Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-269

246 A nemzetgyűlés 269. ülése 1924. évi április hó 4-én, pénteken. nyargattatásainak, elhagyatottságának vannak kidobva, akik pedig mindennél több hálát megérdemelnének. Legyen ez a mai nap és minden évben ez a nap a hősök ünnepének napja, amely emlékeztet bennünket arra, hogv még sokkal, nagy adósságokkal tartozunk. Épen ezért szerettem volna, ha ez a javaslat szebb lett volna, — mert hiszen fogalmazásában is olyan szürke, oly

T

an üzleties. Gyönyörű, hatalmas történelmi aktának, ódának kellett volna lennie ennek a javaslatnak, hogy raarvosrion a Corpus Jurisuak azon a lapján, amelyre azt beiktatják. De mindegy! (Meskó Zoltán: A tettek beszélnek!) Ami elmaradt szavakban, a lendületben, azt pótolja a mi lelkünk, amely ezen a napon meg van szentelve és ezzel a megszentelt lélekkel mondjuk ki. hogy ezt a javaslatot örömmel üdvözöljük, örömmel fogadjuk el és várjuk a nemzeti hálának még további beteljesedésén (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! A világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről szóló törvényjavaslatot nagy örömmel elfogadom. Azt hiszem azonban, hogy az egész Ház és a Háznak minden egyes tagja egyetért velem abban, hogy ezzel még nem róttuk le hálánkat a hősök iránt. Mert nem elég az egyes falvak főterén a templom előtt emlékszobrot állitani a hősöknek, nem elég, hogy ott ünnepelni fogunk és felvonulnak majd az árvák, a hadiözvegyek, a nyomorgó kis árvák könnyes szemekkel, sápadt arccal és kiéhezve. Én nem ilyen árvákat szeretnék ott látni, hanem jóltáplált, megelégedett árvákat, akiknek büszkeségtől sugárzik a szemük, hogy az ő apjuk meghalt a hazáért. Olyan asszonyokat, olyan árvákat szeretnék ott látni, akik minden tekintetben büszkék — mert büszkék lehetnek — arra, hogy a hazáért nagy áldozatot hoztak. Azt hiszem, hogy a mi hőseink, akik Volhyniában, Szerbiában. Franciaországban, vagy pedig a Piave mellett nyugszanak és ott porlik a csontjuk, csak akkor fognak tudni nyugodtan pihenni, ha nem emjékszobrot kapnak tőlünk, hanem gyermekeiknek és özvegyeiknek megélhetése biztositva van. Épen ezért, — azt hiszem, ebben szintén egyetért velem az egész Ház, — azt indítványozom, hogy mi ezekről a hadiárvákról, hadirokkantakról és hadiözvegyekről kellőkép gondoskodjunk. Igen t. Rupert képviselőtársam nagyon helyesen rámutatott arra, hogy ebben az országban nagyon sokan vannak, akik akkor, amikor a konjunktúra másnak csak halált, bénaságöt. árvaságot hozott, a konjunktúrát alaposan kihasználva, óriási vagyonra tettek szert, amelyet a, háborút követő konjunktúrában csak megdupláztak, vagy megtízszereztek. Nem lehet tehát ebben a Házban egyetlenegy képviselő sem, aki ne helyeselné azt az indítványomat, hogy (olvassa): »Ftasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a háborúban szerzett vagyont íi

f hadirokkantak, hadiárvák és özvegyek ellátásának céljaira külön is adóztassa meg.* (Helyeslés.) Fábián Béla t. képviselőtársam felszólalt a hadifoglyok érdekében. Sajnos, ezek a foglyok százával vannak még kint Oroszországban: becsületes hazafiak ezek. akik szenvedtek és kint is magyarok maradtak, akik nem pártoltak át a vörösökhöz, hanem megmaradtak beesületes magvaroknak. Nagyon örülnék, ha a t. külügy minister ur alkalmat keresne magának, hogy itt megjelenjék, hogy a Házban megtiszteljen bennünket jelenlétével és felvilágosítást adna nekünk arról, hogy mi is van e szerencsétlen hadifoglyok ügyével. Hiszen nagyon sok hadifogolynak hozzátartozója epedve várja azt a pillanatot, amikor a feleség itthon láthatja az urát, a gyermek az édespiát. Épen ezért a. következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítja a külügyministert. hogy a hadifogolyügy mi benállásáról sürgősen terjesszen be jelentést a nemzetgyűlésnek.« (Helyeslés.) Több mondanivalóm nem lenne. Nem beszéd kell ide. itt tetteket kérünk a kormánytól. Nem hagyhatom azonban szó nélkül e törvényjavaslat indokolásának egyik pontját. Én magam, aki határozottan intranzigens katholikus embernek vallottam és vallom magamat minden körülmények között, nem. fogadhatom el az indokolásnak következő kitételét (olvassa): »Az ünnep napja gy

r

anáut a katholikusok Mindenszentek — illetve Halottak — napját megállapítani a többi vallásfelekezetekre való tekintettel nem lenne célszerű.« Én, aki a felekezeti béke alapján állok és minden olyan mondatot, de még szót js kerülök, amely" az egves vallásfelekezetek között viszályt hozhatna létre, (Helyeslés a közéven.) vagy a békés együttműködést kockáztathatná az országban: teljesen feleslegesnek tartom ezt a passzust. Május utolsó vasáruapjában állapítottuk meg ezt a napot, az indokolásnak ez a passzusa tehát teljesen felesleges, félreértésekre adhat alkalmat s ez ellen tiltakozom. Egyébként a javaslatot örömmel elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik: Forg-ács Miklós jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Tragikus érzés fog el, amikor ezzel a nemzetgyűlés napirendjén szereplő törvényjavaslattal foglalkozom. Az a fájdalmas emlékezés, amely áthatja a lelkeket e törvényjavaslat tárgyalásánál, visszavezet bennünket a világtörténelem szörnyű katasztrófáinak távlatába és elvezet e távlatból a magyar élet szomorú közelségébe, azokba a hajlékokba, amelyekben árvák vannak, özvegyek sirnak és fájdalmas nosztalgiával gondolnak vissza azokra a szeretett férfiakra, akik immár fődben nyugosznak, akik életük vérével áldoztak a nemzet védelmében. Azt gondoltam, hogy amikor (ÍZ a törvényjavaslat ide kerül a Ház szine elé. az egész nemzetgyűlés megfelelő külsőségek között fogja letárgyalni. Reméltem, hogy itt lesz a m. kir. kormány elnöke és valamennyi minister ur, (Upy van! Upy van! a baloldalon) és azzal a nagy tiszteletadással fog hódolni az elhunyt hősöknek, amely méltán megilleti őket. Csak emlékeztetni kívánok arra. hogy pl. Franciaországban nem múlik el vasárnap, hogy egyegy hősi emléket fel ne avatnának. Ezeken az avatási ünnepségeken az ottani kormányzat elnöke megjelenik és minden ott elmondott beszéde fontos kinyilatkoztatás a nemzeti élet szempontjából. Tde köti a maga politikáját a francia kormánv. innen nyeri az erkölcsi erőt a maga politikájának irányítására, és bármilyen les-yen is a felfogás a francia kormányzati politikáról, annvi kétségtelen, hogv olyan nagy erkölcsi erő rejlik altban a nemzeti önfeláldozásban, amelvet ezek a hősök tanúsítottak, hogy. ezt nem szabad kihasználatlanul hagyni s a jövő nemzedék számára is néldaadásnl kell rámutatnunk ezeknek a hősöknek teljesítményére, de ezzel egyidejűleg viszont a kormány-