki Gyula: Fábián helyesli, amit a ministerelnök ur mond! — Lendvai István: Légy boldog Fábiánnal! Áldásom reátok! — Fábián Béla: Magukkal semmiesetre! Magukkal soha! — Zaj a baloldalon.) Elnök:. Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem vagyok hivatott arra, hogy kutassam és kiderítsem, milyen tartalmú felszólalásra, mikor és kik adtak felhatalmazást; én csak megállapítom, hogy azokból a bizottsági tárgyalásokból, melyekben az utóbbi napokban részünk volt, az ellenkező meggyőződést kellett meritenem. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Zaj a bal- és szélsőhaloldalon.) Azt a meggyőződést kellett merítenem, hogy a polgári ellenzéki vezető férfiak között (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kik azok!) vannak olyanok, akik ezt az álláspontot nem helyeslik, amelyet önök képviselnek. (Berki Gyula: Sándor Pál, Ugrón! — (Taps a balközépen.) Hiába tapsolnak az urak .. . (Horváth Zoltán: Sándor Pál egyedül áll! — Dénes István közbeszól.) Elnök: Dénes képviselő urat másodszor figyelmeztetem, szíveskedjék csendben maradni. Gr. Bethlen István ministerelnök: ... nincs itt az ellenzék, nagyrészt csak azok vannak, akik talán helyeslik ezt az álláspontot. De látok itt más ellenzéki képviselőket is, akiktől Selvárom, hogy adott pillanatban épen olyan bátran megmondják véleményüket, mint ahogy azt a pénzügyi bizottságban megtették. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. — Rupert Rezső: A Kossuth párt egyik bizottságnak sem tagja!) Elnök: Rupert képviselő urat figyelmeztetem, hogy nincs joga közbeszólni!) Gr. Bethlen István ministerelnök: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a választók tömege nem adott a kormánynak felhatalmazást a választások folyamán arra, hogy ilyen javaslattal lépjen a nemzetgyűlés elé. Hát a választók felhatalmazást adtak nekünk arra, hogy az ország közállapotait szanáljuk és rendbehozzuk (Ugy van! Ugy oan! jobbfelől. — Rupert Rezső: De nem diktatúrával!) és az a kormány, amely nem törekszik erre, melynek egész munkássága nem erre irányulna, nem érdemelné meg választóinak bizalmát (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. - Ulain Ferenc: Tönkretették az országot!) Én azt hiszem ennek folytán, nemcsak hogy nem ugy áll a dolog, hogy nincs jogunk, hanem egyenesen kötelességünk a nemzetgyűlés elé jönni ezekkel a javaslatokkal. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ez a mi választóinknak és — megjegyzem — az országnagy többségének