Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-268
"A nemzetgyűlés 268. ülése 1924. kerül, ezt a törekvést tőlem telhető erővel támogatni fogom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezenkivül már kidolgoztam az iskolánk!vüli népművelésről szóló törvényjavaslatot, amelynek egyes példányait már oda is adtam barátaimnak, nem csak a kormánypárton, hanem az; ellenzéken is. Ebben a javaslatban be akarom hozni az iskolánkivüli kötelező népoktatást oiyféleképen, hogy az ismétlőiskolához hasonlatosan, de még sem egészen ugy, csak a-téli időre szoritkozó és egy tanévben 65 órát meg nem haladó tankötelezettség stipulálását akarnám a 18 éven felüliekre nézve. Ez senkit foglalkozásától nem von el, mert ennek a tankötelezettségnek az esti órákban, télviz idején, amikor Magyarországon a mnnkák szünetelnek, avagy nem nagyon intenzivek, eleget lehet tenni és ha jól megszervezzük ezt, különösen a gazdasági szakoktatással kombinálva, akkor igen értékes szolgálatot fog tenni ez a kis reform a magyar népművelés ügyének. (Helyeslés jobbfelöl.) A tanitandó tárgyak is vita tárgyát képezték és pedig azért, mert egy pár képviselő urnák, aki ezt tőlem kérte, odaadtam a készülő tantervet, mert megjegyeztem, hogy ez még a közoktatásügyi tanácson sem ment át, tehát még a közoktatásügyi tanácsnak sem javaslata, még # kevésbé az én felelősségem alatt benyújtott kész javaslat; de odaadtam, .hogy mégis bizonyosfoku tájékoztatás legyen. Érdekes volt a visszhang, amelyet erre kaptam. Egyfelől majdnem mindenki panaszkodott a túlterhelés ellen, másfelől majdnem mindenki uj tárgyak behozását sürgette. Ez a két dolog összeegyeztethetetlen. S mivel szokták ezt a dolgot megtámadni 1 ? Azzal, hogy azt mondják, hogy ha a fiatalemberek kimennék az életbe, tulajdonképen semmiről sincs fogalmuk. Ez igy is van, mert a középiskola nem Konversationslexikon; a középiskola nem arra való, hogy a legtarkább ismeretekkel teletömje az agyvelőt. Ezeket az ismereteket a gyermekek a legrövidebb idő alatt elfelejtik. A középiskolában az ismeretek elsősorban arra valók, hogy az az agy, amelyen a tanitás átszűrődik, fejlődjék, alkalmasabbá váljék intenzivebb gondolkozásra, tanuljon megtanulni. A tanult ismeretanyag nagyon hamar feledésbe megy, ha valaki azokkal a dolgokkal később az életben ex asse nem foglalkozik. Elsősorban szóvátették a görög nyelv tanitását. Bozsik igen t. képviselő ur beszédének első részéből azt a benyomást meritettem, mintha azért támadna engem, mert az egész világot görögre akarom megtanitani, holott méltóztatnak tudni, hogy a magyar középiskolák túlnyomó része a jövőben reálgimnázium^ lesz, ahol két modern nyelv tanitásán lesz a súly. Beszédének második részében pedig azt mondotta a képviselő ur, hogy a görög nyelv tanitása tulaj donképen veszedelmes. T. képviselő ur, sem az egyik, sem a másik hátrány nem fog előállani. Meglesz az előfeltétele annak, hogy azokban a középiskolákban, amelyek megmaradnak humanisztikus gimnáziumoknak, — és azt hiszem, hogy Magyarországon húszon felül marad meg a humanisztikus gimnázium - a görög nyelvet már a harmadik osztálytól kezdve tanitják, és épen ezért a görög nyelv tanitása sikeres is lesz, mert a mostani négy esztendő mellett a görög nyelvet sikeresen tanitani nem lehet. Akkor jobb volna, ha inkább nem tanítanák. Minden tantárgy sorvadása a tantervekben ugy indul meg, hogy csökkentik az óraszámot. Amint az óraszámot csökkentik, a tanitási eredmény hanyatlik, és ha a tanitási eredmény hanyatlik, akkor jön a eeterum censeo — ahogyan Schwartz Gyula mondta — és azt a tantárgyat meg kell szüntetni. A görög nyelv tanitását évi április hó 3-án, csütörtöknn. 221 Magyarországon csak akkor lehet megmenteni, ha azokban az intézetekben, amelyek öntudatosan, érett megfontolás után s a kultuszminister hozzájárulásával megmaradnak humanisztikus gimnáziumoknak, a görög nyelvet megfelelően oktatják. Nagyon csodálkozom t. képviselő ur felfogásán, mert én őt kitűnő lelkésznek tartom, és amikor Gyöngyösön volt szerencsém a templomszentelésen megjelenni, örömmel láttam azt a ragaszkodást, amely iránta az egész városban megnyilvánult. De ha azt gondolnám, hogy beszédének pedagógiai részét Q maga dolgozta ki, akkor azt kellene mondanom, hogy rossz pedagógus, mert amit a t. képviselő ur előadott, az sehol a világon nincs. Ahol a görög nyelvet tanitják, ezt mindenütt a mi harmadik osztályunknak megfelelő évfolyamban kezdik meg. így van ez Németországban kivétel nélkül, és igy van a francia uj reformjában is, amely szerint a harmadik és negyedik osztályban kezdődik a nyelvek tanitása. Amikor a képviselő ur támad engem emiatt, óriási tájékozatlanságot árul el, és semmi sem hatalmazta fel az igen t. képviselő urat arra, hogy beszéde végén velem szemben olyan gúnyos hangot használjon, mint amilyent az igen t. képviselő ur használt. Lehet, hogy az én alapvető beszédem tekintetében nagyon elágaztak a nézetek,^ de hogy valamelyest értek a dologhoz, azt a t. túloldal is elismerte; az ön gúnyolódása tehát csak kisérlet volt, amely azonban sikerre nem vezetett. (Mozgás balfelőK — Baross János: Családi viszály! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ezek igen komoly dolgok, és ezeket nemcsak azért mondom el, — hiszen sajnos, hosszura nyúlnak a fejtegetéseim — hogy a t. Nemzetgyűlést megnyugtassam, hanem elmondom azért is, hogy a magyar szülőket megnyugtassam. Épen az igen t. képviselő ur panaszkodott, hogy a görög nyelv oktatása azért sikertelen, mert a szülők ez ellen vannak. A modern korban egyetlenegy iskolatípus sem állhat fenn, ha a szülők azt elitélik, mert ha a gyermekek a családi házban azt hallják, hogy minek ez a tantárgy, akkor a szülői nyilatkozat lerontja a tanári munka eredményét. A szülőknek ezt a mentalitását megváltoztatni azonban nem áll módunkban, mert hiszen ez nem magyar dolog; a reáliák és a modern művelődés sürgetése olyan világáramlat, amely alól mi magyarok — mint kis sziget — nem vonhatjuk ki magunkat. A modern nyelvek tanitására nagy szükség van. E részben hangzottak el a legkomolyabb aggályok, Azt hozták fel, hogy mindjárt kezdetben nem lesznek abban a helyzetben, hogy valamennyi modern nyelvet minden iskolában bevezessem. Ezt az állami iskoláknál nem tehetem, de még kevésbé oktrojálhatom rá a nem állami iskolákra, de azon leszek, hogy aki francia szakot választ, az az olasz szakot válassza hozzá, aki pedig a német szakot választja, az az angol szakot válassza hozzá. Ha minden tanárnak két szakja lesz, hamarosan abban a helyzetben leszünk, hogy egy és ugyanazon középiskolánál több modern nyelvet is be tudunk hozni, és akkor az átlépéseknél sem mutatkoznak azok a nehézségek, amelyek kezdetben felmerülnek. A képviselő urak több tárgy felvételét sürgették. Mielőtt ezekre térnék, hangsúlyozni kivánom, hogy a külföldön mindenütt koncentrikus tanterveket igyekeznek megállapitani. Mi az a koncentrikus tanterv? Az, hogy ne aprózzuk el az egyes tudományszakokat a XIX. század specifikáló szelleméből kifolyólag, hanem a modern szintetikus irányzatnak megfelelőleg foglaljuk össze és mutassuk meg, hogy tulajdonképen minden tudomány egy és összefügg, mert különben azok az esetek állhatnak elő, amilyeneket én is
