Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-269

248 A nemzetgyűlés 269. ülése 192 culpázva emlékeztesse önmagát arra, hogy micsoda kötelességei vannak a hősökkel és a hősök ivadékaival szemben. Egyébként a javaslatot elfogadom. (Helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Nemzetgyűlés! Az előtiünk fekvő törvényjavaslat az emiékezeté: az emlékezésnek van szánva. E törvényjavaslat tárgyalásánál bennem is felmerülnek azok a reminiszcenciák amelyek a harctérről kisértek enarem ide a törvényhozás házáig. Feltűnnek előttem a rohanó, a lelkesedéssel, kipirult arccal előretörő bajtársaim, akik követték a zászlót a halálba meggondolás nélkül, de abban a Indáiban, hoary szeretett hazájukért hozzák az áldozatot. Felsorakoznak emlékeim közül a fájdalmas pillanatok, a dicső pillanatok, a veszteségek, a küzdelmek, az örömnek

< mámortel ies percei és most ennek a törvényjavaslatnak törvényeink közé való iktatásával ezekről emlékezem. Végtelenül disszonánsán esik nekem, amikor itt ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál a/nrő tüszúrásokat helyeznek el a kormány ellen akkor, amidőn az összes pártok és a nemzetgyűlés pártkülönbség" nélkül egvformán hódolni kivan a hősök emlékének. Disszonánsnak tetszik nekem az is. hoerv épen itt ismételtei! szentségtörő kezekkel vájkálnak azokban a fájdalmas sebekben, amelyeket ez a világhábom az elveseknek, a hadirokkantaknak és azokban a lelki fájdalmakban, amelyeket a hadiözv^Q-yek lelkébe ültetett és táplál ;i bősökre való visszaemlékezésnek nz a gondolata, hogy íme az övék elvesztek hol egészben, hol nedio- csak nmnkaképessée'ben a számukra. Kötelességet vélek teüesiteni akkor, amidőn rámutatok arra, hoe-y különösen épen a hadifotrlvokról való emlékezésnél szükségtelen volt különös cél nélkül felhozni az ő sorsukat épen ezen törvénvjavaslatnak tárgyalásánál, mert a kormánv e tekintetben nem érdemli meg ezeket az apró csipkedéseket é« tüszín-ásókat, hiszen » kormán^ meertett minden lehptőt annak ideién. Széchenyi Viktor gróf t. képviselőtársunk a múlt nemzefgvülé«en többször szólalt fel a hadifoglvok hazahozatala érdekében, és a kormánv és a társadalom eo'vüttműködése. valamint külföldieknek, különösen amerikaiaknak támogatása Tehetővé tette azt hogy azokat a szerencsétlen végeinket, akik haza akartak jönni, hazasegít si"k arm vira, amennyire lehetett. Tisztelettel veszem magamnak a bátorságot, hogy ennek a kérdésnek állásáról itt a nyilvánosságot és a nemzetgyűlést valamenynyire tájékoztassam. Az elmúlt hetekben a nemzetgyűlés egységespártja is magáévá tette a párt keretén belül ezt a kérdést és bizottságot alakított ennek a kérdésnek a nemzetgyűlésben, a társadalomban, külpolitikai és belrendészeti vonatkozásban leendő rendezése érdekében. Ennek eredményéről bátor vagyok a következőket bejelenteni : Igaz, tényleg számosan vannak még jelenleg is Oroszországban, az orosz szovjet impériuma alá tartozó területeken véreink, akik hadifogság következtében maradtak ott. Azonban leszögezhetjük, hogy jogilag jelenleg már hadifoglyok nincsenek, mert a szovjetkorniány a magyar kormánnyal egyetértésben megállapította, hogy — amint ez nemzetközi vonatkozásban is jelentőséggel bírhat és amint nem[.• évi április hó 4-én, pénteken. zotközi jogi vonatkozásban is megáll — jelenleg már hadifogoly minőségben nem tartózkodik Oroszország területén egyetlen egy vérünk, egyetlen egy polgártársunlk sem. (Fábián lîéla : Igen, de azok mint hadifoglyok kerültek oda !) T. képviselőtársam talán még* nem fogja tudni, hogy hirdetményeket bocsátottak ki újságokban a követségek utján, és különösen köszönettel tartozunk a svéd és lengyel miszszióknak. amelyek Oroszországban lehetővé tették azt, hogy ezek a megállapodások minél szélesebb körben hirdettessenek Oroszországban, jóllehet ismerjük az oroszországi viszonyokat, hogy ott az ilyen intézkedésnek, rendelkezésnek és lehetőségnek kihirdetése roppant nagv távolság-béli és időbeli nehézségekbe ütközik. Ez a

7 átmeneti állapot azonban több mint egy esztendeig tartott. A magyar kormány direkt leszerelő tábort tartott fenn ebből a célból, az ugynevezett csóti fogoly-tábort. Gyűjtő állomások voltak Oroszországban és ott ipa is van egy úgynevezett hadifogoly' bizottság, ahova Oroszországnak mindem részéből összefutnak az adatok, és ahonnan viszont a hireket amelyeket ott ínesrkapnak, eljuttatják Oroszország minden részébe. Ezzel a bizottsággal összeköttetésben volt a magyar kormány nemcsak hivatalos utón, hanem a Vöröskereszt Egyesületek utján is, és közölte vele azokat az utakat és módokat, amelyek révén véreink hazajöhetnek államköltségen. Ez az államköltségen való hazahozatal az ország kiadásait nagymértékben megterhelte, azonban ezt a terhet viselni hazafias kötelezettségünknek tartottuk és az ő hősies magatartásuknak és a nemzeti gondolathoz való kitartásuknak mintegy velejárója volt, hogy viselnünk kellett ezeket a kötelezettségeket. Tény azonban az, hogy az utolsó félesztendőben, amikor ez az átmeneti állapot tartott, csupán 39 hadifogoly jelentkezett hazajövetelre, akiket államköltségen tényleg haza is hoztunk. Méltóztassék elképzelni, mit jelent ee'y tábort fentartani az esetleg hazaszállingózók számára, akik között igen sokan vannak olvanok, akik annak idején Írásban is kötelezték magukat, hogy nem fognak hazatérni. Tudunk adatokat, hoa^y arra kötelezték magukat, hogy orosz állampolgárok maradnak, ott megnősültek, bepolgáriasodtak. iparüzemeket és kereskedéseket nyitottak, szóval a polgári életbe beilleszkedtek. Nem képzelem, hogy a nemzetgyűlés kötelezve érezné mag'át arra, hogy ezeket most, amikor már jogilag hadifoglyok nincsenek, államköltségen haza hozassa. A túszokról beszélt Fábián Béla igen t. képviselőtársam. Ezekre vonatkozólag is bátor leszek ismertetni azt, amit ezidőszerint tudni szerencsém van. Ugy áll a dolog hogy amikor az utolsó hadifogoly-transzport elindult Oroszországból, Turkesztán vidékéről, a szovjetkormány minden indokolás nélkül visszatartott 15 hadifoglyot és ezeket még ma is tuszképen kezeli, (Fábián Béla : Ma már 200-an vannak !) még pedig kezeli őket elkülönítve, állítólag ma már magánzárkákban. Mindenesetre tuszképen vannak letartóztatva és az orosz szovjetkormány állítólag azért nem engedi őket szabadon, mert azt kívánta, hogy Magyarországból kommunistákat bocsássanak ki, akik magyar állampolgárok, akiket a magvar bíróság teljesen a törvényes jogszabályok betartása mellett elitélt. A magyar kormány már előbb ismeretes