Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-267
"Â nemzetgyűlés 267. ülése 1924. évi április hó 2-án, szerdám. 197 védenie. Az állás nagyon kötelez. Bocsásson meg- nekem a minister ur, nem akarok magánügyeibe beleavatkozni, de minthogy ő Magyarország közoktatásügyi ministere, akkor, amikor ellene olyan durva, olyan rémséges támadás hangzott el, neki nem lett volna szabad épen a tekintélyek tiszteletbentartása, épségbentartása érdekében megelégednie azzal, hogy egy egyszerű bocsánatkéréssel a birói fórum előtt ez a kérdés elintéződjék. (Fábián Béla : Előre megfontolt szándékkal követték el a sértést !) • Példát kellett volna statuálnia arra. hogy nem, nem ! Akármilyen keresztény gondolkozású vagyok is, egy bizonyos ponton tul épen a keresztény erkölcs érdekében büntetést kell provokálni az olyan támadásra, amely a keresztény erkölcsöt is meggyalázza. (Fábián Béla : Most megismétlik vele szemben !) Ez az egész affér, amely a minister ur és egyik, az ö fenhatósága alatt álló köztisztviselő között felmerül, a 'bátrak olimpiád jának mutatkozik előttem, mert egy bizonyos pontig mindketten óriási bátorsággal képviselték álláspontjukat. Zilahi Kiss Jenő ur a világért nem vont volna vissza jóidéig semmit, sőt fenegyerekeskedett, mert egyik karaktervonása, hogy fenegyerekeskedik az utolsó időpontig, amikor a konzekvenciákat le kell vonni. De amikor a birói fórum elé került, ő is revokált mindent s bocsánatot kért és a ministor ur is, aki pedig ugyancsak keményen és férfiasan állta a sarat, hogy felelősségre fogja vonni, akkor arra a kényelmes álláspontra helyezkedett, hogy megbocsát. (Drozdy Győző: Ha egy szegény tanár vagy tani tó mondta volna! — Fábián Béla: Repült volna!) A keresztény erkölcsre Krisztus urunk adott példát, amikor a kufárokat kiverte a templomból. Nem bocsátott meg nekik. Ezek is erkölcsi kufárok, akik itt exisztenciákat tettek tönkre álmorál hangoztatásával. Én figyelmeztetem a t. Nemzetgyűlést, hogy a szóban forgó köztisztviselő sok érdemes keresztény tanítót üldözött ki a városházáról (Ugy van ! balfelől), akik ma tönkre vannak téve. Nem tisztán rendezetlen vallású igazgatókat és tanítókat, hanem keresztényeket is, mert neki ugy tetszett. (Fábián Béla: Kommunista volt, nyugodtan lehet mondani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Szabó József : Az semmi, az egy közönséges tisztviselői ténykedés!) Csendet kérek, képviselő urak! Szabó József képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Drozdy Győző közbeszól. — Zaj.) Drozdy képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Szabó József: Az arra jó, h orv megtévessze az egész közvéleményt!) Szabó képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! (Fábián Béla közbeszól. — Nagy zaj balfelől.) Fábián képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Szabó József közbeszól. — Nagy zaj.) Szabó József képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! (Drozdy Győző közbeszól. — Zaj.) Drozdy képviselő urat másodszor figyelmeztetem, tessék csendben maradni! Pakots József: Ezek a politikusok, ezek az erkölcsi Catok hasonlóak a toreádorhoz, akin olyan köpeny van, amely belül piros, kivül fehér, s az idők változása szerint néha a fehér oldalával, néha a piros oldalával fordítja kifelé a köpenyt. (Fábián Béla: De mindig rikító a színe!) Ezek közé tartozott az a köztisztviselő, aki a keresztény morál nevében sok hitsorsosát, keresztény testvérét üldözte ki a főváros iskoláiból és a főváros iskoláinak mai szellemi nevelése, nivója mutatja, micsoda kártevő cselekedet volt ez részéről. Felkérem a minister urat, méltóztassék végre igazságosan és törvényes alapon is megvizsgáltatni már azokat az elbocsátásokat, amelyeket vakraerő volt elkövetni ez a köztisztviselő. (Fábián Béla: Már százszor beígérték a reviziót!) Hiszem is, hogy a minister ur végre meg fogja ezt tenni, mert a keresztény erkölcs nem tűrheti, hogy igazságtalanul és embertelenül tönkretegyenek olyan férfiakat, akik a magyar nemzet kulturális életében tényezők voltak, akik évtizedeken keresztül a főváros kulturális fejlesztésének első napszámosai voltak és akik, hogy micsoda magas nivóra emelték a főváros kultúráját, azt maga a minister ur is kénytelen elismerni. (Fábián Béla: Azért bocsátották el Pusztayt, mert húsz év előtt egy nyilatkozatot tett!) Elnök: Fábián képviselő urat kénytshm vagyok rendreutasítani. Pakots József: Ezek után pedig röviden végzek a javaslattal, megállapítván róla, hogy még fél megoldásnak sem nevezhető. Mindenesetre jóindulatú, jószándéku kezdés vonalait mutatja abban az irányban, amelyet a kultúrpolitika terén az igen t. minister ur képvisel. Nem kívánom elvitatni a minister úrtól, hogy egyike azoknak a kulturpolitikusoknak, akik igazán nagy ambícióval, lelkesedéssel és rátermettséggel igyekeznek megoldani a kormányzati feladatokat. Sok örömem is telik bizonyos részletkérdések, részletintézkedésck szemlélésénél, azonban mégis meg kell állapitanom, hogy a. mai nagy idők szellemének megfelelő koncepcióval még nem jött a nemzetgyűlés elé. Örvendek, hogy most itt van a minister ur személy szerint is, mert már utaltam arra, — amit előttem szólott t képviselőtársaim, azt hiszem, egytől-egyig hangoztattak — hogy a népoktatás reformja nélkül az egész nagy kultúrproblémát megoldani nem lehet. A népoktatás reformjával kell jönni. Nagy áldozatokat igényel ez, minister ur, — ezt nagyon jól tudom — de minden áldozatot megér az, hogy ezt az erkölcseiben is már nagyon mélyre lesülyedt magyar társadalmat esztétikailag, szellemileg, lelkileg felemeljük. Mert mint mondtam, szomorú és sivár látvány végignézni a magyar életen. Mennyi nemes gondolat pusztult el, mennyi nemes erkölcsi érték ment veszendőbe, a közfelfogás romloíit meg. Aki végigmegy Magyarország vidékein, azt látja,- hogy az a minden jóra hajlamos nagyszerű magyar lélek milyen elhajlásokat mutat már, mennyire anyagiassá válik és néha a politika gonoszsága révén milyen tévutakra kerül. Nem akarok rámutatni arra, hogy a magyar emberek belevesztek és belepusztultak a politika posványába, hogy merényletek és gyilkosságok történtek, orgyilkosságok, aljas merényletek, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a magyar természettel, a magyar lélekkel és karakterrel. Nagy nevelő hivatása van tehát épen a népiskolának. A népiskolában kell tanítani mindazt a nemes erkölcsöt és kiváltani a magijai- fajban élő azt a f mély, nemes erényt!» amely benne szunnyad és nem kell engedni, hogy elpusztuljon benne minden érték és hogy lesüllyedjünk egy utolsó keleti ország nívójára. Nagy sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot elfogad32*
